"Mi, madarak hiába tuduk repülni, mégsem repdesünk csak úgy összevissza a világban. Amelyikünk költöző madár, az nagy utat tesz meg, mégis mindig ugyanoda érkezik. Bárhová repülhetnénk, mégsem tesszük. Ti, emberek annyira mások vagytok! Mindig tele vagytok tervekkel, vágyakkal! Ha repülni tudnátok, csak röpdösnétek a világban mindenfelé, még azt is elfelejtenétek, mi a dolgotok. Kicsit telhetetlenek is vagytok. Nekünk nincs nagyobb fészkünk, mint amekkorában elférnek a tojáskák, s nem fogunk több legyet, kukacot, mint amennyit meg tudunk enni. Szerintem azért nem tudtok repülni, mert akkor nem elégednétek meg az otthonotokkal, a hellyel, ami a tiétek."

A hét lezárásaképp egy kis spontán lazítás, egy kedves szeretet-csomag lepett meg: StarFire.

A barátjához, MonAnge-hoz utazott ki Franciaországba.

Végre össze tudott jönni egy találkozás...StarFire, Summer, Eszti és én.

Igazi csajos estét csaptunk...kávézgatás, BurgerKingezés, fotózkodás...

Másnap pedig kikísértük BKV-n FerihegyII-re. Igazi túrázás volt. Én nagyon élveztem. Szeretek olyan dolgokat/helyeket felfedezni, amit addig nem ismertem. Ámulva tapadtam a 200E busz ablakára, holott végig puszta terület mellett haladtunk.

Azok a hatalmas gépek...az impozáns épület...csodás volt, ahogy az óriási üvegtáblákon megcsillantak az ébredező nap első sugarai. Irigyeltem StarFire-t...varázsos utazás áll előtte...

A jegyért ácsingózó ember kukacokat látva összeszorult a szívem...hiszen én még soha sem repültem, s talán soha sem fogok.

A reptéri terminál kávézójában potom 700Huf-ért hozzájutottunk a reggeli kávénkhoz...

Az átlátszó plafonig érő ablakokon kitekintve eszembe jutott, hogy anno Bélával beszéltünk róla, hogy elrepülünk Párizsba...csak egy-két estére megszökünk a világ elől..{úgy volt, hogy először együtt repülünk majd, hisz ő sem repült azelőtt} Persze nyilván leszarta a kis magánálmunkat...Németországba repült, amikor én a szigorlatomra készültem...

Istenem de marón hasított belém a fájdalom...Igazán, a lelkem mélyéig szomorú voltam egy pillanatra. Úgy éreztem akkor ott, hogy aki gazdag az bármit megtehet széles e nagyvilág számukra, aki pedig szegény és küzd, annak csak maga a harc marad, de a célokat sohasem érheti el. És ebből nincs kiút, nincs változás.

Csak egy kegyetlenül kaparó percig tartott, aztán elfordítottam fejem és tudtam, nem rólam szól ez most. Nem rólam kell szólni, egy leányzónak, akit nagyon szeretek ez egy nagy nap, egy hihetetlen utazás kezdete.

Együtt örültem vele...

Minden terhem alól felszabadított az őszinte boldogság, mert tudom csak jobb várhat rá MonAnge mellett...