Ma már nagyon nem volt kedvem írni...A héten többször hallottam életem két fontos fiú főszereplőjétől, hogy sajnálom meg hogy ne haragudj, mint ahányszor fogat mostam esküszöm....Ehhh én nem sajnálok semmit és főleg nem haragszom...Mit csináljak? Próbálok együttélni mások felettem hozott döntéseivel...

Nemzetközi Nőnap van...ezzel kihagyhatatlan témát szolgátat ez az alkalom. Azt gondolom egyébként, hogy a pasikat jobban megviseli a Nőnap, mint a hozzám hasonló szingli lányokat, akik virág nélkül távoznak haza...

Lássuk a fiú ismerőseim mai MSN kommentjeit:

-faszé' esett a hóóó?

-láttam fagyasztható-mikrózható plüss macit...

-A magyar értelmiségi számára két út van! Az egyik az alkoholizmus. A másik járhatatlan!

-egyetlen szuperképességem hogy láthatatlan vagyok a csajok számára

-lámpavas! lámpavas!

-Bódog sunanapot!

-GIVE ME THE DRUGS!!!

-Ma van a szellemifogyatékosok világnapja!!!

-Ennyi pofont lánytól még nem kaptam...

Persze biztos nekem vannak fura fiú ismerőseim...sőt biztos...de azért ennyi nyafogást...fiúúúúk...Féltek a lányoktól, mi? Aranyos...

És nekem milyen volt? Olyan fiúktól kaptam megleptést/üzenetet, akiktől nem számítottam rá, és olyanoktól nem, akiktől számítottam rá...:S

A leggyorsabb, már 7-én éjfélkor résen volt, hogy az első legyen, a legaranyosabb, üzenetet pedig attól a fiútól kaptam, aki bár csak barát, mégis a Valentin napomat is ő mentette meg egy rakott zöldbabos ebéddel, és egy Special Edition Milka csokival...

szóval a mai üzenet:

"Rózsaszirmok legyenek talpad alatt, égi fény mossa meg arcodat, angyalok vezessenek végig utadon, kerüljön el bánat, fájdalom. Boldog Nőnapot kívánok!"

Amúgy atom happy nap volt...fejfájással ébredtem egy fura álomból arra, h fázom, egyedül vagyok és senki sem csókolgatja a nyakam:S Aztán nekiálltam rendet rakni a szobámban...sok minden került a kezembe, ami emlékek garmadájáról szakította le a sebeket. Aztán kiderült, hogy az egyik lakótársam összeköltözik a pasijával júniutsól Balatonfüreden, a másik lakótársam pedig ezen felbuzdulva közölte a főbérlővel, hogy akkor júnuistól nem fogunk tovább ebben az albiban lakni...Köszi köszi köszi, hogy engem is megkérdeztetek...

Aztán felvett MSNre valami finn csóka, aki a DeviantArton látta a képeimet..hogy ő csak haverkodni akar mert így jók a képeim úgy ügyes a technikám. Persze hogy is hihettem el megint ... csak kiderült fél óra múlva, hogy hát azért tetszem is neki...megismerne szívesen... És erre mit mondtam nyilván tiszta őszinte megrökönyödésből...hát hogy VAN BARÁTOM BOCS...ÉS HOGY Ő VALÓSZÍNŰLEG NEM ÖRÜLNE NEKI....de jó fej barátnő lennék ...haha

Ja s persze írt a szombati srác is, akivel bulizni mentünk, hogy hát nagyon becsüli bennem, hogy így megválogatom a srácokat,akik körülvesznek, hogy nem kell 10 év a következő lovaghoz na meg hogy nagyon jó volt az illatom...De ne már légyszi...csak fürdöm, meg van parfümöm, csak úgy mint a többi lánynak, nem hiszem már el, hogy annyira különleges, mint amennyit mostanában hallom ezt...

Tehát nem válaszoltam senkinek, eljöttem dolgozni...Közben munkahirdetéseket nézegettem Budapesten. Muszáj lesz lépni, s ha már csomagolok, akkor ugorjak nagyot, nem? Se ötletem se tervem, hogy hogy lesz munkám ott addig, és hogy hol fogok lakni. Nincsenek lány ismerőseim Pesten, sőt olyan fiú sem, aki bevállalná, hogy velem lakik...Most még ott állok, hogy a Déliben elsírom magam, hogy melyik kijáraton távozzak az aluljárón...

Elkeserít, ha belegondolok, hogy mi lesz velem a következő hónapokban, hogy mi vár rám...S mindezt egyedül kell vállaljam...keményen, szikáron, elhivatottan...

Szóval a Nőnap apropója mellett csak azért írtam (mint említettem ma már kedvem sem volt...kezd elhalni bennem minden, aminek eddig értelmét láttam), mert már kifolyt a szemem a sok állásajánlatot böngészve. Megálltam egy pillanatra, hogy ne ájuljak be a monitor bámulásától...és mit vettem észre? A hangulatom ismét rányomta bélyegét a megjelenésemre...Munkakezdés óta egy olyan pólóban feszítek, amin ez áll:

No more heroes!

Ma délután zalaegerszegi otthonunkban arra az érzésre keltem, hogy mi a pi***án alszom én itt...Kinyitva másnapos csíkszemeimet a tvből Scarlett O'Hara víkódott vissza rám. Áhh mondom neeeeeeee....Elfújta a szél...

S, hogy miért aldutam én délután?

Pénteken a munka után, {kiakadva András profi konfliktuskezelő magatartásán, amit hívhatnánk mániákus problémakerülő viselkedésnek is} kondizni mentem Zsuval, aztán rohantam az utolsó vonatot elérni Zalaegerszeg felé. Nagyon régen voltam már otthon...időm ugyan lett volna rá, csak valahogy mindig felülírta a honvágyamat az  éppen aktuális érzelmi viharom. Valentin-napon lázadoztam, egy héttel később szakítósdit játszottam, aztán pedig amennyi időt csak lehetett próbáltam boldog bohóckodással tölteni. Persze hiányzott már anya, és tudom én is neki...de valahogy olyan nehezen álltam elé a történtek után. S mikor így végre péntek este 11kor hazazuhantam konstatálnom kellett, hogy menekülni vágyom innen is. Azt gondoltam, mikor hazaérek, átölel a város, az otthonom megnyugtat és ha válaszokat nem is ad, de legalább elhiteti velem, hogy az élet megy tovább és nincs semmi baj. Ehhez képest már a szombati ébredés után szétszerveztem a napomat. Délelőtt caffétime volt StarFire-el. Nagyon élveztem...élőben is annyira jofej, mint a blogjában...Aztán kora délután sörözés Verával, aki az egyik legrégebbi és legjobb barátnőm..Így kora este úgy mentem haza, hogy anya nem értette minek is jöttem meg. Ezért lesétáltam vele a Tescoba, persze a  sok felgyülemlett feszültség és düh kikivánkozott. Egész úton azt taglaltam neki, hogy ne lepődjön meg ha nem lesz meg a  nyelvvizsgám, meghogy végzek, amikor végzek...hogy nehéz munka mellett tanulni, hogy ne zargasson a Bélás Andrisos sztorival, merthogy egyiknek sem kellek...vagy legalább is egyikőjük sem vállalja a velem való macerát...

Szegény anya, ezt talán mégsem érdemelte...Hazacipeltem neki gyalog egy karton ásványvizet, de a hazaúton már nem beszélt egyikünk sem. Annyira rosszul éreztem magam...lelkileg, érzelemileg biztos ez a padló. Nem bírtam magammal, a bennem forrongó tombolással, ezért egy régi simerősömet kerestem, hátha meginna egy sört este. Persze nem egy sör lett, hanem egy szokásos bohém, a lehetetlen határait súroló buli. Sok minden történt, ismét egy eszetlen éjszaka...

