Tegnap tértem vissza Vpbe...

Hiszen az állásom még megvan, függetlenül attól, hogy a cuccaim Pesten vannak már.

Maci fogadott be ebben a bizonytalanságban...

Szombaton nem is tizenkétóráztam, hanem 14 órát dolgoztam...késett a váltásom...

Udvariasan felhívtam a recepciós kollegina  figyelmét, hogy reggel ismét én váltom, ezért segítene, ha 6 helyett  csak 8ra kellene jönnöm nekem is... Erre kifakadt, hogy jajj már had ne most adja vissza...mert most ő fáradt...

Ilyen mi? Az a szerencse én nem vagyok az....ehhh

Azt hiszem ez volt az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban...

Az undorító borús esős időben "hazatérve" nagyon reszkettem a fáradtságtól, a hidegtől...

Maci melegített nekem levest és rizses édessavanyú csirkét, amit délben főzött...

Annyira jól esett a törődés és a figyelmesség...

Olyan boldogan heveredtem le a szobájában aludni...

Valahogy el sem tudtam képzelni vagy hinni, hogy lesz idő, amikor ez nem így lesz...

Pedig utolsó vacsora volt; biztonságban, egy csodás barát mellett...