Haragban A Világgal

Tegnap Maci koncertre igyekezvén meglátogatott BudaPesten. Jóllehet atom másnapos és szétzúzott voltam mégis, amióta itt vagyok ez volt a legszebb, legnyugodtabb napom.

Az elején kicsit rosszul voltam a hajnali pálinkák visszhangjától, szinte mindenem fájt s a világ épphogy csak abbahagyta a forgást reggelre.

Persze örültem Macinak, csak le kellett küzdjem elébb a fiziólógiai problémáimat. Próbáltam nem kimutatni mennyire gyenge vagyok. Talán ettől éltem bele magam annyira tisztán a városnézésbe.

A Gödörben egy fakockás játékból közösen és mérnöki pontossággal képet raktunk ki, elsétáltunk a munkahelyemre, aztán át a Lánchídon, fel gyalog a várba. Panorámát csodáltunk, néztük a zizzenve hulló mézbarna őszi levelek táncát. Végig süttetük arcunkat a sétányon, majd a Halászbástyán. Olyan gyönyörű nap volt. Azok a színek, a kürtőskalács illat a várban...a nyugalom...Csodálatos volt.

Az arcom még mindig nyúzott volt...de belül megújultam maradéktalanul az őszi nap égető sugaraiban.

Meglepetés ajándéknak pedig egy rózsaszín iPod Shuffle-t kaptam, amibe rögtön beleszerettem, s amit aztán órákig nézegettem el sem hívén milyen csudákat tartogatott nekem a világ és a mai nap.

Ma túlestünk az elméleti záróvizsgán. Az új cimboráim közül mindenkinek meglett {azért nem állítom, hogy nem segítettem:)}...és olyan hihetetlen nagy teher esett le rólunk. Az örömöt legfeljebb az árnyékolhatta, hogy a vizsga után még egy 8 órás sales tréninggel sokkoltak szét minket.

Mint egy hulla úgy estem haza. Aludtam egy órácskát, de az élet nem állt meg. Találkám volt Lilivel (egyébként János), a régi egyetemi pajtimmal. Őt pelyhedző gólya korom óta ismerem....az idők kezdetén egy illiumunált estén segített Veszprémben eljutnom az egyetemi koliig, ahol laktam. Akkor ott igencsak hálás voltam neki...valahogy nem találtam az utat haza :D Még a melletünk elsuhanó virágágyásból egy petuniát is szakított nekem, amit ő csak liliomvirágnak nevezett. A sok véletlen összefutás és buli után így lettünk mindketten egymásnak Lili-k. Ezerszer aludtam nála, sokszor ott sírtam ki minden frusztrációmat. Igazi barát...imádtam.

És ő is Pesten él s dolgozik. Zseniális volt összefutni ennyi év után. Azt mondta egész felnőttem, de mégis még mindig ugyanaz vagyok, aki akkor voltam.

Emlékek sörök és pálinkák közt telt az éjjel

2004

2010