"Hozd helyre magad naponta. A légkör, amelyben élsz, szennyes. Tele van negatív adással, fullasztó, boldogtalan, koszos gondolattal. De te nézz a magasba, s hangold magad a nap sugarára. És ne felejts el esténként fölnézni az égre, hogy újra és újra eszedbe jusson: a végtelen gyermeke vagy."
Azt szeretem az ünnepekben, hogy ugyanúgy jöhetek dolgozni a kimerülésig...
Egy utolsó forró csókot még kaptam a nyárvégi napsugaraktól...belevéstem erősen a Balaton sziluettjét elmémbe...
Béla levitt Balatonalmádiba a barátaihoz, akik régen az én ismerőseim is voltak...{biztos tudjátok milyen, amikor a szerelmed barátja a barátoddá válik, majd a szakítással óhatatlanul a barátai is szakítanak veled...} A rossz szájíz és emlékek ellenére én nagyon vártam a találkozást, hogy egy picit lazíthassak.
Imádtam ismét az aranyhintóban ülni...imádtam a szelet, a mézszínű lenyugvó napot, a száguldást a Balaton felé...
Amikor pedig megérkeztünk könnyel telt meg mindkét szemem...irigyeltem a sok kevésbé intelligens és esztétikus leányzót ott, amiért őket elhozták nyaralni...amiért nekik megadatott a pihenés, a grillezős esték, a hajnalokba nyúló pingpong mérkőzések, a hűs könnyű saláták és kellemesen kézmeleggé langyult sörök varázsa. A sok kacaj és nevetés...a felfújható színes labda, a kerti slag csaták...a zöld pázsit...a barátok...a nyár esszenciája.
Végtelen szomorú voltam...tavaly még volt nyaram, barátom, szerelmes éjszakáim, nyaralásom és hajamat borzoló tengeri szellőm....idén pedig márcsak látogató voltam mások kiegyensúlyozott boldog életében. Karakterem elhalványult és ott villogott a fejem felett az SPECTATOR mód...Szinte ott sem voltam...szinte meg sem éltem...
Nekem mi jutott a nyár végére: egy "szerelmes" levél az APEHtól, hogy pótoljam az adóbevallásomat, mert megbűntetnek 200K-ra...Persze 9-ei datálással 19-én érkezett meg...felszólítva a 17-éig tartó határidőre...
És ezt mégis hogy? Hát úgy, hogy idén aláírtam, hogy gyerünk csinálják meg nekem ők a bevallást...erre állításuk szerint kiküldtek az otthoni címemre egy ajánlatot, amit aláírva vissza kellett volna küldjek...ám ez nem érkezett meg, de még csak nem is tudtam róla, hogy kellett volna kapnom ilyet...
Innen a recepcióról, munka közben kellett megoldanom ezt a bonyodalmat...Végül a kb 300 segédprogram letöltése után sikerült kitölteni az ehhez szükséges további 30 oldal táblázatot...kinyomtatni...majd postára adni...
De ezt is úgy kellett kikönyörögjem...az ügyintézőm ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy távozzak haza (200 km) és intézzem személyesen...Valamiért nem akarta elhinni, hogy a munkám miatt képtelen vagyok ezt megtennni...úgy erősködött, mintha alku tárgyát képezné a munkarendem...
Délután a főbérlőnkkel beszéltem annak érdekében, hogy szeptembertől is maradhassunk az albérletben...mire ő kerek perec hozzámvágta, hogy nincs baja ezzel a gondolattal és velünk...csak velem...merthogy tudja munkát keresek Pesten...és tuti elmegyek, ha kapok lehetőséget...Persze megyek, de erre vana felmondási idő, hogy ő se maradjon szarban....
Neeem, neki ez kevés, még most talál szerinte hosszútávra embert...hát hajrá mondtam hetykén erre én...ha nem kell neki a pénzem, hát legyen...költözöm...
De a legjobb:.....ilyen szöveggel operált: "Na meg, ha megmarad a pesti barátod...."
Ilyen mim????? Van barátom úgy néz ki, csak én nem tudtam róla....ISTENI....
De ha ez minden érve...akkor valóban nincs értelme neki adnom a keservesen megkeresett magyar forintjaimat.
Ezen felbuzdulva munka után le is foglaltam az új szobámat..ami Maci és Ádám régi albérletének szomszédjában volt...
...úgy tűnik valamiért nem tudok elszakadni a régi édenemtől...
A legfrissebb ráreagálások