Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

A legfrissebb ráreagálások

BLOGOK, AMIKET OLVASOK

http://ariesworld.blog.hu/ http://e-clipse.blog.hu/ http://jerryjames.freeblog.hu/

Ashtray Girl

2010.11.08. 21:37 Na'conxypan

"Növekszünk, változunk, néha észreveszünk magunkban egy-egy hibát, amit ki kell javítani, nem mindig a legjobb megoldást választjuk, de a megpróbáltatások közepette tovább élünk, létezünk, és igyekszünk szilárdan állni, hogy méltóságot kölcsönözzünk, de nem a falaknak, s nem is a kapuknak és az ablakoknak, hanem annak a belső, üres térnek, ahol imádjuk mindazt, ami számunkra kedves és fontos."

Vannak pillanatok, amikor az élet nem rohan körülöttünk eléggé, amikor megadatik a perc, hogy megálljunk és kívülről magunkra tekintsünk egy-egy szemcsétlenített, kimerevített panoráma kép erejéig. S mint a filmekben ilyenkor lelassul az idő..és tisztán látsz minden részletet. Akár tetszik a kép, ami eléd tárul, akár nem...

Kivetült elém egy ilyen pillanat, és rohadtul nem teszett, amit láttam. Ítélni s ítéltetni könnyen lehet. Szavak és tettek könnyen válnak ki belőlünk, de valóban ez számít-e? Hogy mit gondolsz s rólad miként vélekednek? Vagy minden csak színészet; olcsó felöltő és maszk mögé bújtatott igazság?

Csak állsz, levegőt nem veszel...és azt kérded magadtól...mi a baj ezzel a képpel?

A hétvégén squasholni voltam Bélával. Bélával, aki gyűlöli ha megemlítem a nevét bárhol. Aki könyörgött ne áruljuk el...mert a legjobb barátja utál engem és mit fog szólni, ha mi együtt sportolunk. Itt halkult el először a világ körülöttem...aztán hazatérve mindig csak azt bújtam Béla milyen csajokkal kedélyeskedik a közösségi oldalakon...

Betegesen féltékeny voltam...féltem, hogy ezt a kicsit is elveszi egyszer tőlem valaki. Talán egy olyan kincset őriztem még mindig, amit szorgosan és közös erővel építettünk ki anno az ÉN és a TE-ből MI-vé.

Olyan ez, mint amikor homokvárat építesz, de nincs lapátod csak vördöd...aztán a homokos parton melléd ül egy fiú lapáttal, és szó nélkül kérés nélkül egy csodálatos palotát építetek ketten. És a sokadik dagály romba dönti, mégis vitathatatlan a megismételhetetlen szépsége, az egyedi alkotás, a ti palotátok. Ha az utolsó bástyája áll még, akkor valamiért nincs szíved belerúgni egyet, hogy még amaz is eltűnjön és megsemmisüljön...Szeretnéd visszaépíteni, de a fiú többé nem jön vissza...te pedig ülsz és vársz, véded minden széltől az utolsó bástyátokat.

Tudod csak vele építheted fel ugyanazt a csodát, csak ketten ismeritek a mikéntjét.

Aztán kezdesz betonfalat építeni a maradék homok kupac és magad köré. Ami akkorára nő, hogy senki sem lát már át felette. Senki nem láthatja, hogy van valaki a falak mögött.

Elvártam volna, hogy ne barátkozzon, ne ismerkedjen lányokkal...bántottam, majd megfojtottam, s neki hazudnia kellett, hogy levegőt kapjon.

Nincs ez rendjén. Nem védhetem, ami már nem az enyém. Ha a tenger utat akar törni magának, akkor hiába  a védfal, alóla a víz kimossa a homokot. Mégha csak egyszer élünk is, mégha iszonyú nagyot hibázunk is...ez ellen nincs gyógyszer, erre nincs megoldás. Hagyni kell a víznek, hogy végezze a dolgát.

Magamra néztem....Mi a baj ezzel a képpel? -kérdeztem.

Meg kell tanulnom végre egyedül lenni, nem csak formailag....belül is.

Csak hagyni.....nem úszni tovább kimerülve, csak integetni a távolodó hajónak.

S majd a tenger közepén vergődve ezt gondolják rólad (hisz távolodó célod ők sosem láthatták) és nevetve mondják:

"Szegény bolond...Tán a lenyugvó napkorongig akart úszni."

Te pedig akkor és ott remegő lábikrákkal a hideg vízben a megálló pillanatban már tisztán fogod tudni a választ...

Nem az számít, hogy mit mondanak rólad, hogy miként ítélsz vagy ítéltetsz...

Az számít, hogy tudd te ki vagy, s mennyit érsz, mennyit érnek az álmaid...

Mindig tudd mért rombolod le a falaidat, s meddig úszol be a tengerbe...

Mindig tudd mi a baj a képpel...

Így tartsd az arcod a Napba és mosolyogj...

Hiszen újjászülettél..

 

4 komment

Cofffeee Story

2010.11.04. 22:22 Na'conxypan

"Az ember lelke nem a kávéra, s nem is a kávéházra vágyik: az ember barátra vágyik. A kávé csak ürügy."

 

"A kávé az egyik legismertebb növény, a belőle készült ital pedig világszerte a legnépszerűbb élvezeti cikk. A kávé a kávécserje nevű örökzöld növény termésének, a kávébabnak a feldolgozott magja, az ebből készített kesernyés ízű, élénkítő hatású italt kávénak nevezzük."

Miért is írtam ezt le...kérdezitek magatokban. Hiszen ez evidencia...mindenki tudja mi a kávé. A legkisebb gyermektől, aki még csak MaciKávét ivott az öreg néniig, aki egy közepesen rosszul sikerült fekete erejéig átmegy a szomszédba trécselni.

A kávé szó A Kaffa nevéből származik, ahonnan a kávét Jemenbe szállították. A kávészemek serkentő hatásának felfedezéséhez több legenda is fűződik. Az egyik legkorábbi szerint a kávé élénkítő hatását egy Káldi nevű etióp pásztor fedezte fel Kr.e. 300-ban, aki észrevette, hogy ha a kecskéi a piros bogyókat legelészik, sokkal élénkebbek lesznek. Ezt elmondta a közelben élő szerzeteseknek, akik rájöttek arra, hogy ha a magokat megpörkölik, ízletes italt készíthetnek.

A maga a kávé szavunk és a hozzá kapcsolódó fogyasztási szokásaink egyaránt a török néptől eredeztethetők. Ismerjük-e a fekete leves történetét? A magyar szájhagyományban a "fekete leves" kifejezés a 17. századból származik. Az 1680-as években a váradi pasa el akarta fogatni Thököly Imre fejedelmet, ezért egy ebédmeghívás ürügyével magához csalta. Thököly azonban elővigyázatos volt és gyanakodott, hogy készül valami ellene, így az ebéd után gyorsan távozni akart, mire az egyik janicsár aga a következő szavakkal tartotta vissza: "Ne siess Uram, hátra vagyon még a fekete leves!" Miután a vendég kuruc fejedelem megitta a kávéját, láncra verve vitték az isztambuli Héttorony börtönébe. Az úgynevezett "fekete leves", azaz a kávé fogyasztása a török étkezés elmaradhatatlan kellékeként vált ismertté a középkori Magyarországon.

Ma már ebből persze legfeljebb a fekete jelölő maradt meg az élő nyelvhasználatban. A fogyasztási szokásból pedig szociokultúrális jelenség lett a szézadelő nagyhírű kéváházainak megnyitásával. Eme ital elfogyasztása mostanra nem puszta élvezeti tevékenységet jelöl, sokkal inkább egy közösségi szertartás részének tekinthető. Együtt jár a megnyugvással, egyfajta kultúrális társadalmi közeggel, beszélgetéssel, cigarettázással. Kiemelkedő a szociális kohéziója.

Sokan nem is tudják, de a "fekete" is a drogok közé tartozik. Hiszen a legális drogok közül a legelterjedtebb a koffein, használata társadalmilag elfogadott. Ezer meg ezer féle kávét találtak már ki, vizes, tejes, koffeinmentes, alkoholos variációkkal.

Az én kedvenc ilyen szertartásom a tejes kávé sok-sok tejjel (presszo kávéból főzve) tejszínhabbal, barna cukorral, mellé az elengedhetetlen kóla, esetleg cigi és Maci, Cs.Ádám és Gino terasz. Ehhez fűz a legtöbb kellemes emlékem.

De aki a kávét szereti, az igen sokfélével találkozik, hisz amerre útja viszi felfedez új helyeket, és új ízeket.

