"Nem az az igazi, akivel le tudod élni az életed, hanem az, aki nélkül nem!"

...Könnyek közt ébredve itt volt az ideje belátnom...szerelmes vagyok...évek óta szerelmes vagyok...

Igen G.Úr vannak dolgok, amik nem változnak...Elkendőzhetjük, hazudhatunk magunknak...várhatunk a fényesebb jövőre bárki mellett...

...de nem mindenki hiánya okoz halálos fájdalmat...

...csak egy van olyan, aki nélkül nem kapsz levegőt...

...csak egyetlen egy...

Nem hazudok tovább magamnak...és másoknak sem...

Mintha egy sötét sarokból életed minden félelmét rádzúdítanák...Körbenézel a szobádban...titeket hirdet minden...a társasok, a karikatúrátok a falon, a fényképek, a polc, amit közösen készítettetek el, a plüssök, amiknek együtt adtatok nevet, melyeket már megrágott a feledés, s a neveken már gondolkodnod kell...

A világ megáll forogni...és akkor csak magadra figyelsz...

...egy ilyen pillanatban vettem észre, hogy az a karom, amiről 6éve egy jóindulatú sejtszaporulatot műtöttek le belülről fáj. Napok óta van már ez....és nem javul...

A családomban mindenki rákban halt meg. (nagypapám leukmia, keresztanyám bőrrák, másik papám gyomorrák, apukám tüdőrák)

Voltam már olyan vizsgálaton, ahol a családi kórtörténetet megtudva a doktor könyörtelenül közölte, hogy ne is áltassam magam...rám is ez vár...a hajlam örökletes...

Azóta rettegek...rettegek, mert érzem hogy valami nincs rendben velem...félek, hogy nagy baj van...

Félek, hogy egyedül maradok, hogy sosem lehet teljes az életem, mert mielőtt lekezdődne véget fog érni....