Haragban A Világgal

Eszeveszett fáradtsággal küzdök...ez az ötödik tizenkétórás műszakom zsinórban...egy testileg, lelkileg megterhelő időszakban...

Groteszk, beteg, sötétséges munkaórák és az őket üldöző szabad pillanatok...Mintha minden nap vasárnap lett volna a héten {számomra a vasárnap a legfélelmetesebb nap}

...Pokolból pokolba....

A négy fal kalitkájából az üres ágy börtönébe....

Közben 150 fős csoportot kellett kiköltöztetni a hotelből...szobaátvétel...fizettetés. Nagyon felemelő egy nap oroszokkal, angolokkal, románokkal, lengyelekkel és németekkel angolul megértetni, hogy bizony súlyos euróba kerül minden, amit sikerült tönkretenniük...

Tavaly is én intéztem ezt a csoportot...és ahogy idén, már tavaly sem tettem ki ezen a napon a csillivilli króm névtáblámat. Nem hiába...

A munka végeztével albit néztünk Mazsával három nap is...aztán a harmadik alkalom végén, éppen egy hulla nehéz napom után, mikor ájulva omlottam az ágyba, Mazsa hozzáfűzte milyen nehéz kettőnknek albit találni, így inkább ő a Jézushoz {helyi zenész tag} megy lakni, mert neki ott biztos helye lenne, de ott csak egy férőhely van...Mondom akkor magyarul oldjam meg , ahogy bírom...

Hát aznap már nem bírtam...de a világ semmiféle terhét sem....faggatott, hogy haragszom-e...én pedig könyörögve kértem csak hagyjon békén pihennem....

Vannak napok, amikor már félni sincs erőd...vannak napok, amikor szívesen meghalnál...

A lelked már nem bír több csalódást feldolgozni...amikor már keresve sem találsz csodát a szürkeségben, amikor senkit nem találsz sem közel sem távol a szívedhez...

Következő munkanapok sem voltak enyhébbek...érkezett egy 40fős szír csoport...Hát ha ezer panaszuk, problémájuk nem volt, akkor egy sem...Szenzációs recepcióssá léptem elő és szappanért futtattam, törölközőt vetettem, telefonszerelőt hajkurásztam, menetrendet nyomtattam, ásványvizet osztogattam, takarítást szerveztem...5 percenként valamit mindig meg kellett oldani...

Mondjuk észre is vették a törődést, mert a fő karakter a 60 éves Ghassan azt mondta semmit sem ér nélkülem a recepció..és ez jól esett...még egy kézzel készített szír gyűrű dobozt is kaptam tőle...

Azt mondta gyönyörű vagyok és azért kapom, hogy a vőlegényem ebbe tegye a gyűrűt...Mondtam sajnálom de nincs se vőlegényem, se barátom...

Azért remélem jó ómen lesz...és nem marad a dobozka örökre üresen...

Közben hívtak egy divatfotózásra a SundanceParkba....de képtelen voltam szabaddá tenni magam...a munka, a györtődés...

Pedig valahol tetszett a lehetőség és kipróbáltam volna magam...

...Kicsit bánom...de talán lesz még lehetőségem rá...

Hihetetlen hét...eszeveszett fáradtsággal küzdök...

Üres vagyok és rezignált...

"Jó volna ilyen édes-álmoson
                             ráfeküdni egy habszínű felhőre,                             
amíg az égen lopva átoson.

Leejtett kézzel, becsukott szemekkel
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, biborfényű reggel.

Felejtve lenne minden lomha kin,
álmot súgna illatosan ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.

És az Isten sem nézne rám haraggal,
csak mosolyogva suttogná a szélben:
Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal."

"Nem az az igazi, akivel le tudod élni az életed, hanem az, aki nélkül nem!"

...Könnyek közt ébredve itt volt az ideje belátnom...szerelmes vagyok...évek óta szerelmes vagyok...

Igen G.Úr vannak dolgok, amik nem változnak...Elkendőzhetjük, hazudhatunk magunknak...várhatunk a fényesebb jövőre bárki mellett...

...de nem mindenki hiánya okoz halálos fájdalmat...

...csak egy van olyan, aki nélkül nem kapsz levegőt...

...csak egyetlen egy...

Nem hazudok tovább magamnak...és másoknak sem...

Mintha egy sötét sarokból életed minden félelmét rádzúdítanák...Körbenézel a szobádban...titeket hirdet minden...a társasok, a karikatúrátok a falon, a fényképek, a polc, amit közösen készítettetek el, a plüssök, amiknek együtt adtatok nevet, melyeket már megrágott a feledés, s a neveken már gondolkodnod kell...

A világ megáll forogni...és akkor csak magadra figyelsz...

...egy ilyen pillanatban vettem észre, hogy az a karom, amiről 6éve egy jóindulatú sejtszaporulatot műtöttek le belülről fáj. Napok óta van már ez....és nem javul...

A családomban mindenki rákban halt meg. (nagypapám leukmia, keresztanyám bőrrák, másik papám gyomorrák, apukám tüdőrák)

Voltam már olyan vizsgálaton, ahol a családi kórtörténetet megtudva a doktor könyörtelenül közölte, hogy ne is áltassam magam...rám is ez vár...a hajlam örökletes...

Azóta rettegek...rettegek, mert érzem hogy valami nincs rendben velem...félek, hogy nagy baj van...

Félek, hogy egyedül maradok, hogy sosem lehet teljes az életem, mert mielőtt lekezdődne véget fog érni....

A történet folytatódott...

...szükség lesz további sörökre és ropogtatni valóra...ezért rendeltem el szünetet...

Azonban a második rész picit eltérő lesz...majdnem mindenki maradhat..egyedül G.Urat kérném meg, hogy fáradjon ki a teremből, márha illik ilyen korlátozást beiktatni. {Mindössze azért van erre szükség, hogy megelőzzek egy "én megmondtam, hogy semmit sem változtál 1,5 év alatt" beszélgetést.}

Ezer éve nem találkoztam már Bélával...olyan jó érzés volt, hogy reggelt várt a busznál...Aztán beülni a kocsiba...istenem, mintha hazaérnék hirtelen. Jóllehet tudtam, hogy már régóta nincs köztünk semmi... Az interjú előtt még közösen reggelitzünk a irodapark egyik belső udvarában. Én tejes kávé-kóla kombót kértem, mint mindig, ő pedig egy olasz zöldséges-sonkás cibattát kért narancslével. Valamiért duplán izgultam...Azon járt az eszem vajon milyennek találhat ennyi idő után...?

...Az interjúról már volt szó....azért a faggatás közben nagyon jó volt tudni, hogy a következő sarkon várnak rám...a menekülési ösztönömet az is erősítette, hogy biztos voltam benne, csodálatos napot töltünk el együtt Pesten. Hiszen ketten mindig jól mókázuk...

Így amikor otthagytam az alulművelt fejvadászaimat és beültem a kocsiba, már csak a szabadság szelét éreztem...üvöltött a Metallica és a Stonehenge....az arcomat a napsütésbe tartottam és nem számított semmi, de semmi. Nyugodt voltam...biztonságban éreztem magam...

A tündérpor most sem hiányzott...ezúttal azt a SugarShop-ot fedeztük fel, amiben még eddig nem jártunk. Itt viszont tovább nem halogathattuk a témát...Kérdéses volt miért beszélgetünk még a közös telefonon, ha nem vagyunk együtt. Béla múlt héten kiment Romániába godnolkodni pár napra az életén, hogy mit hogyan kellene eztán...

...Bevallom vártam már ezt a beszélgetést. Azt gondoltam azt mondja majd...:Belegondoltam a sok-sok szép közös emlékbe és hogy mennyit segítettünk egymásnak ....nem akarok nélküled jövőt...

Ehhez képest csak a mondat eleje stimmelt: "Belegondoltam és több volt a rossz, mint a jó...csak gyilkoltuk egymást. Ennek semmi értelme. Én még nem akarok IKEÁs lakás és megnyugvást. Nem akarom lekötni magam."

"Abban a pillanatban szerettem volna visszamenni az időben, és újra átélni minden együtt töltött pillanatot. Még egy titkos mosolyt, még egy közös nevetést. Még egy izzó csókot. Őt megtalálni olyan volt, mint olyasvalakit megtalálni, akiről nem is tudtam, hogy keresem."

Keserves sírásban törtem ki....már nem ízlett a színes cukorcsillagokkal gondosan kirakott extra csokis muffinom sem....keserű volt minden a könnyeimtől. Szemeim zuhataga nem apadt...akaratlanul és kontrollálhatatlanul szakadt belőlem a szomorúság. Az a fajta, amikor gombóc van a torkodban, szinte fulladsz..és a könnyek forró nyomot hagynak arcod bársonyán. A fájdalomtól képtelen vagy megszólalni...csak szipogsz...visszaadod a közös SIM kártyát....és kérőn bámulsz a másikra, hogy javítsa meg azt, ami szerinte végleg eltörött. Alattad a könnytenger óceánná duzzad...és szépen lassan elnyel. Nem hallasz hangokat, szédülsz és csak menekülni vágysz..elbújdosni...örökre...