StarFire látogatása során mi is beültünk egy kávéra a Keleti PályaUdvar melletti egyik krimóba. Kockásra nevettem a hasam. Leérkeztünk egy pincébe, ahol egy lélek sem volt rajtunk kívül. Majd egy igazán jellegtelen lány jelent meg mellettünk kötött sapkában a  fején. Megkérdezte mit kérünk, mi szirupus tejes kávét kértünk, minek folytán ő felhívta a figyelmünket hogy nem kell cukor hozzá, mert édes lesz. A melletünk lévő tévét csúcsra járatták hangerőben, gondolván mi majd így jobban érezzük magunkat. A lány megérkezett a sapkában a  kávékkal, egyensúlyozva s erősen gondolkodva melyik kié. Ezt követően még vagy hatszor visszatért az asztalunkhoz újra és újra rákérdezve: Elég édes lesz????

Paródia volt...

Mindig egy mosollyal több...friss kávés-sztori a reptéri akciónk is. StarFire-t kikísérve hajnalok hajnalán a három grácia nem vágyott egyébre, mint egy igazán finom reggeli ébresztő kávéra. A reptéri kávézóban a szinte undorral a pult mögött álldogáló fintorgó leányzók sem szegték kedvünket, így végig tekintettük a kínálatot. Muffin: 600 HUF, szendvics: 1415 HUF, kávék 700 HUF...Én itt már sírva röhögtem...Zseniális dolog pokoli pénzért  adni egy nyiszlett zsömit kis zöldséggel meg gépsonkával. Jójó lehet barna zsömi volt ruccolával meg prosciuttoval. Na de akkor is...Azért hiába a kemény árak, az élmény várhatóan felbecsülhetetlen volt, így mindhárman kikértük a feketénket. Az adag pici volt, a kiszolgálás tré, aranyáron mindezt, önkiszolgáló cukorral /barna nem is volt/ és a vadkorai fáradsággal fűszerezve. Igazi sajátos és vidám hangulata volt. Milyen boldogok voltunk. Mondjuk Catsmile-t majdnem gyomron könyököltem, amikor a munkáját idekeverte... Pultos, felszolgáló és a baristákról és a tökéletes kávéról beszélt 40percet:) StarFire is pultban dolgozik s én is dolgoztam egy kávé- és teaházban, de azt hiszem nekünk ott akkor nem hiányzott a szakmázás. Mindenesetre ez is kellett..

A kávé illata átjárta a hajnali repteret, feltámasztotta az első napsugarakat. Bár visszagondolva talán ekkora hatalma mégsem volt... Mindenesetre a mi szemeinket tágra nyitotta, hogy azon a reggelen is beendegjük rajta a fényt és a világ csodálatos varázspillanatait...

Laurell Kaye Hamilton azt mondta: "Nincs erős kávé, csak gyenge ember."

Én személy szerint imádom a jó kávét.

Rajongok a szertartásért.

A kávéházakért.

A társaságért.

Az ürügyért.

 

3 komment

Honorary Knighthood

2010.11.03. 23:28 Na'conxypan

A hétvégén hihetetlenül sokat tanultam....

Ennek az állapotnak minden áldásos velejáróját megtapasztaltam: pizsamában ágyban jegyzet fölött görnyedés, pánik rohamok, zabálhatnék, csokifüggőség, leküzdhetetlen vágy "csak még egy" sorozatrész után, ájulásig fáradtság...stb...

De megérte, tegnap sikerült a vizsgám, 87%-al...sőt a mellettem ülő csávónak is én írtam meg (88%).../ne kérdezzétek miért...magam sem tudom---vannak ilyen perverzióim: napi jócselekedet/

Így mától részt veszek a gyakorlati okatatáson, ami borzalmas fárasztó...

Már ma is vizsgáztunk: 87% lett ismét, tehát sikerrel abszolváltam a gyakorlati kistesztet...

Zsong a fejem ... nagyon sok mindenre kell figyelni és koncentrálni...összetett munka és nehéz...de tetszik...

Végre monitor előtt doglozhatok, jóllehet a szememnek nem tesz jót, muszáj hordanom a szemüvegemet.

És egy bonus track mára: egy profi póker játékos és sport manager srác rám írt FBon, hogy szívesen megismerne....

Ennek neki is láttunk és jó hamar be is fejeztük:

Zoli: -Sok barátod volt?

Én: -Nem igazán. Kevés, de hosszú kapcsolataim voltak.

Zoli: -Értem. Pedig én a tapasztalt lányokat szeretem. :D

Én: -Én meg a szerény fiúkat :P

3 komment

AirBorne

2010.10.31. 22:53 Na'conxypan

"Mi, madarak hiába tuduk repülni, mégsem repdesünk csak úgy összevissza a világban. Amelyikünk költöző madár, az nagy utat tesz meg, mégis mindig ugyanoda érkezik. Bárhová repülhetnénk, mégsem tesszük. Ti, emberek annyira mások vagytok! Mindig tele vagytok tervekkel, vágyakkal! Ha repülni tudnátok, csak röpdösnétek a világban mindenfelé, még azt is elfelejtenétek, mi a dolgotok. Kicsit telhetetlenek is vagytok. Nekünk nincs nagyobb fészkünk, mint amekkorában elférnek a tojáskák, s nem fogunk több legyet, kukacot, mint amennyit meg tudunk enni. Szerintem azért nem tudtok repülni, mert akkor nem elégednétek meg az otthonotokkal, a hellyel, ami a tiétek."

 

A hét lezárásaképp egy kis spontán lazítás, egy kedves szeretet-csomag lepett meg: StarFire.

A barátjához, MonAnge-hoz utazott ki Franciaországba.

Végre össze tudott jönni egy találkozás...StarFire, Summer, Eszti és én.

Igazi csajos estét csaptunk...kávézgatás, BurgerKingezés, fotózkodás...

Másnap pedig kikísértük BKV-n FerihegyII-re. Igazi túrázás volt. Én nagyon élveztem. Szeretek olyan dolgokat/helyeket felfedezni, amit addig nem ismertem. Ámulva tapadtam a 200E busz ablakára, holott végig puszta terület mellett haladtunk.

Azok a hatalmas gépek...az impozáns épület...csodás volt, ahogy az óriási üvegtáblákon megcsillantak az ébredező nap első sugarai. Irigyeltem StarFire-t...varázsos utazás áll előtte...

A jegyért ácsingózó ember kukacokat látva összeszorult a szívem...hiszen én még soha sem repültem, s talán soha sem fogok.

A reptéri terminál kávézójában potom 700Huf-ért hozzájutottunk a reggeli kávénkhoz...

Az átlátszó plafonig érő ablakokon kitekintve eszembe jutott, hogy anno Bélával beszéltünk róla, hogy elrepülünk Párizsba...csak egy-két estére megszökünk a világ elől..{úgy volt, hogy először együtt repülünk majd, hisz ő sem repült azelőtt} Persze nyilván leszarta a kis magánálmunkat...Németországba repült, amikor én a szigorlatomra készültem...

Istenem de marón hasított belém a fájdalom...Igazán, a lelkem mélyéig szomorú voltam egy pillanatra. Úgy éreztem akkor ott, hogy aki gazdag az bármit megtehet széles e nagyvilág számukra, aki pedig szegény és küzd, annak csak maga a harc marad, de a célokat sohasem érheti el. És ebből nincs kiút, nincs változás.

Csak egy kegyetlenül kaparó percig tartott, aztán elfordítottam fejem és tudtam, nem rólam szól ez most. Nem rólam kell szólni, egy leányzónak, akit nagyon szeretek ez egy nagy nap, egy hihetetlen utazás kezdete.

Együtt örültem vele...

Minden terhem alól felszabadított az őszinte boldogság, mert tudom csak jobb várhat rá MonAnge mellett...

3 komment

Ended why

2010.10.30. 22:06 Na'conxypan

"Minden jó emberi kapcsolatnak a titka a kölcsönösség, a nyíltság. Ahhoz, hogy te megnyílj előttem, nekem is meg kell nyitnom magam. Olyan nincs, hogy én páncélban járok, és te meztelen vagy."

A titok megfejtésre került.

Ami eddig enigma volt ma már csak egyszerű és világos tény.

Csütörtökön találkoztam S.Urasággal...Furcsa volt az egész...

Ott indult, hogy "nyilvános helyre mentünk", érsd úgy hogy messzebb a sarki füstös félhomály védelmét nyújtó kiskocsmától. Egy Califorinia Cafe-ban kötöttünk ki az ő javaslatára. Nem elég, hogy egy fullra világított kávézóban ücsörögtünk, de ráadásul a terem közepén találtunk helyet. Eddig kerültük az ilyen helyzeteket mert félt, hogy a barátnője vagy ismerősei meglátnának minket együtt.

Aztán ajnározni kezdett, hogy gyönyörű vagyok és imádja, ahogy játszom a kávémmal...Mosolygott, ilyenkor nagyon kedves az arca.

Aztán szóba került előbb Béla, majd a barátnője. Kacarászva mesélte, hogy valószínűleg a barátnője megcsalja vagy legalább is újra találkozgat a régi barátjával. Mire én azt kérdzetem:

-És miért nevetsz? Szerinted ez vicces vagy örülsz neki?

S.Uraság: -Persze.

Én: -Sosem fogom megérteni a kapcsolatotokat.

S.Uraság: Én pedig a Bélával való viszonyodat.

Tekintete elkomorult...megzavarodott...

Sietősre vette a dolgot, ideges lett. Alig fejeztem be  a jegeskávémat s már mennni kellett...

A metron még együtt utaztunk...de nem kísért haza.

...a Deákon egyedül szálltam le...

Egyébként sem értettem soha mi ez köztünk... Napok múltán Summer-nek meséltem el a szitut...

És mint a fény az éjszakában úgy világított rá arra a válaszra, amire még nem gondoltam ugyan, de abszolút beillik minden hiányzó résbe.

Azt mondta biztos több mint barátság, de a barátnőjét nem fogja elhagyni....Jelenleg ego növelő vagyok neki. Hiszen egy kedves, értelmes, jó csajjal kávézgathat...Kipanaszkodhatja magát a barátnőjére, bezsebeli az létem morzsáit, hogy részesének érezze magát, kicsit kikapcsolódik, élvezi, hogy imádnak vele lenni...

Aztán hazamegy a csajhoz, kicsit elfeledve, azt ami amazzal rossz, úgy mintha semmi sem történt volna...

1 komment

Felcimkézett vágyak

2010.10.30. 19:50 Na'conxypan

"A szabad akarat olyan, mint a lepke szárnya. Ha hozzáérnek, többé nem száll fel sohasem."

 

A skorpió jegy jelmondata : Én akarom.

Istentelenül akaratos égövi jegy...Ez sokszor segít erőt meríteni a változáshoz, sokszor dühössé tesz, mikor mégsem érhetjük el a csillagokat, és sokszor bajba kever, mikor úttalan utakat követünk.

De célok mindig lebegnek fejünkben. Ott van mindig egy-egy emberen, eseményen az "Én akarom" címke a skorpiók által felragasztva...Szerintem már az egész világegyetemet felcimkéztük vágyakkal.

A napokban beszéltem telefonon Mufival...csodás meglepetés volt, hogy felhívott. Úgy örütem neki, mintha újra röppenő hajú kisgyerek lennék a rég nem látott játszótér színes mázas hintái között.

Mióta az egyetemen kezdett leválni a seggünkről a tojáshéj, és az első szárnybontogatásainkról még csak titokban súgva-búgva egy-egy óra közti szünetben vagy szintbulik zenétől zajos sötét sarkaiban beszéltünk egymásnak, azóta tudom, hogy Mufi természetes közege a média és a partyvilág.

Az első lépések, mikor a szellő még csak alá-alá kapott bomladozó szárnyinknak...még fel nem emelkedünk ugyan, de a fuvallat már beleborzolt hófehér tollaink közé. S ezt a kócot semmi helyre nem igazgathatta...nem feledhettük többé az első sikereket.

Én például az első "rendezvényem"-et ezidőtájt szerveztem. Éppen az ő búcsúbulija volt, ahova nem kisebb sztárcsapatot invitáltam meg az icipici kollégiumi szobánkba, mint a VadFruttikat.

Az ágyamon gitározott Marcell...zseinális hangulat volt...Persze majdnem kirúgtak minket a kollégiumból Marcell viselkedése miatt. De ez egy ilyen este volt:)

Ő pedig ekkor kezdte megszervezni az első bulijait. Az elektronikus zene grállovagja...Az a típusú ember, aki tesz az álmaiért..

Így indult útjára a szanyi műv.házban a mostanra már nagyhírű partysorozata a Wavy Corridor égisze alatt. Immár hatodik éve kerül megrendezésre s kinőve önmagát pár éve honlappal is bővült a Folyosó-fanok színpada.

http://www.folyoso.hu/

Én pedig valahogy eddig egyre sem jutottam el..és mindig önhibámon kívül. Tavalyelőtt épp a születésnapomra esett a buli időpontja...Béla féltékenysége miatt nem mehettem el...otthon sírtam a szülinapomon egyedül a koli szobámban...