4 óra alvás után ébredni kellett, indult a busz a mamához. Megígértem anyának, hogy megyünk, ezért bár hihetetlen rossz passzban, még mindig forgó világgal körülöttem, kénytelen voltam életet lehellni magamba. Persze, amint kiértünk a mama azzal fogadott, hogy imádkozott, hogy megérje a mai napot, hogy még találkozhassunk...Jajj ne mondjon ilyet...én pedig elsüllyedtem szégyenemben, hogy hiába a szeretet, így tisztelem én őt, hogy atom készen jelenek meg, mikor alig lát engem? Akkor és ott miniatűrré zsugorodtam, és jobb öteltnek tartottam volna a szörnyet elnyomni, és a reggeli gyerekmisén imádkozni inkább az Istenemhez, hogy segítsen kibogozni a szálakat. A hitemnek kellett volna megnyugtatnia nem pedig az etil alkoholnak.

Két óra alvás után - amit anya engedélyezett az állapotomra való tekintettel - ismét csak a szégyen fogott el..hogy az értékes időm, amit együtt tölthetnénk, elhenyéltem. Nem tudtam segíteni panírozni - pedig tudom a mama utál panírozni. Már elkészült minden mire kiértem a konyhába...Az aranykarikás húsleves, a gőzölgő főtt házi csirkehusival, a valószínűtlenül vérnarancssárga bio főtt répával mégis azt az érzetet keltette bennem, hogy tartozom valahova...

Hazaérés után persze rögtön ágynak dőltem. Szűk két óra alvás után pedig mire keltem?????

Hogy az a szutykadék Elfújta a szél üvölt mellettem a tvben...Történt aztán, hogy (ki tudja miért ingerelt fel) idegesen pattanva romboltam ki az ágyból egészen a nappaliig, ahol teret akartam adni afeletti kiakadásomnak, hogy mit képzel a televíziótársaság, hogy ezt a sz*rt még vetíti. Ki akartam fejteni, hogy ezerszer volt már műsoron, hogy elég is volt belőle annyi, hogy vége a virágkorának és hogy bármikor rámkényszerítette az élet, egyszer sem néztem meg, mert mióta az eszemet tudom ezt a filmet pokoli unalmasnak tartottam.

Ám mielőtt még a gondolatom megformálódását követően ténylegesen szóra nyitottam volna a szám, anya közbevágott..

Látod mi megy a tvben? Hát nem tök jó? (fú mondom neeeeh) Az első részét moziban láttam, a második részét pedig nem hagytad. Akkor születtél, így másnap nem tudtam elmenni megnézni a második részt. Erre visszakérdeztem, mért másnap mentetek volna megnézni? Csak én - mondja anya - apád már akkor sem jött el velem. Ez a gondolat teljesen felrázott...Anya atom terhesen egyedül nyomul a moziban, merthogy ő látni akarja az elfújta a szelet...és a makacs dacos kislurkója már akkor is végtelenül unta...és nem akarta a második felét végigszenvedni...

Inkább válaszottam a születéssel járó megpróbáltatást, minthogy még egy részt végighallgassak ebből anya hasában. Nem csoda...hiába a születésem történetének csodával fűtött légköre, még ma is pokoli unalmasnak találtam ezt a filmet...Nyomul benne egy nő, aki folyamatosan más csókákkal tombol, aztán mindelhagyja, nyilván olyanba szerelmes, akit nem kap meg...dacoskodik, színjátékot tervez műkönyekkel meg hisztikkel...és mindig, de mindig szénné ég...Gyönyörű persze a nő, sok szép ruha, drága kelme, csodás smink és hajkorona...mindenki imádja...mégsem boldog...

Jajj már...utálom belátni, hogy bármennyire is unom ez a bénaságot, ez a történet mégis olyan ismerős...

Egyetlen értékelhető mondata számomra, mikor a végén az egyszer már elhajtott szerelmes nem ad második esélyt és stílusosan csak ennyit mond:

"Őszintén szólva kedvesem, köpök rá."

Rebel Without A Cause - ha magyarra fordítjuk, nem teljesen azt jelenti, hogy haragban a világgal...sokkal inkább valamiféle ok nélküli lázadást takar. És itt a történet párja...

Én eddig azt gondoltam, hogy társas kapcsolatban sosem egyedül hozunk döntéseket, sosem egy emberen múlik a dolog. De ma ez alatt is megadtam magam...ha remegek, ha sírok nem tudok többet tenni...

...saját hülyeségétől senkit sem menthetünk meg...

