"A szabad akarat olyan, mint a lepke szárnya. Ha hozzáérnek, többé nem száll fel sohasem."
A skorpió jegy jelmondata : Én akarom.
Istentelenül akaratos égövi jegy...Ez sokszor segít erőt meríteni a változáshoz, sokszor dühössé tesz, mikor mégsem érhetjük el a csillagokat, és sokszor bajba kever, mikor úttalan utakat követünk.
De célok mindig lebegnek fejünkben. Ott van mindig egy-egy emberen, eseményen az "Én akarom" címke a skorpiók által felragasztva...Szerintem már az egész világegyetemet felcimkéztük vágyakkal.
A napokban beszéltem telefonon Mufival...csodás meglepetés volt, hogy felhívott. Úgy örütem neki, mintha újra röppenő hajú kisgyerek lennék a rég nem látott játszótér színes mázas hintái között.
Mióta az egyetemen kezdett leválni a seggünkről a tojáshéj, és az első szárnybontogatásainkról még csak titokban súgva-búgva egy-egy óra közti szünetben vagy szintbulik zenétől zajos sötét sarkaiban beszéltünk egymásnak, azóta tudom, hogy Mufi természetes közege a média és a partyvilág.
Az első lépések, mikor a szellő még csak alá-alá kapott bomladozó szárnyinknak...még fel nem emelkedünk ugyan, de a fuvallat már beleborzolt hófehér tollaink közé. S ezt a kócot semmi helyre nem igazgathatta...nem feledhettük többé az első sikereket.
Én például az első "rendezvényem"-et ezidőtájt szerveztem. Éppen az ő búcsúbulija volt, ahova nem kisebb sztárcsapatot invitáltam meg az icipici kollégiumi szobánkba, mint a VadFruttikat.
Az ágyamon gitározott Marcell...zseinális hangulat volt...Persze majdnem kirúgtak minket a kollégiumból Marcell viselkedése miatt. De ez egy ilyen este volt:)
Ő pedig ekkor kezdte megszervezni az első bulijait. Az elektronikus zene grállovagja...Az a típusú ember, aki tesz az álmaiért..
Így indult útjára a szanyi műv.házban a mostanra már nagyhírű partysorozata a Wavy Corridor égisze alatt. Immár hatodik éve kerül megrendezésre s kinőve önmagát pár éve honlappal is bővült a Folyosó-fanok színpada.
Én pedig valahogy eddig egyre sem jutottam el..és mindig önhibámon kívül. Tavalyelőtt épp a születésnapomra esett a buli időpontja...Béla féltékenysége miatt nem mehettem el...otthon sírtam a szülinapomon egyedül a koli szobámban...
A buli tegnap volt...és...idén sem jutottam el :( tanulnom kell a keddi vizsgámra, hogy dolgozhassak előbb-utóbb...és őszintén szólva pénzem sincs nagyon...
Annyira vágytam rá...az érzésre, amit az a színes zománcos játszótér érzése festett elém. Ezerszer elképzeltem már milyen ruhában mennék, hat éve a fejemben van a kép, ahogy az éjjel közepén megérkezem és áthaladok az ismeretlen arcokból álló tömegen...mégis otthon...megölelem Mufit és körülfonnak a fények és az örömzene.
Mégis...mégis azt hittem, most valamilyen csoda folytán eljuthatok...mert amit akarok, azt valóra is váltom....de valamiért, amit annyira akarunk, hogy belé ereink kidagadnak nyunkon, azt sohasem érhetjük el...
"A szabad akarat olyan, mint a lepke szárnya. Ha hozzáérnek, többé nem száll fel sohasem."
A legfrissebb ráreagálások