Imádom a színeket...

A héten totál kiakadtam...Jövő héten 5 nap 12 órázom, aztán ennyi munka után még a hatodik napra betettek egy megbeszélést...ehhh...Nincs életem...aztán ennek fejében dönthettem maradok és elmegyek olaszra (ismét a tanulás, örökké és örökké a tanulás) vagy haza, karácsony óta először...

...Bedühödtem, itthagytam mindent és felültem a hazafelé tartó buszra. Jó volt otthon nagyon...Anyuka, fodrász, szoli, barátnő (köszi Alanie...jó volt picit kizökkenni, és belegondolni a tavaszra tervezett eszetlen buliba:)

...Aztán két röpke nap és megint a buszon találtam magam a pokoli végtelenségben. Kora délután indultam. A nap ekkor fáradt meg és indult el hosszú útjára a horizont alá. A koszos üvegen át is élet szökött az unott utasok fáradt szemeibe. A napkorong égő narancs fényben teszelgett a bevásárlókomplexum tükör ablakain. Melegség fogott el, öröm...belém égett vérbehajló táncával az egyébként aranyló égitest. Égő narancs, vöröslő arany...színek, csodák...

Gyűlölök télen utazni, csak szürke és fehér és fekete és fehér csak fekete és fehér...mintha a természet meghalna egy picit, tetszhalottat játszik...A jeges szélben hajlongó kórók csak zizegnek, még a fuvallatnak sem enegedelmeskedik testük. Nem hagyja, hogy élet szökjön belé...

Fülemben katica alakú fülhallgatókon egy Ákos dal szólt:

Éberedj fel, kedves
Már közel járnak
Azt hittük nem lesz
Vége a világnak
Van hátra pár nap

Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szíved
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem mered
Nem ringatlak már soká
Nem ringathatsz már soká
Meneküljünk máshová!
Az ég fölé, a föld alá..
Minden most kezdődik el
Aztán úgyis menni kell
Elfordul rólunk a fény
Aztán nincsen több remény

És milyen igaz...gondoltam...énekeltem, hittem...akkor ott..Aztán egy sms kizökkentett; a barátnőm volt Spanyolországból, hogy egyedül érzi magát és elkeseredett. És akkor eszembe jutott, hogy ahogy ő, úgy én sem vagyok egyedül. Minden emberi kapcsolat egy szerződés. És az a szerződés, ahol nincs szükség kiskapukra, ahol nem történik szerződésszegés a legkisebb mértékben sem...az az igaz barátság...

Ő nekem az égő narancs a télben...az élet,  vidámság...és a legkisebb mértékben sincs egyedül...

Hallod Tesóm (bár azt hiszem, te pont nem olvasol:) nem vagy egyedül, amíg élek nem is leszel!

Sütni fog még igazán a nap, tündököl majd a nyár, lesznek még színek...jönnek még fiúk, lesznek még önfeledt mosolyok, röppennek még az ártatlan szőke hajszálak...nyitnak még kaput nekünk a fesztiválok...

Tombolnék veled, ahogy szoktuk, őrülten...minden következmény és gondolkodás nélkül...

Egyszer be kell tépnünk együtt úgy érzem...sör...fesztivál...örömtánc...színek, forgatag...

Hiányzik az ÉLET...hiányoznak a SZÍNEK...