Ma túlestünk az elméleti záróvizsgán. Az új cimboráim közül mindenkinek meglett {azért nem állítom, hogy nem segítettem:)}...és olyan hihetetlen nagy teher esett le rólunk. Az örömöt legfeljebb az árnyékolhatta, hogy a vizsga után még egy 8 órás sales tréninggel sokkoltak szét minket.
Mint egy hulla úgy estem haza. Aludtam egy órácskát, de az élet nem állt meg. Találkám volt Lilivel (egyébként János), a régi egyetemi pajtimmal. Őt pelyhedző gólya korom óta ismerem....az idők kezdetén egy illiumunált estén segített Veszprémben eljutnom az egyetemi koliig, ahol laktam. Akkor ott igencsak hálás voltam neki...valahogy nem találtam az utat haza :D Még a melletünk elsuhanó virágágyásból egy petuniát is szakított nekem, amit ő csak liliomvirágnak nevezett. A sok véletlen összefutás és buli után így lettünk mindketten egymásnak Lili-k. Ezerszer aludtam nála, sokszor ott sírtam ki minden frusztrációmat. Igazi barát...imádtam.
És ő is Pesten él s dolgozik. Zseniális volt összefutni ennyi év után. Azt mondta egész felnőttem, de mégis még mindig ugyanaz vagyok, aki akkor voltam.
Emlékek sörök és pálinkák közt telt az éjjel
2004
2010
A legfrissebb ráreagálások