"A póker az a játék amely a legközelebb áll a nyugati életfelfogáshoz, melyben az élet és a gondolat egybefonódik, melyben a szabad akarat győzedelmeskedik a végzet filozófiája, vagy a véletlen felett, melyben az ember a mozgató erő, és melyben -legalábbis egy rövid időre- nem az a fontos, hogy mi történt, hanem hogy az emberek mit hisznek mi történt."
Én esküszöm próbálok tisztán élni...sok ember emlegeti a sorsot...meg azt, hogy célunk, küldetésünk van az életben...előre kijelölt utunk, ami felé a végzet visz...S most azt hiszem mindegy is minek nevezzük..predesztinációnak, véletlennek, Isteni közbeavatkozásnak...
Ezt kiegészítvén saját életemre nézve, én azt mondanám velem minden megtörténik, ami emberrel megtörténhet...
Augusztus elején jelentkeztem a Magyar Szerencsjáték Zrt. Texas Hold'em Poker Tournament Dealer tanfolyamának ösztöndíjas képzésére...amit meg is nyertem az önéletrajzom beküldésével. Tehát most ezért utaztam fel a nagyfaluba, hogy hivatásos "C" kategóriás póker osztó legyek. Ha sikerül fent lesz a nevem a Magyar PókerSzövetség honlapján a nyilvántartott osztók között...
Hát esküszöm nagy bolond vagyok....vagy szétdolgozom magam vagy a pihenésre kiadott szabadnapjaimon tanulok valamit...Egyébként kezdek nagyon belelfáradni ebbe az életvitelbe....de mivel nekem így térítésmentes volt a képzés, ezért mindenképpen megpróbáltam megoldani a részvételt.
Hihetetlen világba csöppentem...
Budapest XIII. kerület...póker klub...19 bombázó csaj...pókerasztalokkal zsúfolt termek...ingyenes italfogyasztás egész nap...profi osztók, zseniális tanárok...reggel 10- től délután 17-ig folyamatosan kemény játszmák...megtanultunk a riffle-t, a semi-shuffle-t, a pitching-elést...
A lényeg, hogy keverni, boxba pörgetni a lapokat, zsetonokat kezelni...és a legfőbb...szabályosan játszani és játszatni...A pókerben ugyanis az osztó vezeti a játékot...mindent tudnia és látnia kell...
Izgalmas a dealer székben ülni...remeg az ember keze és a Las Vegas című sorozatban érzi magát hirtelen. Repülnek a lapok...közben minden játékos/tanuló a saját paklijával {mert, hogy kaptunk fejenként egy plasztik paklit ajándékba} gyakorolja a riffle-t. Izzasztó mindenre koncentrálni, amikor melletted ül egy profi, aki lesi minden mozdulatod, és igazítja minden kiadott utasításod...
Második napra megnyugodtam azért...néha csak körbenéztem és őszinte mosoly futott át rajtam...és azt mondtam magamnak:
Igen...itt vagyok és reggeltől estig pókerezek egy casinoban...ez hihetetlen lazaság...ugyanakkor kihívás is...roppant agyölő ilyen mennyiségben....mellette stresszes, hogy a vizsga is sikerüljön majd....
És amikor kijössz délután ötkor a kókadozó napfénybe...abba a napfénybe, amit más már alkonyatnak lát és te mégis vakulsz benne, akkor úgy érzed...vagány vagy...
Persze ezek a flessek pillanatnyi időre vehettek csak uralmukba, hiszen mindennap volt mindezek után egy-egy állásinterjúm is...
Ez az emberpróbáló feladat...1óra utazás és 7óra agymunka után legyél kifogástalanul szép, csinos, okos és tudj megfeleni maximálisan az interjún.
Esténként a Csasziékkal, Bélával, Bimbával, S.Urasággal volt programom...aztán reggel gyerünk újra előről...
Kifacsart ez a pár nap...
Már nem is éltem, csak lebegtem, mikor visszatértem...
A legfrissebb ráreagálások