"A boldogsághoz legalább annyira fontos tudnunk, kik nem vagyunk, mint azt, hogy kik vagyunk."

Lélekmosdató felismeréssel keltett a ma reggel...

Az előzményekhez szükséges tudni, hogy nem csak a blogban, hanem a mindennapok rohanásában is elhanyagolt téma volt LordW. Mindig csak egy-egy órát csippentettem a nap végén, más dolgokat előrehozva, más embereket istenítve, más világokba vágyva. Nem fektettem valami sok energiát a megismerésébe, főleg miután alig pár találkozás után kifakadt nekem, mennyit gondol rám, mennyire szüksége van rá, hogy a mosolyom ne maradjon ki egy napjából sem. No gondoltam én, majd keres ennek tükrében, s ha mégsem talán nekem jobb is úgy, hiszen S.Urasággal lezáratlan ügyünk ezerszer fontosabb volt. Tudni kell, hogy a múlt héten S.Urasággal közösen kitaláltuk menjek-e BalatonSoundra vagy sem. Ez úgy zajlott, hogy mivel az ezredik finomkodó kérdésemre sem tudott válaszolni érdemben ezzel kapcsolatban msnen...{értsd úgy, hogy én őt nem akartam megbántani ezzel, eljátszani a  bizalmat, hiteltelennek tűnni szemében ezért az érdekelt mennyire zaklatá fel, ha LordW-vel elmennék fesztiválozni} ezért S.Uraság feldobott egy pénzt otthon a pesti szobájában, én itt eldöntöttem ha fej=nem megyek, ha írás=megyek. Ezt nem árultam el neki előre, de megfogadtam nem csalok, teljesen a sorsra bízom a jövőnket. Mikor megszületett az eredmény megkérdeztem rögtön, ha rajta múlt volna, melyik oldalra csal? Azt válaszolta, akkor nem mennék. És a sors is így döntött...

Mivel eddig sz@rtam LordW-re s valószínű, mert ezt megérezte az eheti műsora az volt, hogy nem ért rá, került, lemondta a találkozókat mindig. Nekem ez jól is jött, nem akartam magyarázkodni miért nem megyek Soundra, miért vagyok hűvös...Kedden a délutáni kávézás közepette meglepő hívás érkezett...LordW megkérdezte csak alkohollal élek-e vagy egyéb örömforrásokkal is...mert hogy ő épp vásárol...jesszus majdnem lefordultam a  székről...tényleg ezzel képes volt felhívni??? Mondom nem, de nem is megyek Soundra...És itt jött az error duma, hogy ő már eltervezte, hogy ketten meghogy biztosra vette, hogy megyek...

Nos...egyrészt nem beszéltük meg, az elején csak felvetette és nem volt biztos...másrészt, hogy alig ismerjük egymást az hagyján, de hogy ő így felettem dönt....az nekem nem fér bele...{Azt hitte? Tényleg azt hitte, hogy biztosan megyek? Talán valóban megvenni akart a bérlettel...}

Aztán tegnap mikor visszaérkeztem is lemondott egy találkozást, mert nappal másnapos volt, éjjel meg esküvői videót vágott...megbeszéltük, hogy ma délelőtt pótolunk. Persze éjjel ismét buliban tengődött...Canyon záró volt...

Mire ébredtem délelőtt 10-kor? LordW atom belassult hangjára -amit gyanítom az alkohol és egyéb más dolgok keveréke idézett elő- ami azt volt képes közölni egyedül, hogy ő most ért haza a partyból...Na ott fordult fel a gyomorom...csak annyit mondtam...pihend ki magad...

Én sem vagyok szent...de vannak dolgok, amiket nem tolerálok...odafigyelést és tiszteletet várok...és ahogy ez a hihetetlen hányinger elárasztotta a testem jól tudtam, nem egy ilyen fickó való mellém. Nekem nem ez kell...ezt nem akarom.

Mókázhatok azon, hogy akár a ruháknál idénye úgy nálam kényem-kedvem válogatja a "divatot"...Idén mintás jövőre egyszínű fürdőruhát akarok...eddig a jézusszandálos, tavaly a hippi, most a szemüveges kocka kell...

Mindez nem számít...vannak olyan párosítások, amiknek egyértelműen nincs jövőjük. Én csak a természetes drogokban hiszek...szex, alkohol és rock zene...ennyi...és ez nem változik. Lehet, hogy szánalmas és rövid a kódexem, de ez teszi teljessé a világomat. Minden őrület ebből születik. Semmi pszichedelikus vagy szintetikus cucc...sajnálom LordW...

A nap másik fontos konklúzióját Popper Péter fogalmazta meg hűen: A fontos dolgokat nem lehet "kicsit" csinálni. Az ember nem lehet egy kicsit terhes, egy kicsit vérbajos, egy kicsit halott.

Azt gondolom szerelmes sem lehet csak egy kicsit...és szolgáljon ez tanúságul mindenkinek, akit nem szeretnek "eléggé", aki kendőzni akarja érzéseit, aki nem akar hinni benne, hogy szerethetik, esetleg nem képes belátni, hogy szeret...

Szóval a hétfő is kétesélyes...tudom jól. Lehet éppúgy NEM is a válasz, mint az IGEN. De a saját pesszimizmusomból kiindulva mondhatnám úgy is....még akár meg is lephet...még akár teljesülhet is az álom...

"Szerintem az a legfontosabb, hogy ne veszítsük el a titokzatos ismeretlen iránti kíváncsiságunkat, a rácsodálkozás képességét. Higgyünk kicsit a jó vagy a gonosz varázslatában, a lehetetlenben, a csodákban. Miért kell félni egy "nem"-től, miért kell bármit is későbbre halasztani, ha a legfontosabb mindenekfölött teljességében élvezni az életet?"

Volt olyan barátnőm, aki már ma olyan mailt küldött át, melyben belinkelte a Quimbytől a Most múlik pontosan c. számot, mondván mi jutottunk róla eszébe. S.Uraság és az én különleges és fájdalmasan szép melodrámánk...Vissza is írtam rögvest...azért még ne temessük a szent halottat...Csak megvárnám azt a hétfőt...majd akkor lehet sírni ríni...

De azt gondolom addig értelmetlen, és nem is ezek a fontos dolgok. Boldoggá tesz a puszta tény, hogy megismertem S.Uraságot...és hálával tartozom minden varázslatért, amit az életembe csempészett...

...ennyi...

"Egyáltalán nem fontos, hogy milyen volt,
vagy, hogy milyen lesz
utolsó találkozásunk.
Csupán egy fontos:
A Találkozás Törölhetetlen Ténye."