Vasárnap, államvizsga előtti nap még dolgoztam...illetve végig feszültem a könyveim felett 12 órát és mellékelfoglaltságként néha tettem is valamit a fizetésemért.

Aztán este 6-ra megérkezett S.Ádi Uraság...Edittel...

Edit az, akiről már vagy ezerszer akartam posztolni, de eddig mindig valahogy még a témát is megalázónak éreztem...most azonban már muszáj megemlítsem...-elneveztem róla ugyanis egy effektust :D XD

Edit...24 éves kisgyermekes egyedülálló anyuka...S.Ádám Uraság szaktársa...kétméteres és komoly, mint egy vaskerítés vagy egy acélmáglya. Ő is nálunk szokott megszállni, és utál engem ...jóllehet én azt sem tudtam eddig ki a halál ő...És vajon miért? Nos igen, mert mint mindenkit, őt is levett a lábáról Ádika. {és ő pont Á-t akarta pótapucinak, aki vad, őrült, van vagy 170cm és együtt él a barátnőjével?} De a megoldás elbűvölő: Edit gyűlöl,  és az eddigi integrációs kísérletek ellenére sem beszél hozzám, és betegesen félt minden percet, amit Ádámmal együtt lehetne, míg ő inkább velem van...beteg sztori...a FBon van egy külön mappája a szaktársakról, amiből érdekes módon 8/6kép S.Ádám Uraság...

Nos...tehát...megérkeztek együtt. Ádika elhozta Pestről, mert ő kocsival szokott jönni...na most Edit pécsi, de sebaj indokolatlanul plusz 200km-t felutazik Pestre, hogy aztán vissza autókázzon a Balatonig Ádámmal. A hülyének is megéri...jesszus

Szóval mikor ideértek bejelentkezni engem kb. 6 ezredmásodperc alatt elborított a hányinger...

Na, ha valami nem akarok lenni, akkor az ilyen...ilyen mint Edit....

Ha igazságot keresünk, pusztán egy van...nem én, és főleg nem Edit...S.Ádámnak van barátnője...ennyi...pont...

Ehhez mérten viszonylagos felgmaságban törtem ki irányukban, amit Edit távozással tört meg, Ádika pedig találkozót kért estére. {nem hagyta magát:D}

Államvizsga előtti este...csak semmi stressz...mondogattam magamnak...Forrócsokiztunk és beszélgettünk, aztán feljött hozzánk, hogy velem tanuljon...kikérdezgette a védésem tételeit, beszéltetett...átolvasta a szakdolgozatomat. Bár másnap neki is vizsgája volt, de azt mondta ez most mindennél fontosabb, ez lesz életem nagy napja. [jövőbelátó:)]

Reggel felöltöztem és halálos izgalomban Cs.Ádám szaktársammal elindultunk a várba {nálunk ugyanis itt van a  tanszék :S} a végső megmérettetésre. Első voltam a vizsgarendben és imádkoztam, hogy ne aszerint hívjanak be. Mire a hivatalos kezdési időpont elérkezett S.Ádi Uraság is feljött utánunk, rögtön a saját vizsgája után szorítani nekünk. Egymást követték az események...kijött a vizsga elnöke, és lazán odacsapta, nem a vizsgarend szerint megyünk, hanem névsorban...ahha..aki ismer tudja, hogy ez rajtam nem segített...mindig is a névsor elsők és az először szurit kapók bandájába tartoztam.

Azt sem tudtam hirtelen mi aggaszt jobban...a hat év utáni végső leszámlálás, a vizsga, a védés, hogy túl rövid a szoknyám vagy hogy ott van Ádika...

Hát...hömm....cirka 3 percet voltam bent...később mindenki más kb 33-at....ne kérdezzétek mi történt bent, mert annyira izgultam, hogy nem sok dolog maradt meg. De meglehetősen határozott lehettem és hatásos...vagy csak rosszul voltak a témámtól :D

Louis Gaulois - Lord of Na’Conxypan

-         Imágóteremtés és fantáziavilágok a századforduló magyar irodalmában –

Mindegy...kóma voltam, hulla...de közben jó lett volna csillogni, szépnek lenni, tetszeni...

Délután 4-kor volt eredményhirdetés, addig még S.Uraság vizsgázott egyet, de rögtön jött is vissza. Így mikor összehívták a folyosó hűvösén az aznap küzdő bandát, ő is ott állt velünk és hallotta az 5-ös szakdoga, 5-ös védés eredményemet és nézhette, hogy elsőnek veszem át tanáraimtól az értékelőt, a leszerlési lapot és a diplomadolgozatomat.

Boldogságos volt...minden és mindenki ott volt, hogy tökéletes és feledhetetlen pillanat legyen.

Persze másik Ádámból is kiindulva, -aki velem együtt aznap szintén sikeresen abszolválta  az államvizsgát- gondolhatjátok, hogy rögtön 4kor gyerünk inni volt a program. Sok haver és barát csatlakozott az ünnepléshez, és S.Ádika még mindig velünk tartott. Jóllehet már szinte kifacsartabb volt, mint bármelyikünk.

Este eszetlen buli követte az eszetlen ivást. Maratoni táborozás volt az egyik helyi kult-kocsmában. Én próbáltam a friss diplomásokkal foglalkozni és kiírtani magamból a kezdődő Edit-effektust, nem túlreagálni S.Uraságot.

Ő ezt megérezvén kevésbé volt felszabadult, amihez hozzájárult, hogy az egyik saját  aznapi vizsgáját bukta és hogy Maci és Ádám a tesőrömmé itták magukat.

Mindennemű távlati tervezet vagy ölelés nélkül sietve távozott...

Kiakadtam...az államvizsga bulim és Ádika se nem részeg se nem boldog, maradni sem akar...hogy lehet ez?

Frusztrált lettem, amit Ádám és Maci nem tolerált...ennyi volt a tanács: tisztázzam.

Ezért szatén csiniruciban és strandpapucsban csattogva rohantam utána az éjszaka sötét sikátorain át. 5perc futás után beértem, és közöltem:

Idefigyelj S.Ádám...hogy képzelted, hogy az ölelésem nélkül mész haza....!!!:D

Gondolom milyen mókás lehettem, de hatott...visszakísért és még az utcán beszélgettünk...

Kellett, nagyon kellett még ez a kis idő csak ketten. Azt mondta 3hét és kiderül mi lesz velünk. Azt mondta, ha addig le tudja zárni az otthoni kapcsolatát, akkor gyerünk együtt tovább, ha pedig nem, akkor pedig valószínű sosem fogja tudni.

Esküszöm ez a mondat nagyobb ajándék volt, mint a diploma...

...gondolni sem mertem rá, hogy eljöhet a perc, hogy konkrétan beszélünk kettőnkről...

Tegnap még kávéztunk egyet együtt délben, aztán mennie kellett... Azt mondta, 20nap...addig éljem ki magam...

Nem is merem remélni, hogy tényleg...tényleg lehet valami...

Inkább már csak a rettegés van, hogy ez is elveszhet...20 nap múlva...

Megeshet, hogy nem 20nap szabadságot kapok még, hanem 50évet...

Érdekes érzés...

"In joy and sorrow" -ahogy a most már közösnek mondható számunk hirdeti...

És, hogy az egyetememtől és a szakomtól méltán vegyek búcsút, az itt istenként tisztelt és imádott idoltól idézek...

"Valakit szeretni annyit jelent, mint olyannak látni, amilyennek az Isten őt elképzelte." 

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij