Haragban A Világgal

"Olyanok vagyunk, mint két hajó, amelyek a maguk útját járják, a saját céljukat követ­ve: utunk keresztezheti egymást és meg is ünnepeljük e talál­kozást, amint ezt valaha tettük -, és akkor a derék hajók nyu­godtan pihentek egymás mellett ugyanabban a kikötőben, ugyanazon a napfényben, olyan nyugodtan, mintha már a célnál lennének, mintha egy lett volna céljuk. Ám küldetésünk elbírhatatlan ereje ismét külön utakra űzött bennünket, különbö­ző tengerekre, más napfényre és talán sohasem látjuk viszont egymást - vagy talán látjuk még egymást, csak nem ismerünk egymásra: mert a különféle tengerek és a különböző napsüté­sek megváltoztattak minket!"

VEN eddig...

Hétfő:

Eszetlen tombolás Zsuval és Hamüvel...egy valószínűtlen találkozás egy idegennel, aki közölte bár én még nem, de ő már ismer engem...

...beszélgetés Bélával...ahol igazából csak én beszéltem...nyilván ömlött belőlem a szarság, a kapcsolatunkról, a csalódásaimról és a gondjaimról...

Szégyenleném is magam miatta, de szinte hihetetlen módon egész tisztán és világosan láttam akkor, ott, hajnalban a témát...

Kedd:

Szíjjel feszengtem magam...éjjel 1re leérkezett S.Ádám és vmi Peti nevű haverja...3órát vezetett azért, hogy 2órát itt töltsön. Nem teljesen értettem miért éri ez meg nekik. Nem inni, hajnalban hazaindulni, munka előtt nem aludni...

Velük voltam végig...sok zene, tánc és mosoly...

Azt mondta miattam érkezett le, s megkérdezte kávézunk-e pénteken egyet a vizsgája után, mert akkor megint jön le.

Szerda:

Előző este Peti telerajzolt valami alkoholos filccel, így reggel arra ébredtem, hogy az Ádi, Peti, Katica, Forever Ven ből az Á betű az arcomra égett éjjel. Szépen néztem ki...

Délben ebéd Bélával...beszélgetésnek kevésbé lehetett nevezni, mint inkább csak találkozónak...

Este msn S.Ádámmal, ahol kifejtette, hogy a haverját Petit teljesen levettem a lábáról stb stb...meghogy jajj a parfümöm nagyon kellett neki...továbbá, hogy pénteken lehet elmarad a vizsgája, de mivel megy a barátnőjéért, beugorhat Vpbe, ha gondolom...

Nem amúgy nem gondolom...nemhogy nem gondolom egyáltalán nem szeretném...

Volt időm gondolkodni....

"Nem, nem hiszem, hogy a boldogság lehetséges, a nyugalom azonban igen. Ezért távol tartom magamat mindentől, ami idegesít."

S.Ádám kurvára nem fogja elhagyni a csaját, mert nem. Béla nem fog közelebb költözni és tenni értünk, mert nem. Andris nem kerül elő soha többé, mert nem...Ergo innen szemlélve csak egy dolgot tehetek...hiszen...

Bár kivárhatnám így mi lesz...stresszelhetnék kinek kellek igazán, kinek nem...megkapom-e amit akarok, remeghetne a gyomrom, fényezhetnék magamban megint egy egyszerű földi halandót a halhatatlanságig...Mégis elegánsabb és...

"Ezer haszontalan mondatnál többet ér egyetlen szó - mert az önmérséklet nyugalmat ad."

Tehát csak egyetlen lehetséges válasz létezik itt kapcsolatra, szexre, barátságra ....mindhármuk számára:

...NEM...

Hello kedves olvasó!

Meg kell osztanom ama hányingeremet, amit önnön erőszkoltam magamra....Visszaolvastam a posztjaimat...Sok minden jutott eszembe, pölö, hogy mindent amit Andrisról írtam törölném...Hiszen megkapóan felemelő volt végignézni FBon a csajával közös képeket, amin nyilvánvalóan látszik, hogy már tavaly tavasszal is együtt voltak......................................

Hogy lehetek ilyen ostoba...úr isten...és most pedig napok óta S.Ádám Úr jár az eszemben, hogy mennyire összeillünk és csak bőgök azon a HIM számon (In joy and sorrow) amit átküldött...Nem lehetek ilyen ergya....Nem lehetek 2 hetente szerelmes kapcsolatban lévő csókákba....

Hihetetlen vagyok....belerepülök a lángokba, aztán csodálkozom ha megégetem magam...

Olyan szar a blogom, hogy csodálkozom a napiszar nem adta még nekem a címet, de így még lehet napiszétokádommagamabénaságtól.blog.hu.

Mint egy guriga wc papír....napi lélek adagok belőlem....belőlem, aki mindig zavart, mert elnézte az univerzumot, amiben élnie kellene....

Írni kellene mindennap....aztán másnap törölni és így mindig csak az aznapi díszelegne a puszta semmiben...

Annyi felé szakadt már a lelkem, hogy átmeneti készlethiányt jelentek...nem tudok több embernek adni....és nem vagyok egész...senki ne keresse bennem a hősét...

Ma éjfélkor kezdődik a VEN.....már itt figyel a tálca söröm a szobám padlóján....Átjáró lesz az új életembe, ezért megnyugtat a látványa, ezért nincs még behűtve.

Holnap jön le S. Ádám....örülök és félek....

de írni már nem írok semmit, mert csak magam utálnám miatta...

VEN VEN VEN ....

Gyerünk inkább élni.......Aki keres, jöjjön...megtalál az első sorban, a reflektorok előtt, a pulton táncolva és édesen, önfeledten nevetve...

Most egy picit nem számít mi van belül....nap nap után kiürül....ez az én életem, nem fakad semmilyen reményből jövő...

Most ébredtem {azt gyanítom fáradt lehettem} és Mazsa lakótársam rögtön ezt kérdezte:

"Megyek a gyógyszertárba, kérsz valamit?"

Hát Mazsa engedd meg, hogy itt válaszoljak: bár soha nem szedek gyógyszert, mert gyűlölöm....most igazán hozhatnál valamit szerelem, fájdalom, őszinteség ellen vagy csak szimplán valami ütős drogot a hangok és a fények mellé....

Néha úgy érzem csak egy szenvedélyes jelenség vagyok Vp-ben...tünde a vágyak gyalogútján...

Balzac azt mondja, hogy az első nőnek, az első igazi  nőnek, aki lenyűgözi a férfit..., az ilyen nőnek nem lehet vetélytársa.

Én azt mondom lehet...mert valahogy a lenyűgözésig mindig sikerül eljutni. Belebolondulnak a tekintetembe és az elérhetetlenségembe. Ami megjegyzem nem a szépségből fakad (nem tartom különösebben jó csajnak magam), hanem a kisugárzásomból és abból hogy a testem nem átjáróház vagy váróterem, hanem templom {mindenki maga  teremti az értékét}.... és csak azt engedem be, aki képes imára bírni a lelkem.

"Macskanő vagyok, nálam az élet varázsa. Illatom nem parfüm, hanem a bőröm frissessége, nedveim üde érzete, leheletem könnyedsége. Erőm a szemeim mélyrehatósága, bőröm simasága, testem szorító feszessége, ahogyan befogadok egy másik testet lelkestől. Nőiességem, teljességem az érzékeim vadsága, karmaim, fogaim bántó cirógatása, nevetésem csilingelése. Vonzásom a meghallgatás művészete, a kimondás képessége, az érzékenység kiváltsága."

Ettől az életszemlélettől megrészegülnek, elszédülnek és örvényként rántja őket magával valami megmagyarázhatatlan velem kapcsolatban...

És aztán néha napján akad egy-egy szerencsés utazó, akinek a szíve imára bírja az én lekemet is...mitől pedig az univerzum tárul fel hirtelen. {testiségtől függetlenül}

S mikor az utazók kénytelenek hazatérni a megszokott állomásra....úgy tesznek, mint akik csak álmodták az utat....

Nem próbálnak visszatérni...nem hisznek benne, hogy létezhet...élik a szokásos napjaikat és néha álmukban visszarévednek e tájra...

Sokan azt mondják szerencsés vagyok, hogy el tudom csavarni a fiúk fejét, meg hogy micsoda komoly szavakra vetemednek velem kapcsolatban...nagy szavak, minden esetben túlburjánzó érzelmek...

Pedig igazából végtelen szomorú az életem...hiszen eddig a legnagyobb csodák is visszatértek a kötöttségeik közé, feledve a közös álmokat.

Értékem annyi, amennyit adnak nekem....

...nem érek sokat...

...feledhető vagyok...

...nem megkapható...

...csak álmodható...

Ezért halhatatlan irányomban a vágy...

Hiszen éppúgy mint az eső elől, az álmok elől sincs menedék...

...és mire eldöntik mi az álom és mi az ébrenlét, addig valóban felébrednek... addigra eláll az eső....és engem már nem találnak sehol...

mert addig járom utam lélekről lélekre szállva, míg egyszer valaki meg nem adja az értékemet, azzal hogy fontosabb leszek neki mindennél...

Ezen a héten egy kezemen meg tudom számolni hány órát aludtam összesen... Ez alapjában véve borzasztó, kiborító és elviselehetetlen lenne (mégha sokszor így is élek)....de nem voltam magányos az őrület útján.

Meséltem már S.Ádám Uraságról, a tükörképemről....ma hazatávozott...és most hogy leheveredtem az ágyra gondoltam végig mennyit voltunk együtt: vasárnap érkezett, akkor rögtön este 7től hajnal 3ig beszélgettünk, hétfőn csak futólag láttuk egymást, kedden este7től reggel fél5ig velem volt a munkában, szerdán felvitt minket bulizni Pestre, reggel hazaérkezés után pedig még átjött beszélgetni 9ig, este pedig ismét a munkában éjféltől reggel 6-ig ott ült velem. S ma még mielőtt túlzásba vittük volna az alvást vagy egymás hanyagolását, 11-kor nekivágtunk a városnak...viadukt, vár, Bárka.....most 2-kor váltunk el....

Hihetetlen és borzongató...egy ujjal sem ért hozzám...tapintható a feszültség köztünk...félelmetes módon átlátunk egymáson....

Nincs is érteleme kérdezgetnie, úgyis tudja a választ....beteg, beteg világ....

Egymás gondolataiban, életstílusában, életérzésében élünk...Elég volt egy beszélgetés...aztóta biztos vagyok benne mikor mire mit reagálna....és viszont...

Meg sem lepődök vagy botránkozom a vad dolgain...csak mosolygok...tudom miért...ennyi...

Ma volt nála 2 öngyújtó...kérdezte meliyket választom...Elkezdtem a mondatot és már tudta mi a vége....Kiráz tőle a hideg...de meg is nyugtat...ő mindig ilyen lesz....

Hibák vagy keresztek? Nem számít....együtt vagyunk és csak annyi a szabály: Gyerünk élni!

Ma talán visszatér az otthoni környezetébe, kezébe adja egy szerencsésnek a kötelet: gyerünk kötözz vissza, hazatértem...

De az emlékek, a remegés nem tud elveszni...veszélyes játék...életösvény....meglátta magát valakiben és én is magamra leltem....

Ha sosem lesz köztünk semmi is bőven sok volt ez a hét..........................................

{lélekben, nézésekben leélni még durvább volt, mint bármi, amit az ösztön súgott volna...}

Ma elutazott az életemből a mosoly és a kaland egy időre....

Tegnap éjjel Budapestre indultunk bulizni....este fél 11-kor verődött össze a társaság és már suhantunk is a végtelen utakon. S. Ádám Uraság volt a sofőrünk és felvigyázónk az este során.