A buli tegnap volt...és...idén sem jutottam el :( tanulnom kell a keddi vizsgámra, hogy dolgozhassak előbb-utóbb...és őszintén szólva pénzem sincs nagyon...

Annyira vágytam rá...az érzésre, amit az a színes zománcos játszótér érzése festett elém. Ezerszer elképzeltem már milyen ruhában mennék, hat éve a fejemben van a kép, ahogy az éjjel közepén megérkezem és áthaladok az ismeretlen arcokból álló tömegen...mégis otthon...megölelem Mufit és körülfonnak a fények és az örömzene.

Mégis...mégis azt hittem, most valamilyen csoda folytán eljuthatok...mert amit akarok, azt valóra is váltom....de valamiért, amit annyira akarunk, hogy belé ereink kidagadnak nyunkon, azt sohasem érhetjük el...

"A szabad akarat olyan, mint a lepke szárnya. Ha hozzáérnek, többé nem száll fel sohasem."

Szólj hozzá!

A LegKedvencebb Vers

2010.10.26. 21:08 Na'conxypan

Federico García Lorca: Alvajáró románc
Gloria Ginernek és Fernando de los Ríosnak
/Nagy László fordítása/


Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Zöld szél. Zöldbe borult ágak.
Bárka ring a tenger fodrán,
ló és lovas hegyre hágnak.
Lány álmodoz könyöklőben,
árnyék borul derekára,
zöld a haja, zöld a húsa,
hűlt ezüst a szeme-párja.
Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Cigányhold süt cigánylányra.
Már minden a leányt nézi,
ő nem érzi, nem is látja.

*

Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Dércsillagok vonulása,
uszonya a homály-halnak
virradatot hoz világra.
Im, a szelet, mint a smirgli,
érdes füge-lomb sikálja,
a hegy agavé-bozontja
nagy vadmacska borzas háta.
Ó, ki jönne? Honnan jönne?
Könyöklőben a lány árva.
Zöld a haja, zöld a húsa,
ecet-özön lett az álma.
Cimbora, én elcserélném
hátasomat a házával,
tükrével a kantárt, nyerget,
késemet a pokrócával,
mert én vérben lovagoltam
a cabrai hegyen által.
Kis cimbora, ha tehetném,
egyezséget kötnék bátran,
de én nem én vagyok immár,
és a házam se a házam.
Cimbora, a magam ágyán
illőn várnék a halálra,
vaságyra, ha ledűlhetnék,
jó hollandi gyolcs havába!
Mellem torkig fölhasítva,
ekkora a sebem, látja.
Lát a szemem barna rózsát
fehér ingen háromszázat.
Övkendőd is vértől büdös,
dagadozik vérben ázva.
De én nem én vagyok immár,
és a házam se a házam.
Akkor menjünk föl a hegyre,
hegy-párkányok határába.
Hadd menjek föl a magasba,
föl a magas kő-hazába,
hold-párkányok alá menjünk,
vízömlésbe, zuhogásba!

*

Két cimbora megy a hegyre,
föl a magas kő-hazába,
elcsöppentett könnyük, vérük
azt az utat kicifrázza.
Imbolyognak bádog-lámpák,
borítják a tetőt lázba.
Fölsebzi a hajnal bőrét
üvegdobok roppanása.

*

Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Zöld szél. Zöldbe borult ágak.
Két cimbora megy a hegyre,
hosszú ott a szél fuvása -
epe, ménta, bazsalikom
ízét szárítja a szájba.
Cimbora! A lányod hol van?
Hol a kesergő, az árva?
Várt az téged számtalanszor,
szűntelenül jöttöd várta.
Zöld könyöklőn arca harmat,
fekete volt haja sátra!

*

Ciszternában a cigánylány.
Síma vízen ring az árva.
Zöld a haja, zöld a húsa,
hűlt ezüst a szeme-párja.
Fönn lebeg, mert a hold vette
fényes-jeges agyarára.
Édes lett az éj is végül,
mint egy kedves tér magánya.
Künn a kapun részeg zsaruk
zörömböltek, de hiába.
Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Zöld szél. Zöldbe borult ágak.
Bárka ring a tenger fodrán,
ló és lovas hegyre hágnak.

 

Szólj hozzá!

A komédiás

2010.10.25. 22:52 Na'conxypan

"Lennél-e kedvemért felhő, kapkodó szél?
Lennél-e kedvemért széllel szálló levél?
Lennél-e értem pitypangbóbita,
ha én lennék az ősz hűvös sóhaja?"

 

Visszatérésemet a naygfaluba egy sétával ünnepeltem Bélával (akit most már úgy érzem csak én nem utálok mindünk közül), ami igazán jól esett...A friss levegő és saját szavaim ébresztette eszmélés nagyon kellett...

Arra lettem figyelmes, hogy éppen az egyik hídon sétálva arról tarok magán monológot Bélának a lakótársával kapcsoaltban, hogy mindenkivel olyan messzire mennek el, amennyire az illető hagyja magát. Mindenki maga teremti az értékét.

Jóllehet én voltam a legjobb csaj az életében mégis hűvös, bunkó, elutasító és engedi hogy olyan emberek, akik barátjának vallják magukat eltiltsák tőlem. Nevetséges.

Ezért szenvedek én... átengedtem mindenemet, nem maradt értékem, mindig ott voltam ha szüksége volt rá, s szerettem mikor nemcsak a környezete, hanem még saját maga is utálta azt az embert, akivé vált. Olyan dolgokat bocsátottam meg, amiket nem szabadott volna, sokszor olyan hangnemet engedtem meg neki, amit  soha senki másnak...

Én hibáztam...s így értéktelen lettem.

Ezt a tézisemet csak erősítette a kis kitérőnk az egyik közeli Mekibe, ahol a véletlenek furcsa összejátszásának eredményeképpen Andris barátnője szolgált ki minket. Természetesen a mai közösségiháló által átszött mindennapok világában nagyon jól tudtam hogy néz ki...belém ivódott...így ennyi ismeretlen arc közt is azonnal felismertem.

Nem különösebben szép lány, mégcsak nem is divataosan csúnya. Első ránézésre még szimpatikusnak sem mondanám. Vagy fáradt volt, vagy szomorú mert Andris ugye már Veszprémben van vagy nem tudom....De mindenesetre vicces volt a pult túlfelén majdnem mindent tisztán látni egy idegen életéből...

Ő pedig semmit sem sejtett...ki vagyok...csak egy voltam a párszáz ember közül, akit aznap kiszolgált.

Élveztem a szituációt, tetszett hogy az ura vagyok...cserében ott-akkor szegényt végtelenül szánalmasnak is láttam. Jobban tisztában vagyok vele, hogy a palija hol s mikor csalta meg, kinek s hol vallott szerelmet...

Soha nem akarnék ilyen lenni...

Pedig a múltunk egy apró darabja egyezik...

Ijesztő...

A sötét kapualjban Béla rohanó elköszönése és arcra puszija már csak hab volt a tortán...

Elegem van a  szélmalomharcokból...abból, hogy erőmön felül ilyen kib***ott türelmes és megértő legyek...

First Lady akarok lenni életem filmjében nem pedig statiszta.

Olyan bártan kellene lerombolnom a magánéletem szabta falakat, mint a régi megunt életemét...

Csak kilépni belőle egyik napról a másikra...

2 komment

Nyelv És Lélek

2010.10.24. 22:17 Na'conxypan

“Egy új világ kezdődik minden nyelv küszöbén, a szépség új birodalma új értelmi és érzelmi törvényekkel. Mi tehát a tíz legszebb magyar szó? Ezt felelném, abban a tudatban, hogy válaszom merőben önkényes, és éppúgy jellemez engemet, mint nyelvünket:

Láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír."

 

Így nyilatkozik Kosztolányi Dezső, s vajh melyikünk merné megkérdőjelezni őt.

Kétségkívül hangzatos, dallamos és gyönyörű szavak. (hangzás és értelmezés tekintetében ajánlom még M.M. Bahtyin a szó esztétikájával foglalkozó tanulmányait---jóllehet nem könnyed olvasmányok)

Ősz

Csodálatos évszak. A színek a dér első lehelletével pompába borítják az addig zöldellő világot. S ez a térdre kényszerítés nem hirtelen folyamat,  a természet engedi a halandónak, hogy megálljon egy percre ámulni annak gúnyáit.

Engem lehengerelt. Megadtam magam az évszak művészi szépsége előtt.

A nagymamámnál jártunk a hétvégén, aki zala megye szívében, a Válicka-völgyben egy  kb. 600 fős összlakosú kis faluban él. Ahogy elhelyezkedése is sejtetni meri, a települést középmagas, elbűvölő dombok ölelik.

Felemelő és felszabadító volt pihentetni szemeimet a hullámzó oromzaton. A méregzöldek, erős barnák, okkerben villódzó levelek, és amazok melyeket mintha mézszínűre csókolt volna a lehajló napkorong. És a tűz színei...azok a téglavörös foltok, a bűnös skarlát szín bélyege és az ünnepélyes bíbor hajnal ecsetvonásai a tájon.

Mesteri...a vörös és a zöld komplementer színei egymásnak (kiegészítő színek) ezzel a legteljesebben emelik ki a másik intenzitását. A reklámokban például szándékosan haználják ezeket a színeket erős pszichére gyakorolt hatásuk miatt. A természet pedig mindezt képes színanyaggal, klorofillan, karotinnal előállítani.

Ha az ember ezekre az erdőkre néz messziről, olyannak tetszenek, mintha pillekönnyed habfelhők telepedtek volna rá a párától feketére feslett pálcalábakra.  A nedves avar és a frissen hulló levelek illatához semmi sem hasonul.

Az egérszürke égbolton gyülekeznek a fellegek...

A nénik és a bácsik összeszaladnak, szemük a láthatárra réved:

"Lefelí száll a füst, a tűz mellett érződik a pernye, gyün mán az eső."

Az embert utoléri a varázslat...egy mindent magábazáró lélegzetvétel...melyben nem csak a tüdő, hanem minden érzék kitágul...

Lelkembe zártam a képet...

Az írás felséges dolog, az ember többé nem önmaga, mégis egy saját maga alkotta univerzumban mozog. Ma például egy őszi délutánon férfiként és nőként, szeretőként és szeretettként lovagoltam egy erdőn keresztül, sárga levelek alatt; és én voltam a lovakban, a levelekben, a szélben, a szereplőim szavaiban, még a vörös napban is, ami szerelemtől ittas szemeiket lehunyni kényszerítette.

1 komment

Holnap végre hazatérek...

2010.10.21. 20:35 Na'conxypan

Fáradt vagyok...

Kimerült...

Ma az ÁzsiaCenter-ben voltunk munka után Bélával. Megkért, hogy kísérjem el ruhákat venni, mert egyedül nem tudja mi áll jól neki. Persze elkísértem...olyan furcsa ez a mi kapcsolatunk...Mintha kötelező volna gondoskodnunk egymásról...Együtt kikészítjuk egymást, de hosszú ideig külön sem jó. Nem puszta szeretet, nem barátság, nem megszokás, nem puszta kényelem...nem tudom mi..

Ördögi dolog.

ÁzsiaCenter...jézus micsoda hely. Mintha a józsefvárosi piac beköltözött volna egy plázába. Két szárnya van ennek a csodának, középen üveg lift, ami olyan gyors, hogy majdnem elokádtam magam...

Műanyag szag mindenütt és fura kevert nyelven sipitozó kis kínaiak. Nem fehér embernek való. Kárókockás kötött pulcsikat vettünk és öveket. Az egyik öv csatján, amit Bélának megvettünk Batman jele díszeleg...azt hiszem ez a közös bennünk...soha nem növünk fel legbelül.

A ruhaválasztás után minden játékboltot végig túráztunk...Béla imádja a Legót én pedig a plüssöket nyúzom meg mindig. A Nicis jószágokat együtt szoktuk megnyaggatni, hsizen már szinte kis családunk van...nálam is vagy 20-30 db plüss, és nála is majd ennyi. Egymásnak vásároltuk még őket. Amiből nekem kicsi van abból neki nagy és fordítva. A rénszarvastól a mackóig minden megvan szinte. A 10cm-estől a 120cm-esig.

Óhatatlanul ma is bővült a család. Az egyik cukiság nem akart fent maradni a  polcon, ahonnan együtt leműtöttük. Béla szerint jönni akart velem haza.

Így katam meg Fülit a harmadik birkát :D {már volt egy szürke és egy fekete}

Még midnig olyan boldoggá tett, mint az első plüss, amit kaptam. 24-én lennénk 3 évesek...Béla azt mondta bár a véletlen alkalom szülte, de akkor vegyük úgy, hogy ezért kaptam...

Már nem bírom lekövetni a világot...

De holnap végre hazatérek anyukámhoz...

A városomhoz..

Szeretetbe és a nyugalomba...

Talán végre levegőhöz jutok és fellélegezve térhetek vissza...

 

5 komment

süti beállítások módosítása