...azt gondoltam vannak az életben olyan dolgok, amiért érdemes küzdeni...de ha párkapcsolatról beszélünk...egyedül nincs értelme küzdeni, csak a széllel szemben pisiliünk és annak tudjuk mi a vége...így is úgyis a saját arcunkat áztatjuk...

A legszebb és legigazabb érzéseket is ki lehet ölni egy emberből, ha ügysen dolgoznak rajta...

Sosem tomboltam még ilyen őszintén magamban, sosem dúltak ekkora harcok....

Levegőhöz kell jutnom...ha százszor fellöknek százegyszer felkelek, ha ezredszer is fellök valaki akit szeretek, akkor csak csendben felkelek, hátatfordítok...és elvonulok...

Nem alázom meg magam...többet vagy mást nem adhatok...aki ismer tudja, ennél nem lehet teljesebbet adni...

Egyedül vagyok...egyedül az érzéseimmel, gondolataimmal, harcomban... szélmalom harc...kiderül, hogy csak magammal viaskodom, nincs ellenség az ablak mögött....tükör van helyette...

[fél óra elteltével, egy zuhany után]

Egy szóban egy egész világ rejtezik...ha azt mondom SZERETLEK...vajon elér-e szavam, vajon érted-e s képes vagy-e értékelni?

A.K.

Mit is adhatnék?

Mondd Istenem te mit adnál annak,

akit igazán szeretsz?

Gondolj hát bármire, hiszen

te mindent megtehetsz.

Neki adnál mindent a Földön?

Hogy önkényes legyen, s céltalan?

Akaratos álmodó ember,

aki szeretetre méltatlan.

Vagy neki adnád a türelmet,

hogy hűvös legyen akár a jég

Nyugalma világbékét teremt,

amiben te vagy a föld, ő pedig az ég.

Talán neki adnád a szépséget?

hogy tőle szebb legyen a világ?

Kihívó küllemét éhes szemek kóstolgatnák

s már nem lenne más, csak egy elrohadt virág.

Avagy neki adnád a szeretet,

hogy ne lásson semmit, csak ami fáj

Egyszerű, ősi, tiszta nemes érzést

Amitől lelke sivatagi, álomi táj.

Én tudom, neki adnék mindent

Mindent ezen a világon

S felváltva sírnék és mosolyognék

ezen a napfényszirmú virágon.

Én ezt tenném őszintén mondom

Talán elfordulsz, s nevetsz

De te mégis mit adnál annak,

akit igazán szeretsz?

Tudom már, neki adnám az égbolt megannyi madarát, ami követi őt

S ha visszatér nekem útinaplót fest

S neki adnék minden egyes csillagot, hogy nyári éjjel rám gondoljon

S ne legyen magányos, ha leszáll az est.

Kisajátítanám, s minden értelmével neki adnám a szót, hogy:

SZERETLEK

De senki nem értené meg, így szavam csak

áruló lenne és eretnek.

Igazán most érzem csak: egész valóm neki adnám,

S bármilyen nagy Úr lehetsz

Vajon mi szebbet is adhatnál annak, akit érzed

IGAZÁN SZERETSZ...

[Újabb szíjjel tépelődött időszak után, véglegesítve a gondolatot]

MA INKÁBB NEM ÍROK SEMMIT, MÁR MINDENT ELMONDTAM, AMIT LEHETETT...

Szeretek játszani...Platon is azt mondja, hogy többet megtudhatsz valakiről egy óra játék, mint egy év beszélgetés alatt. Hát akkor kezdődjön a játék...

Életem legfontosabb férfi főszereplőivel ezen a héten tisztáztam az erőviszonyokat. Néha simogató néha maró őszinteséget kaptak, de csak azt hallhatták, amit érzek és gondolok. Nem trükközök...kiterítem a lapokat...Most még...Most utoljára beleláthatnak...(persze, ha bele akarnak, csak ha észreveszik a lehetőséget:)

És a tisztaságom ellenére csak bizonytalant kaptam válaszul...olyan döntéseket és mondatokat hallottam, amiket nem igazán tudtam mire vélni. Általában a racionalitáson alapuló következményeket fel tudom dolgozni. Amit megértek, azt magamévá tudom tenni. Ezennel azonban ünnepélyesen, életemben először felteszem a kezeimet, megadom magam és hivatalosan is beismerem:

NEM ÉRTEM A PASIKAT!!!

Ha járni akarnék valakivel, ha számítana a holnap szükségem lenne erre az ismeretre és tudásra...így azonban nincs...a játékhoz nem kell megértenem a partnert. Majd játék közben önmagát lesz kénytelen leleplezni játékmódjával s játékstílusával...Nem csapjuk fel a könyvet...lapozva válunk nyitott könyvé egymás előtt...

A játék ebben a formában, már nem ártatlan és nemes, mint ahogy a kisgyermek gurgatja üveggolyóit a fapadló rései felett...Ez harc, küzdelem...évődés...tánc..és főként vadászat...(csak ajánlani tudom a jó stratégává váláshoz a kedvenc könyvem: Machiavelli-A fejedelem c. művét)

Legfőképp vadászat, férfi és nő úgy űzi, hajtja egymást, ahogy  puskagolyó a vadat. Ugyanakkor tánc is, mint ahogy a gyertyaláng táncol a puszta emberi tenyér irányában, de ha a kéz eléri, elolja azt. Évődés, mint ahogy az eper óhatatlanul vonzza és megköveteli a tejszínhabot, mégis e kettő együtt veszélyes és ellenállhatatlan elegy:D Csendes üldözés, mint az apály és dagály viszonya...És harc...tisztelet követelő felnőtt játék. Itt a tét nem pusztán az üveggolyó birtoklása...itt a legnagyobb nyeremény forog kockán...a másik ember lénye.

Amiből nincs másolat, nincs pótlék...

...a játék végeredménye bináris és irrevezribilis...a célnál csupán szárnyalás létezhet vagy a bukás...

Nietzsche szerint Az igazi férfi két dolgot akar: játékot és veszélyt. Ezért akarja az asszonyt, legveszélyesebb játékszer gyanánt...

Nekem olyan kevés
Elég volna belőled
Nekem tényleg nem kell
Belőled az egész
De te nem tudod nem adni
Nekem az egészet
Úgyhogy elvesztem az egészet ezért.

Nekem nincs több érvem
Talán este majd találok
Most délután van
Hadd feküdjek nyugodtan
A párnámra vannak
Hímezve virágok
Letépek egyet és elhervad nyomban.

Neked olyan kevés
Elég volna belőlem
Neked tényleg nem kell
Belőlem az egész
De én nem tudom nem adni
Neked az egészet
Úgyhogy elvesztem az egészet ezért.

Te visszamennél szívesen
De már nem tudod hová
Minden emlék idegen
Sok régi kép, ami nem hasonlít rád
Egy álmos szerető
Egy majdnem szenvedély
S te nem hiszed már,lehet elég időd
Hogy a pillanatnak élj
Az ami volt, egy szomorú emlék

Hát szabadítsd fel a szíved és szállj
Érezd, hogy újra égni kell
A szavakon túl más szemmel látsz
Hogy nem gyengít félelem
Mert benned még ég az a tűz
De ha nincs miért meghalnod úgy, miért élsz?

"Tisztelem a személyiségedet, és mivel érzem, hogy te is tiszteletben tartod az enyémet, sohasem foglak azzal lealázni, hogy másmilyenné formállak. (...) Amíg velem leszel, szabadon dönthetsz mindenről, még akkor is, ha a döntésed nekem fájni fog."

Tegnap még azon tanakodtam, hogy miként fogok újra megtanulni levegőt venni, hogy mely irányba fog forogni a golyóbis eztán, hogy merre fog az utam vezetni...Aztán pár óra alvás után olasz tanárhoz érkezetem, majd egy fél főtt brokkoli elfogyasztása után konditerembe...s akkor eszembe jutottak a legjobb barátnőm Káosz Kapitány szavai. Azt mondta nekem, hogy büszke rám, amiért ilyen jól bírom a pokoli 12 órás melómat, mellette diplomázom, nyelvvizsgára készülök, és megcsináltam egy esküvőszervező oklevelet is. Ez erőt adott...

