Haragban A Világgal

"A póker az a játék amely a legközelebb áll a nyugati életfelfogáshoz, melyben az élet és a gondolat egybefonódik, melyben a szabad akarat győzedelmeskedik a végzet filozófiája, vagy a véletlen felett, melyben az ember a mozgató erő, és melyben -legalábbis egy rövid időre- nem az a fontos, hogy mi történt, hanem hogy az emberek mit hisznek mi történt."

Én esküszöm próbálok tisztán élni...sok ember emlegeti a sorsot...meg azt, hogy célunk, küldetésünk van az életben...előre kijelölt utunk, ami felé a végzet visz...S most azt hiszem mindegy is minek nevezzük..predesztinációnak, véletlennek, Isteni közbeavatkozásnak...

Ezt kiegészítvén saját életemre nézve, én azt mondanám velem minden megtörténik, ami emberrel megtörténhet...

Augusztus elején jelentkeztem a Magyar Szerencsjáték Zrt. Texas Hold'em Poker Tournament Dealer tanfolyamának ösztöndíjas képzésére...amit meg is nyertem az önéletrajzom beküldésével. Tehát most ezért utaztam fel a nagyfaluba, hogy hivatásos "C" kategóriás póker osztó legyek. Ha sikerül fent lesz a nevem a Magyar PókerSzövetség honlapján a nyilvántartott osztók között...

Hát esküszöm nagy bolond vagyok....vagy szétdolgozom magam vagy a pihenésre kiadott szabadnapjaimon tanulok valamit...Egyébként kezdek nagyon belelfáradni ebbe az életvitelbe....de mivel nekem így térítésmentes volt a képzés, ezért mindenképpen megpróbáltam megoldani a részvételt.

Hihetetlen világba csöppentem...

Budapest XIII. kerület...póker klub...19 bombázó csaj...pókerasztalokkal zsúfolt termek...ingyenes italfogyasztás egész nap...profi osztók, zseniális tanárok...reggel 10- től délután 17-ig folyamatosan kemény játszmák...megtanultunk a riffle-t, a semi-shuffle-t, a pitching-elést...

A lényeg, hogy keverni, boxba pörgetni a lapokat, zsetonokat kezelni...és a legfőbb...szabályosan játszani és játszatni...A pókerben ugyanis az osztó vezeti a játékot...mindent tudnia és látnia kell...

Izgalmas a dealer székben ülni...remeg az ember keze és a Las Vegas című sorozatban érzi magát hirtelen. Repülnek a lapok...közben minden játékos/tanuló a saját paklijával {mert, hogy kaptunk fejenként egy plasztik paklit ajándékba} gyakorolja a riffle-t. Izzasztó mindenre koncentrálni, amikor melletted ül egy profi, aki lesi minden mozdulatod, és igazítja minden kiadott utasításod...

Második napra megnyugodtam azért...néha csak körbenéztem és őszinte mosoly futott át rajtam...és azt mondtam magamnak:

Igen...itt vagyok és reggeltől estig pókerezek egy casinoban...ez hihetetlen lazaság...ugyanakkor kihívás is...roppant agyölő ilyen mennyiségben....mellette stresszes, hogy a vizsga is sikerüljön majd....

És amikor kijössz délután ötkor a kókadozó napfénybe...abba a napfénybe, amit más már alkonyatnak lát és te mégis vakulsz benne, akkor úgy érzed...vagány vagy...

Persze ezek a flessek pillanatnyi időre vehettek csak uralmukba, hiszen mindennap volt mindezek után egy-egy állásinterjúm is...

Ez az emberpróbáló feladat...1óra utazás és 7óra agymunka után legyél kifogástalanul szép, csinos, okos és tudj megfeleni maximálisan az interjún.

Esténként a Csasziékkal, Bélával, Bimbával, S.Urasággal volt programom...aztán reggel gyerünk újra előről...

Kifacsart ez a pár nap...

Már nem is éltem, csak lebegtem, mikor visszatértem...

"Babilon sötét vizeinél ülve

Engedd, hogy arcom a Pénz elkerülje.

Engedd, hogy legyek szűz, szerzetes árva,

Engedd, hogy fagyjak boldog jégszoborrá

S boldogan zengjen téged ez a hárfa."

Azt hiszem BudaPesten a legnehezebb feladat embernek lenni...életben maradni...lelkedre burkot növeszteni...és mosolyodat soha el nem veszíteni...

A város él és lüktet...óriási játszótér és hatalmas piszoár egyben...

A héten ismét visszatértem Babilonba.....a bűn és a mocsok olvasztótégelyébe...

Panaszom nem lehet...egy birkatürelemmel megáldott volt osztálytárs Csaszi kísérgetett, segített BKV bérletet venni...eligazodni...levegőhöz jutni...

Nappal vigyázta utamat, éjjel pedig álmomat...

Szerencsés vagyok, hogy ilyen haverjaim vannak...

