Kedvenc piám a CampariFanta...

Kevés embernek ízlik...karakteres...ellentmondó...érzéki...

A keserű Campari, amit jobb helyeken deciben mérnek kielégíti vágyamat a mértéktelenség irányában...a Fanta narancsos cukros lötty jelle pedig hozzá nemeseik az alkoholhoz...

A buborékok pedig a játékosság miatt elengedhetetlenek....

Az élet is ilyen..ambivalens játék...keserű és édes...

Találkoztam S.Urasággal egy kávéra...először is egy olyan szuper helyre vitt itt a környéken, ami gyaníthatóan ha végre lesz pénzem a törzshelyemmé válik majd...

Nyilván bennem volt egy törés S.Urasággal kapcsolatban, de szívesen fogadom a társaságát. Kérdezte hogy érzem magam mostanság...

A kérdés aktuális..elég komor hangulatom volt a napokban...kegyetlenül hiányzott Maci és Cs.Ádám..

Valahogy rávettem a lakótársamat, hogy egy sörre ugorjunk le...de csak kérette magát aztán pedig kikötötte hogy ő hova hajlandó menni...Ott pedig közölte, hogy ő alapból bír engem, de gyűlöl amikor itt sírok azon mennyire hiányoznak a barátaim...

Asszem pont erre volt szükségem...

Seggfejekkel lakom...most már biztos...

S.Uraságnak is elmondtam hát mennyire egyedül érzem magam...mennyire hiányzik a lényeg az életemből...

Olyan őszintén lesett a hatalmasra nyitott szemeivel, mint egy kisgyerek, aki csokit lopott és tudja, hogy bűnös...

Mindig mindig visszatért a Csilla témára, igyekezte kimosni magát belőle, hogy csak vicc volt...akkor ott nem volt komoly egy szava sem...

Holott én nem kérdezetem erről, sőt kiba...ottul nem érdekel...Soha többé nem akartam hallani a témáról...de ő minduntalan erőltette...

Feloldozást akart...pedig nem nekem kell elszámoljon...nem velem él..

Félve kérdezte, hogy ha lesz barátom is találkozom-e vele...

Azt válaszoltam, amit gondolok...ha őt zavarni fogja, akkor NEM.

Hiszen csak egy ember felé lehetek hű...

De remegő tekintete, hebegése-habogása megnyugtatott...látszik: fontos vagyok neki...

Háromszor jegyezte meg milyen gyönyörű vagyok...

Jól esett a találkozás...

Kis hülye...

Kívülről Éder Krisztián, belülről Ville Valo és Brian Molko keveréke...népszerű, imádnivaló, a magánéletében lázadó mégis papucs...egyszóval nála nagyobb pancsert nem ismerek...

Szuperhősnek született, mégsem él vele...

Vergődik egy olyan életben, ami nem neki való...rég túlnőtte már ezeket a szerepeit...

Láthatóan ezek a határok, melyek között képtelen elférni lassan megfojtják...

Ennek ellenére fincsi volt...Keserűnek találtam és édesnek...