Talán egy más életbe talán egy más bolygóra...csak el...el innen...

S.Uraság hívott telefonon, hogy merre vagyok, mert ő az én városomban keres. Mondtam neki, én pedig az ő városában vagyok....persze megint megtalált....kiváló egérút volt...

Kiszálltam az aranyhintóból...és...átlénylegült körülöttem az egész világ...

"Megtörtént az elkerülhetetlen, az eső lecsendesedett, és ő elment. Úgy éreztem, mintha valaki kiszakított volna belőlem egy darabot."

Az eső lecsendesedett már nem zokogtam csak keservesen sírtam...nem tudtam abbahagyni...nem bírtam...Nem volt hatalmam a szervezetem felett. Nagyon fájt...

S.Uraság próbált megnyugtatni, de észre kellett vegye, hogy ő itt  ehhez kevés lesz...vígasztalhatatlanná váltam...Azt mondta ő ilyennek még nem látott soha...nem értette mi folyik itt...Mondtam neki már semmi sem számít...

csak ez számított...a cirkusz, a bobozás, a fiú, aki szorította a kezem, amíg fel nem ébredek, a kacsaetetések, az állatok szeretete, a pocsolyákba ugrálások, a kisvasútazás, a nyaralások...és az, ahogy minden kezdődött...

Bélának is volt barátnője, amikor megismerkedtünk...Ez a történet is úgy indult, mint a többi...sok éjszakát beszélgettünk át...aztán könyörögtem hozza rendbe az akkori barátnőjével. A lány gyönyörű volt és kivételesen okos...

Aztán egyik este jött a telefon, Béla csak ennyit kérdezett: Leéled velem az életed? Én igent mondtam...ő pedig feldobta addigi világát. Visszagondolva ez volt a legcsodálatosabb dolog, ami valaha velem történt.

Ránéztem S.Uraságra...és már nevetséges volt minden, ami eddig történt köztünk...hiszen neki nem kellettem eléggé...mi nem egymásért voltunk...

Nem számított már semmi...ültem a buszon hazafelé...és csak sírtam és sírtam...Érdekes volt csak az ablakhoz közelebbi szemem engedte meg magának, hogy könnyezzen.....a világra néző...

...az emberek felé mindig jól titkoltam mi zajlik bennem....Kegyetlenül fájt...szédültem, hányingerem volt a lenyelt könnyesőtől...pokolian lüktetett az állkapcsom...Üvöltött a zene a  fülemben és szorongattam az egyetlen megmaradt telefonomat...hátha hív Béla, hogy szálljak le Fehérvéron és értem jön...de nem így történt...Egy smst azért kaptam...de alig egy hajszálnyit enyhített a fájdalmamom...

Este nagyon berúgtam, hátha nem érzem majd...de még ez sem segített...könnyben ázva remegve a kimerültségtől és az elkeseredéstől aludtam el egy pár órára....

Tegnap volt az Infoparkos állásinterjú második fordulója...cifra történet...minden kedves olvasóm foglaljon helyet egy öreg, kopott karosszékben. Hozzátok be a hideg söröket és a chipseket...zörögni lehet bátran...

Hajnalban keltem, hogy reggelre Pesten lehessek...Ott már várt rám Béla, aki elkísért az interjúra. A marketing managerrel és a kereskedelmi igazgatóval találkoztam egy Cafe Teide nevű kávézóban. Asztaluktól, mint futószalagről távoztatták a jelentkezőket, már az első percben tisztán láttam, hogy én is rájuk várok...

Leültem...40 körüli kissé kopottas kinézetű súlyos keleti pacsuli szagot árszató nő. Fején gondosan összekötött fekete loboncát a zsúfolt délelőtt szénaboglya stílusúra gyötörte.  És egy 50 év körüli magát 20nak érző sportos izgága reklámpacák.

Tehát az egyik nő volt....a rövid sztori innen tudható: az első másodperctől GYŰLÖLT. Engem valamiért utálnak a nők..de úgy istenigazából. A csajokkal nem jövök ki, barátnőket is csak elveszteni tudok...az idősebbek pedig valami megmagyarázhatatlan oknál fogva haraggal lépnek fel irányomban.

A hosszab sztori pedig a következő:

Pasi: Mesélj magadról!

Én: ide és ide jártam iskolába, itt és itt végeztem, itt és itt dolgoztam...

Pasi: De magadról mesélj, a sablon szöveget sokszor hallottuk...

Én : Szabadidőmben civil falus koordinátorkodom, pályázatírás, arculati anyag tervezés..stb

Pasi: De mit csinálsz szabadidődben?

Én:  Hát ezt. Dolgozom.

Nő a Pasi felé fordulva: Te! Ez mindig így beszél?

Pasi: Hogy?

Nő: Hát nem hallod?

Nő felém fordulva: Mi van, fogalmazás tablettát vettél be reggel?

Én: Nem, csak bölcsész, tanár vagyok és megtanítottak választékosan beszélni.

Pasi: De mi van veled, hogy nem tudsz feloldódni? Jó, akkor itt egy teszt 3oldal időre megy.

Én magamban: Remek. Még egy kurva teszt.....

         Első oldal: Mi a teendő APEH ellenőrzéskor?

                       Mire van szüksége, ha a postán cége ügyeit intézi?

                       Hol kell jelezni a céghely változást?

                       Hol szerezheti be a 0-ás nyomtatványt?

                       Mi a különbség a netbook és a notebook között?

                       ......stb....stb.....

       Második oldal: A cége elköltözik, írja le hogy mi a teendő ebben az esetben. Önnek mint irodavezetőnek mit kell elintézni, és hol intézi azokat. Majd prezentálja 15 percben.

Harmadik oldal: Fordítsa angolra:

Az alvállalkozó kivitelező köteles a Megrendelő kivitelező megbízottjaival együttműködni a megbízásuk szerinti és jogszabályban meghatározott kötelezettségeik teljesítésének biztosítása érdekében. Köteles továbbá az e szerződés tárgyát képező munkákkal kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségeinek folyamatosan eleget tenni.

Kérjen árajánaltot árufuvarra Kínából Magyarországra (angolul) 4 db rollerre, 2db teniszütőhúrra....stb...stb...

....stb...stb....{még volt pár mondat}

Na a harmadik oldal végén már csak röhögtem...hát azért jópár hely üresen maradt a lapokon...ha nem tudom hát nem tudom...ez van...hülyeséget nem fogok írni és kész.

Erre drága új barátaim ki nem hagyták volna, ott iziben kiértékeltek...

Pasi: Hát ez most nem ment valami túl jólt, azt tudja?

Én: Nyilván tudom...éreztem.

Pasi: Azt írja itt, hogy középfokú C nyelvvizsgája van és használja a nyelvet...Alap lenne ezeket tudni.

Én: Használom is...de valahogy nem érzem jogosnak, hogy az alvállakozói szerződést és a teniszütőhúrt az alapszókincshez soroljuk.

Nő a Pasinak: Tulajdonképpen nulla a tudása kereskedelmi területen. A marketing megy neki...de így nem fog tudni a könyvelő keze alá dolgozni. A számlákat rendszerezni...

Én magamban: Két államvizsga után csak képes lennék 2 papír cetlit rendszerbe vágni....

Én: Azért azt gyanítom egyszer megmutatják és menni fog. 

Nő a pasinak: Na tessék...GYANÍTJA...ez tényleg így beszél....

Pasi: Rendben, ezt a tesztet nem szívesen mutogatnám...Tegyük fel eltelt öt év, mit mesélne nekünk mi történt azóta magával.

Én: Ha minden úgy alakulna, ahogy én szeretném? Akkor talán arról mesélnék, hogy...

Pasi: Nem érti...Kezdje így: Sziasztok! De régen nem találkoztunk...

Én: Sziszatok! Nőfelé fordulva: Ezt hogy csinálod: Nem öregedtél 5évet csak hármat! {:)} Én egy rendezvényszervező cégnél goldozom Budapesten...és kiváló kollégákkal ismerkedtem meg az évek során. E szerencsés társulás következtében, elindítunk egy 5éves projectet, aminek végeredményeként újra megnyitjuk az IFIPARKot. Nem akarjuk elvennni a Sziget kenyerét, hiszen más jellegű fesztivált tervezünk...

Nő: Dejóóó előveszem a magastalpú cipőimet...De ilyet sose mondjon, hogy nem akarja elvenni a Sziget kenyerét. De igenis elakarja.

Én: Nem úgy értettem, más jellegű rendezvény, más célközönséggel.

Nő: De én nem ezt értettem belőle...és a célközönséget igenis vedd el.

Én magamban: ez hülye bmeg

Pasi: Micsoda ötlet....Tetszik...nagyon tetszik. Nekem nagyon kellenél marketingesnek...igazi született marketinges vagy...Tőlem megkapod a pontot az tuti...ezzel a résszel nem lenne gond, ha vállalnánk a macerát, hogy a kereskedelmi ismereteket átadjuk...

Nő:-hevesen rázza a fejét, hogy nem nem az kizárt....

Nő: De most, hogy erről beszélt már nem is volt olyan zavaró a beszédstílusa.

Én mosolyogva szabadulni vágytam, ekkorra már meguntam a basztatást.

Pasi: És Pest vagy a munka miatt akarsz felköltözni?

Én: A munka miatt.

Pasi: Bulizós vagy?

Én: Nyugodt életet akarok. Lehiggadni...

Nő: Hallod ezt itt akar lehiggadni Pesten haha haha haha...de jó ezt megjegyzem...

Én: XY városban elég erősen bent voltam az egyetemi szerezésben és a hallgatói életben. Nekem elég volt ennyi.

Pasi: De ez Pest szivem...én buliból mentem munkába sokáig.

Nő: Én 3 hétig nem voltam órán.

Én magamban: Hú de kib@szott vagányok vagytok....azistenit...

Pasi: Van barátod?

Én: Nincs.

Pasi: És mikor akarsz megházasodni?

Én: Mint az imént jeleztem: NINCS barátom...ezért házasodni sem tervezek.

Pasi a nőnek: Azt kérdeztem szerinted van e barátja?

Nő: Hát nem...

Én: 30körül (pedig a f@szt...egy ütős vegasi estén elvehetnének már ma este is)

Pasi: hihihihi...ez itt nem így megy...itt fél év...

Én: Azért nem hiszem én azt. Jól megválogatom.

Pasi: Hát majd én lemegyek és elveszlek...kár, hogy van már feleségem.

Mennyire akarsz te itt dolgozni????

Én: -Inkább nem is válaszoltam erre...most ez mi? Szereposztó dívány?

Nő szeme vérben forog, érzi, hogy a pasit levettem a lábáról - innentől kezdve végtelenül gyűlöl

Én: Köszönöm a lehetőséget és az egy pontot a marketing oldalról. Azt ígérhetem, hogy ha bizalmat szavaznak vállallom a tanulási időszakot, a vért és a verítéket, ami ezzel jár. Gyorsan tanulok, precíz és pontos vagyok.

Közben felkelek, hogy indulhassak végre.

Pasi: Mi az ott a lábfejeden?

Nő: Mi mi mi? Mi van ott?

Pasi a nőnek: Egy szitakötő van a lábfején.

Nő: Azt hittem egy fekete hajszál szorult a harisnyája alá. Ő biztos tudja a nőknél megszokott ez esni.

Én magamban: Gondolkodj de büdös bunkó...honnan kerülne már a harisnyám alá fekete hajszál, amikor tejszőke vagyok és nincs se pasim se hosszúhajú rockstar szeretőm.

Kedvesen mosolyogtam csak és elindultam fizetni, majd feldobtam a kövekkel kirakott fekete napszemcsit és beszálltam a pezsgőarany cabrióba, majd odaküldtem egy laza sziasztokot.

Az hagyján, hogy felváltva tegeztek és magáztak, hogy belemásztak a személyes érámat érintő kérdéskörökbe...de nekem az végleg betette a kaput, hogy a csodálatos magyar nyelvünket a szájukra vették. Áhitattal és túlfűtve kellene minden nap használnunk, alakítanunk és mívelnünk a nyelvünket. Különlegesen varázsos ajándékot kaptunk a magyar nyelvvel...hagyományt, történelmet, nyelvtörténetet, eredetmítoszt.

Csak az anyanyelvünk segítségével tudunk gondolkodni, és kifejezni érzéseinket. Eszköz az önkifejezésre, az isnpirációra...híd ember és ember között. Az anyanyelvünk az első hagyatékok között van, amit a születéssel magunkhoz veszünk és amit később tovább örökíthetünk gyermekeinknek. Kincs és érték...

Olyan mint egy örök tetoválás bőrünkön, amit hiába fed ruha...kitörölhetetlen, megmásíthatatlan...velünk van mindig és mindenütt...

...tudatra ébredésünktől...halálunkig...

"Teljes birtokában lenni a nyelvnek, melyet a nép beszél: ez az első s elengedhetetlen feltétel.

Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! mert haza, nemzet és nyelv, három egymással válhatatlan dolog; s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog. (...) de soha ne feledd, miképpen idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségesig mívelni kötelesség."