"Babilon sötét vizeinél ülve
Engedd, hogy arcom a Pénz elkerülje.
Engedd, hogy legyek szűz, szerzetes árva,
Engedd, hogy fagyjak boldog jégszoborrá
S boldogan zengjen téged ez a hárfa."
Azt hiszem BudaPesten a legnehezebb feladat embernek lenni...életben maradni...lelkedre burkot növeszteni...és mosolyodat soha el nem veszíteni...
A város él és lüktet...óriási játszótér és hatalmas piszoár egyben...
A héten ismét visszatértem Babilonba.....a bűn és a mocsok olvasztótégelyébe...
Panaszom nem lehet...egy birkatürelemmel megáldott volt osztálytárs Csaszi kísérgetett, segített BKV bérletet venni...eligazodni...levegőhöz jutni...
Nappal vigyázta utamat, éjjel pedig álmomat...
Szerencsés vagyok, hogy ilyen haverjaim vannak...
Zseniális volt náluk lakni a Fashion Streeten...szemben a Hotel Kempinskivel az erkélyről kilépve csupa pénzes külföldi dikurzusába lehetett belehallgatni...szerelmes lettem a szecessziós lépcsőházba...a kovácsolt vas indákkal benőtt liftbe...a 6 méteres belmagasságot kitöltő arany indás méregzöld sötétítőfüggönybe...a recsegő faparkettába...a dohos századelő mindent átható illatába...
Este a Vígadónál söröztünk....nem aludt a márványlapokon részeg, nem feküdt hajléktalan a fűben...csak a szökökút halk csobogása kísérte elmélkedésünket a világról...még a felhők is bodor mintába öltöztek a táj kedvéért...így jobban mentek ugyanis a patinás épületek esti barack kivilágításhoz.
Másik oldalról pedig a hűs és csendes feketén hömpölygő Duna terelte szemünket...
Babilon pillanatok alatt megkísértett...
A legfrissebb ráreagálások