"Az ember lelke nem a kávéra, s nem is a kávéházra vágyik: az ember barátra vágyik. A kávé csak ürügy."

"A kávé az egyik legismertebb növény, a belőle készült ital pedig világszerte a legnépszerűbb élvezeti cikk. A kávé a kávécserje nevű örökzöld növény termésének, a kávébabnak a feldolgozott magja, az ebből készített kesernyés ízű, élénkítő hatású italt kávénak nevezzük."

Miért is írtam ezt le...kérdezitek magatokban. Hiszen ez evidencia...mindenki tudja mi a kávé. A legkisebb gyermektől, aki még csak MaciKávét ivott az öreg néniig, aki egy közepesen rosszul sikerült fekete erejéig átmegy a szomszédba trécselni.

A kávé szó A Kaffa nevéből származik, ahonnan a kávét Jemenbe szállították. A kávészemek serkentő hatásának felfedezéséhez több legenda is fűződik. Az egyik legkorábbi szerint a kávé élénkítő hatását egy Káldi nevű etióp pásztor fedezte fel Kr.e. 300-ban, aki észrevette, hogy ha a kecskéi a piros bogyókat legelészik, sokkal élénkebbek lesznek. Ezt elmondta a közelben élő szerzeteseknek, akik rájöttek arra, hogy ha a magokat megpörkölik, ízletes italt készíthetnek.

A maga a kávé szavunk és a hozzá kapcsolódó fogyasztási szokásaink egyaránt a török néptől eredeztethetők. Ismerjük-e a fekete leves történetét? A magyar szájhagyományban a "fekete leves" kifejezés a 17. századból származik. Az 1680-as években a váradi pasa el akarta fogatni Thököly Imre fejedelmet, ezért egy ebédmeghívás ürügyével magához csalta. Thököly azonban elővigyázatos volt és gyanakodott, hogy készül valami ellene, így az ebéd után gyorsan távozni akart, mire az egyik janicsár aga a következő szavakkal tartotta vissza: "Ne siess Uram, hátra vagyon még a fekete leves!" Miután a vendég kuruc fejedelem megitta a kávéját, láncra verve vitték az isztambuli Héttorony börtönébe. Az úgynevezett "fekete leves", azaz a kávé fogyasztása a török étkezés elmaradhatatlan kellékeként vált ismertté a középkori Magyarországon.

Ma már ebből persze legfeljebb a fekete jelölő maradt meg az élő nyelvhasználatban. A fogyasztási szokásból pedig szociokultúrális jelenség lett a szézadelő nagyhírű kéváházainak megnyitásával. Eme ital elfogyasztása mostanra nem puszta élvezeti tevékenységet jelöl, sokkal inkább egy közösségi szertartás részének tekinthető. Együtt jár a megnyugvással, egyfajta kultúrális társadalmi közeggel, beszélgetéssel, cigarettázással. Kiemelkedő a szociális kohéziója.

Sokan nem is tudják, de a "fekete" is a drogok közé tartozik. Hiszen a legális drogok közül a legelterjedtebb a koffein, használata társadalmilag elfogadott. Ezer meg ezer féle kávét találtak már ki, vizes, tejes, koffeinmentes, alkoholos variációkkal.

Az én kedvenc ilyen szertartásom a tejes kávé sok-sok tejjel (presszo kávéból főzve) tejszínhabbal, barna cukorral, mellé az elengedhetetlen kóla, esetleg cigi és Maci, Cs.Ádám és Gino terasz. Ehhez fűz a legtöbb kellemes emlékem.

De aki a kávét szereti, az igen sokfélével találkozik, hisz amerre útja viszi felfedez új helyeket, és új ízeket.

StarFire látogatása során mi is beültünk egy kávéra a Keleti PályaUdvar melletti egyik krimóba. Kockásra nevettem a hasam. Leérkeztünk egy pincébe, ahol egy lélek sem volt rajtunk kívül. Majd egy igazán jellegtelen lány jelent meg mellettünk kötött sapkában a  fején. Megkérdezte mit kérünk, mi szirupus tejes kávét kértünk, minek folytán ő felhívta a figyelmünket hogy nem kell cukor hozzá, mert édes lesz. A melletünk lévő tévét csúcsra járatták hangerőben, gondolván mi majd így jobban érezzük magunkat. A lány megérkezett a sapkában a  kávékkal, egyensúlyozva s erősen gondolkodva melyik kié. Ezt követően még vagy hatszor visszatért az asztalunkhoz újra és újra rákérdezve: Elég édes lesz????

Paródia volt...

Mindig egy mosollyal több...friss kávés-sztori a reptéri akciónk is. StarFire-t kikísérve hajnalok hajnalán a három grácia nem vágyott egyébre, mint egy igazán finom reggeli ébresztő kávéra. A reptéri kávézóban a szinte undorral a pult mögött álldogáló fintorgó leányzók sem szegték kedvünket, így végig tekintettük a kínálatot. Muffin: 600 HUF, szendvics: 1415 HUF, kávék 700 HUF...Én itt már sírva röhögtem...Zseniális dolog pokoli pénzért  adni egy nyiszlett zsömit kis zöldséggel meg gépsonkával. Jójó lehet barna zsömi volt ruccolával meg prosciuttoval. Na de akkor is...Azért hiába a kemény árak, az élmény várhatóan felbecsülhetetlen volt, így mindhárman kikértük a feketénket. Az adag pici volt, a kiszolgálás tré, aranyáron mindezt, önkiszolgáló cukorral /barna nem is volt/ és a vadkorai fáradsággal fűszerezve. Igazi sajátos és vidám hangulata volt. Milyen boldogok voltunk. Mondjuk Catsmile-t majdnem gyomron könyököltem, amikor a munkáját idekeverte... Pultos, felszolgáló és a baristákról és a tökéletes kávéról beszélt 40percet:) StarFire is pultban dolgozik s én is dolgoztam egy kávé- és teaházban, de azt hiszem nekünk ott akkor nem hiányzott a szakmázás. Mindenesetre ez is kellett..

A kávé illata átjárta a hajnali repteret, feltámasztotta az első napsugarakat. Bár visszagondolva talán ekkora hatalma mégsem volt... Mindenesetre a mi szemeinket tágra nyitotta, hogy azon a reggelen is beendegjük rajta a fényt és a világ csodálatos varázspillanatait...

Laurell Kaye Hamilton azt mondta: "Nincs erős kávé, csak gyenge ember."

Én személy szerint imádom a jó kávét.

Rajongok a szertartásért.

A kávéházakért.

A társaságért.

Az ürügyért.