Zseniális volt náluk lakni a Fashion Streeten...szemben a Hotel Kempinskivel az erkélyről kilépve csupa pénzes külföldi dikurzusába lehetett belehallgatni...szerelmes lettem a szecessziós lépcsőházba...a kovácsolt vas indákkal benőtt liftbe...a 6 méteres belmagasságot kitöltő arany indás méregzöld sötétítőfüggönybe...a recsegő faparkettába...a dohos századelő mindent átható illatába...

Este a Vígadónál söröztünk....nem aludt a márványlapokon részeg, nem feküdt hajléktalan a fűben...csak a szökökút halk csobogása kísérte elmélkedésünket a világról...még a felhők is bodor mintába öltöztek a táj kedvéért...így jobban mentek ugyanis a patinás épületek esti barack kivilágításhoz.

Másik oldalról pedig a hűs és csendes feketén hömpölygő Duna terelte szemünket...

Babilon pillanatok alatt megkísértett...

"Hozd helyre magad naponta. A légkör, amelyben élsz, szennyes. Tele van negatív adással, fullasztó, boldogtalan, koszos gondolattal. De te nézz a magasba, s hangold magad a nap sugarára. És ne felejts el esténként fölnézni az égre, hogy újra és újra eszedbe jusson: a végtelen gyermeke vagy."

Azt szeretem az ünnepekben, hogy ugyanúgy jöhetek dolgozni a kimerülésig...

Egy utolsó forró csókot még kaptam a nyárvégi napsugaraktól...belevéstem erősen a Balaton sziluettjét elmémbe...

Béla levitt Balatonalmádiba a barátaihoz, akik régen az én ismerőseim is voltak...{biztos tudjátok milyen, amikor a szerelmed barátja a barátoddá válik, majd a szakítással óhatatlanul a barátai is szakítanak veled...} A rossz szájíz és emlékek ellenére én nagyon vártam a találkozást, hogy egy picit lazíthassak.

Imádtam ismét az aranyhintóban ülni...imádtam a szelet, a mézszínű lenyugvó napot, a száguldást a Balaton felé...

Amikor pedig megérkeztünk könnyel telt meg mindkét szemem...irigyeltem a sok kevésbé intelligens és esztétikus leányzót ott, amiért őket elhozták nyaralni...amiért nekik megadatott a pihenés, a grillezős esték, a hajnalokba nyúló pingpong mérkőzések, a hűs könnyű saláták és kellemesen kézmeleggé langyult sörök varázsa. A sok kacaj és nevetés...a felfújható színes labda, a kerti slag csaták...a zöld pázsit...a barátok...a nyár esszenciája.

Végtelen szomorú voltam...tavaly még volt nyaram, barátom, szerelmes éjszakáim, nyaralásom és hajamat borzoló tengeri szellőm....idén pedig márcsak látogató voltam mások kiegyensúlyozott boldog életében. Karakterem elhalványult és ott villogott a fejem felett az SPECTATOR mód...Szinte ott sem voltam...szinte meg sem éltem...

Nekem mi jutott a nyár végére: egy "szerelmes" levél az APEHtól, hogy pótoljam az adóbevallásomat, mert megbűntetnek 200K-ra...Persze 9-ei datálással 19-én érkezett meg...felszólítva a 17-éig tartó határidőre...

És ezt mégis hogy? Hát úgy, hogy idén aláírtam, hogy gyerünk csinálják meg nekem ők a bevallást...erre állításuk szerint kiküldtek az otthoni címemre egy ajánlatot, amit aláírva vissza kellett volna küldjek...ám ez nem érkezett meg, de még csak nem is tudtam róla, hogy kellett volna kapnom ilyet...

Innen a recepcióról, munka közben kellett megoldanom ezt a bonyodalmat...Végül a kb 300 segédprogram letöltése után sikerült kitölteni az ehhez szükséges további 30 oldal táblázatot...kinyomtatni...majd postára adni...

De ezt is úgy kellett kikönyörögjem...az ügyintézőm ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy távozzak haza (200 km) és intézzem személyesen...Valamiért nem akarta elhinni, hogy a munkám miatt képtelen vagyok ezt megtennni...úgy erősködött, mintha alku tárgyát képezné a munkarendem...

Délután a főbérlőnkkel beszéltem annak érdekében, hogy szeptembertől is maradhassunk az albérletben...mire ő kerek perec hozzámvágta, hogy nincs baja ezzel a gondolattal és velünk...csak velem...merthogy tudja munkát keresek Pesten...és tuti elmegyek, ha kapok lehetőséget...Persze megyek, de erre vana  felmondási idő, hogy ő se maradjon szarban....

Neeem, neki ez kevés, még most talál szerinte hosszútávra embert...hát hajrá mondtam hetykén erre én...ha nem kell neki a pénzem, hát legyen...költözöm...

De a legjobb:.....ilyen szöveggel operált: "Na meg, ha megmarad a pesti barátod...."

Ilyen mim????? Van barátom úgy néz ki, csak én nem tudtam róla....ISTENI....

De ha ez minden érve...akkor valóban nincs értelme neki adnom a keservesen megkeresett magyar forintjaimat.

Ezen felbuzdulva munka után le is foglaltam az új szobámat..ami Maci és Ádám  régi albérletének szomszédjában volt...

...úgy tűnik valamiért nem tudok elszakadni a régi édenemtől...