Eszeveszett fáradtsággal küzdök...ez az ötödik tizenkétórás műszakom zsinórban...egy testileg, lelkileg megterhelő időszakban...

Groteszk, beteg, sötétséges munkaórák és az őket üldöző szabad pillanatok...Mintha minden nap vasárnap lett volna a héten {számomra a vasárnap a legfélelmetesebb nap}

...Pokolból pokolba....

A négy fal kalitkájából az üres ágy börtönébe....

Közben 150 fős csoportot kellett kiköltöztetni a hotelből...szobaátvétel...fizettetés. Nagyon felemelő egy nap oroszokkal, angolokkal, románokkal, lengyelekkel és németekkel angolul megértetni, hogy bizony súlyos euróba kerül minden, amit sikerült tönkretenniük...

Tavaly is én intéztem ezt a csoportot...és ahogy idén, már tavaly sem tettem ki ezen a napon a csillivilli króm névtáblámat. Nem hiába...

A munka végeztével albit néztünk Mazsával három nap is...aztán a harmadik alkalom végén, éppen egy hulla nehéz napom után, mikor ájulva omlottam az ágyba, Mazsa hozzáfűzte milyen nehéz kettőnknek albit találni, így inkább ő a Jézushoz {helyi zenész tag} megy lakni, mert neki ott biztos helye lenne, de ott csak egy férőhely van...Mondom akkor magyarul oldjam meg , ahogy bírom...

Hát aznap már nem bírtam...de a világ semmiféle terhét sem....faggatott, hogy haragszom-e...én pedig könyörögve kértem csak hagyjon békén pihennem....

Vannak napok, amikor már félni sincs erőd...vannak napok, amikor szívesen meghalnál...

A lelked már nem bír több csalódást feldolgozni...amikor már keresve sem találsz csodát a szürkeségben, amikor senkit nem találsz sem közel sem távol a szívedhez...

Következő munkanapok sem voltak enyhébbek...érkezett egy 40fős szír csoport...Hát ha ezer panaszuk, problémájuk nem volt, akkor egy sem...Szenzációs recepcióssá léptem elő és szappanért futtattam, törölközőt vetettem, telefonszerelőt hajkurásztam, menetrendet nyomtattam, ásványvizet osztogattam, takarítást szerveztem...5 percenként valamit mindig meg kellett oldani...

Mondjuk észre is vették a törődést, mert a fő karakter a 60 éves Ghassan azt mondta semmit sem ér nélkülem a recepció..és ez jól esett...még egy kézzel készített szír gyűrű dobozt is kaptam tőle...

Azt mondta gyönyörű vagyok és azért kapom, hogy a vőlegényem ebbe tegye a gyűrűt...Mondtam sajnálom de nincs se vőlegényem, se barátom...

Azért remélem jó ómen lesz...és nem marad a dobozka örökre üresen...

Közben hívtak egy divatfotózásra a SundanceParkba....de képtelen voltam szabaddá tenni magam...a munka, a györtődés...

Pedig valahol tetszett a lehetőség és kipróbáltam volna magam...

...Kicsit bánom...de talán lesz még lehetőségem rá...

Hihetetlen hét...eszeveszett fáradtsággal küzdök...

Üres vagyok és rezignált...

"Jó volna ilyen édes-álmoson
                             ráfeküdni egy habszínű felhőre,                             
amíg az égen lopva átoson.

Leejtett kézzel, becsukott szemekkel
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, biborfényű reggel.

Felejtve lenne minden lomha kin,
álmot súgna illatosan ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.

És az Isten sem nézne rám haraggal,
csak mosolyogva suttogná a szélben:
Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal."