Fáradt vagyok...

Kimerült...

Ma az ÁzsiaCenter-ben voltunk munka után Bélával. Megkért, hogy kísérjem el ruhákat venni, mert egyedül nem tudja mi áll jól neki. Persze elkísértem...olyan furcsa ez a mi kapcsolatunk...Mintha kötelező volna gondoskodnunk egymásról...Együtt kikészítjuk egymást, de hosszú ideig külön sem jó. Nem puszta szeretet, nem barátság, nem megszokás, nem puszta kényelem...nem tudom mi..

Ördögi dolog.

ÁzsiaCenter...jézus micsoda hely. Mintha a józsefvárosi piac beköltözött volna egy plázába. Két szárnya van ennek a csodának, középen üveg lift, ami olyan gyors, hogy majdnem elokádtam magam...

Műanyag szag mindenütt és fura kevert nyelven sipitozó kis kínaiak. Nem fehér embernek való. Kárókockás kötött pulcsikat vettünk és öveket. Az egyik öv csatján, amit Bélának megvettünk Batman jele díszeleg...azt hiszem ez a közös bennünk...soha nem növünk fel legbelül.

A ruhaválasztás után minden játékboltot végig túráztunk...Béla imádja a Legót én pedig a plüssöket nyúzom meg mindig. A Nicis jószágokat együtt szoktuk megnyaggatni, hsizen már szinte kis családunk van...nálam is vagy 20-30 db plüss, és nála is majd ennyi. Egymásnak vásároltuk még őket. Amiből nekem kicsi van abból neki nagy és fordítva. A rénszarvastól a mackóig minden megvan szinte. A 10cm-estől a 120cm-esig.

Óhatatlanul ma is bővült a család. Az egyik cukiság nem akart fent maradni a  polcon, ahonnan együtt leműtöttük. Béla szerint jönni akart velem haza.

Így katam meg Fülit a harmadik birkát :D {már volt egy szürke és egy fekete}

Még midnig olyan boldoggá tett, mint az első plüss, amit kaptam. 24-én lennénk 3 évesek...Béla azt mondta bár a véletlen alkalom szülte, de akkor vegyük úgy, hogy ezért kaptam...

Már nem bírom lekövetni a világot...

De holnap végre hazatérek anyukámhoz...

A városomhoz..

Szeretetbe és a nyugalomba...

Talán végre levegőhöz jutok és fellélegezve térhetek vissza...