Őrült éjszaka volt....

Gyorsan felértünk...száguldottunk...leelőztük a bánatot és a fájdalmas emlékeket...

Az első eszmélés a Duna és annak habcsillámai voltak....különleges vakító fénnyel és csodálatosan csillogott az ébenfekete éjszakában a megannyi fehér gyémántbogyó. Varázslat.

A buliban sokszor szétszakadt a társaság...olyankor azért rettegtem...ilyen néger csókák érkeztek meg mindenféle náció delegáltjai...

Volt olyan is, amikor jobb lett volna külön mindenkitől....valahogy úgy éreztem mindenkiben feszengett valami, ami láthatóvá vált a vonásokon....valami, amit nem tudtunk leelőzni az autópályán...

Persze vállalhatatlanra sikerült innom magam, ismét lekapott egy ismerős haver srác...induláskor pedig a negrókkal kommunikáltam angolul, olaszul, spanyolul...mindenféle nyelven...s mikor kimentettek, akkor pedig egy belga csávó hajolt be az autóablakon át utánam...

Dzsízüszkrájszt...de tényleg...nem akartam csókázni....senki nem érdekelt.....senki....

Csak próbáltam felszabadítani magam....ennek ellenére szánalmas módon eltáncoltam minden lelket a bensőmből...

Záráskor indultunk haza....nem voltam rosszul az autóban...a gondolatok hánykolódtak csak bennem zordul...

Minek van értelme s minek sem.....

Reggel nyugodtam csak meg, mikor lefeküdtem egy lassan lüktető meleg mellkasra....

....nem történt semmi....nem haladt a világ sem előre sem hátra.....nem voltak szavak sem....csak egy ember, csak egy illat...

..és a világ megszünt rohanva zakatolni alattam....

"Azt hiszem, egy mese van a világon - csak egyetlenegy -, amely valamennyiünket izgat és foglalkoztat, rémülettel és lelkesedéssel tölt el úgy, hogy a gondolat és ámulat fényes borítékú, folytatásos regényében élünk szakadatlanul."

A mai nap nyertes posztja: M. András kapcsolatban van

{ne is említsem, hogy tegnap délután még beszéltünk telefonon}

Erre csak ennyit tudok mondani : LÁJK

................LOL.....................

Ilyen érzés lehet megérinteni a csillagos égboltot....

....Most ment el S.Ádám Úr....eddig beszélgettünk itt a mikro-univerzumom munkafrontján....

Ismét egy hosszú beszélgetés...ismét rövidnek tűnt, őszintének és természetesnek....

Találkoztam egy olyan emberrel, aki tökéletesen megért, mert éppen olyan bizonyos vonásaiban, mint én....

Hihetetlen érzés....még egy fél életet át bírnánk beszélni....már most fontosak lettünk egymásnak....

...Borzongató meglátni a másik ember szemében magadat....borzongató, amikor valaki úgy lát meg, hogy minden álcád, jelmezed és igyekezeted ellenére egy perc alatt kiismeri meztelen valós önmagadat....és borzongató, amikor ezt nem félted....

Ilyen lehet elkapni egy szappanbuborékot és hosszasan ujjaid közt tartani...

Iyen érzés lehet megmerítkezni egy tükörvízű varázs tóban.....

Ilyen érzés lehet átölelni egy párhuzamos univerzumot....

...és nem is fontos igazán miről beszélgettünk és hogy mennyi ideje "ismerjük" egymást...

...csak az a fontos, hogy megrezzent a tér....borzongató felfordulást és emellett síri nyugalmat okozva, pusztán azzal, hogy létezik.....

...nem szerelem, nem vonzalom és nem barátság....

....képtelenség szavakba önteni....

....egyszerűen....képtelenség....

Éppen olyan mintha nyári tiszta mélykék égbolton egy csillag megérintene egy másik csillagot....