blog....

miért? és főleg minek, mikor csak én vagyok...egyedül...haragban a világgal...

Ha majd blogot írok, akkor jó lesz nekem, mert "kibeszélhetem" magam, vagy menő leszek, hogy ilyen is van? Esetleg megírhatom a titkaim, hogy a pasim kiakadjon, vagy ne nevezzek meg senkit és legyek a blogvilág sejtelmes üdvöskéje? Hmmm ... De ha leírok is ide mindent...mindent ami bánt, fáj, a jókat és rosszakat egyaránt mi változhat? Később olvasva nevethetek a rég elmúlt csalódásokon, vagy fejleszthetem az önismeretemet általa? Jézus...értelme semmi...

Szükségem sincs rá...

Esteleg beválhat, mint egy béna, és eredetéből fakadaóan ócska gyógyszer. S ha ezt választom belátom vele önnön gyengeségemet. Pedig nem vagyok gyenge...nem lehetek az. Mégcsak magamat sem szeretném jobban megismerni vagy fejleszteni. Biztosan tudodm, hogy egyedi vagyok, és színes egyéniség. Ezért neveket sem írhatok majd...Örök útvesztő. Ördögi kör.

Hát írok...mert kell, mert fáj.

Nevem: Lili Itt legalább is ez lészen.

Pár nap múlva 24 leszek. És van egy alapvető hibám; minden csalódás után úgy talpraállok, hogy -mint egy kisgyerek, akinek valahogy sosem ér bele mélyen és hosszan a keze a bilibe- minduntalan képes vagyok újra hinni a Földgolyónk parazitájában, az emberben.

Igen, igen...és már hallom is az együtt felzúgó, skandáló sorokat...visszhangozva suttogja a tömeg: SZERELMES. Persze, - mondom én - hisz enélkül az érzés nélkül képtelenség létezni, olyan akár a levegő...nélküle megfúlok. Párom mindig van, mert az élet csodája megosztani a világ varázslatait egy másik lénnyel. {hirhedt vagyok erről a hibámról} Nevet írni tehát nem merek. 

...le akartam írni milyen mélyen bántott ma meg a barátom..de úgy tűnik használ a gyógyszer:D már nem érzem égető fontosságát annak, hogy megosszam...

...így, ahogy kezdtem, úgy végzem is. Nem lett jobb, nem lettek mellettem láthatatlan könnyeket törölgető barátok, nem fordult meg velem a világ sem a szoba. {pedig ezt várná az ember}...egyedül vagyok, mindig, és örökké...S minden egyes élőlény egyedül hal meg...végsősoron az életünket is mélyen legbelül egyedül kell éljük...mindig s minden körülmények közt.

Ezért ha a világ arcon köp, nem lehet többet tenni, mint büszkén bártan szembenállni, és szemethunyorítva haragudni mindenkire és tisztán nagybetűvel

HARAGBAN LENNI A VILÁGGAL