Kétharmad idő alatt lefutottam a magam szokásos 4,5 km-ét...Dühös voltam és zavart...Még jó hogy Guns és GreenDay dübörgött a teremben. Szándékosan magasra emeltem a nehézségi fokot...izzadtam, ziháltam, és a tekintetem szándékosan kerülte a teremfelügyelő srácot, szemem üveges volt, ábrázatom kegyetlenséget sugallt úgyhiszem, az arcom a legkisebb mértékben sem rezzent. Mikor pedig már azt kezdtem érezni, hogy nincs tovább, nem bírom...elérkeztem tüdőkapacitásom határaihoz....akkor eltűnt minden düh...újra megtanultam levegőt venni. Ekkor végtelen nyugodt, hűvös, fanyar mosoly ült ki az arcomra...nem én vesztek ebben a buliban...én nem veszthetek...

"Sokszor éreztem magam megsebezve, amikor elvesztettem azokat a férfiakat, akikbe szerelmes voltam. De ma már biztos vagyok benne, hogy nem lehet elveszíteni senkit, mivel birtokolni sem lehet senkit. Ez az igazi szabadság megtapasztalása: bírni a legfontosabb dolgot a világon, anélkül, hogy birtokolnánk."

Beszélgetés a barátokkal, sokat segített. Tudat alatt segítettek nyerni...Lelkesülve meséltem a keddi bulit, mire egyikük azt mondta, hogy hiszen mióta ismer mindig telepohár van a kezemben...Mindig hoz valaki, mindig zsonganak körülöttem, s hogy nem leszek sokáig "egyedül". Aztán hajnalban az egyik volt fiú osztálytársam elhívott Pestre bulizni. Ebben a buli ott kezdődik, hogy sosem kerestek így fel. Speciális matematika osztályba jártam az ország második legjobb gimijébe (akkori adatok szerint) és 25 fiú és 6 lány aránnyal viszonylag érdekesen alakult a csoportszocializáció. Vagy azért voltam ribanc, mert egy osztálytárssal jártam, vagy azért mert nem... Ám akkor tanultam meg mindent, amivel az élet harctereit nyertesként lehet elhagyni: az alkoholizálást és a taktikázást. És ami szintén buli ebben a sztoriban az Pest, ami az egyik kapcsolatomat megmentette volna, a másikat épp szétzúzni látszik. Tehát kész vagyok egy újabb perspektívából látni és mélyen a szemébe nézni ennek a szörnynek. Elsétálni egyik hídjához és világgá üvölteni, hogy nézd csak itt vagyok!!!! Vártál már, tudom...és te is belémszeretsz...idővel nem engedsz majd el. Pest. Tombolni vágyom...meghódítani a szörnyet, és behódolni mindannak, amit mutathat magából még.

A múlt héten ismét kihánytam a lelkem legszebb tűzvirágát...és ismét szinte értelmetlenül. Forradalmár vagyok, tudja mindenki, nem szokásom hátrálni...olyan szekér után azonban, ami nem akar felvenni...nem futok...

Inkább lezúzom láncaim, áttörök a tükrökön, felszabadítom a tudatom...és kilépek abba a világba, amit már régóta nézegetek...

És a számomra legfontosabbnak üzenem...indulhat a játék:

Catch Me, If You Can...

"Ha akarsz lenni kicsit boldogabb:
Tartsd kicsit távolabb a dolgokat
Magadtól - s nem fognak gyötörni.
Nem fogsz a percek rejtett zátonyán
Boldogtalan hajó Te, összetörni.
Ne ismerkedj a dolgok lényegével,
Csak friss hamvával, csillogó színével.

Úgy, mint a fecske a víz tükörével."

„Senkin nem látszott, hogy észreveszi, mint tölti be az éjszaka egyre jobban a levegőt, úgy, mint amikor tintát öntenek a vízbe, és addig öntik, míg teljesen tintaszínű nem lesz a víz. Aztán feljött a hold, ez az összevisszahorpadt, öreg rézserpenyő, és halvány fénnyel feltűntek a csillagok. Az égbolt kékké feketedett feketéjén csillagködfoszlányok. Amott csillagokba foglalt nagy briliánsok. Megyek az égbolt alatt, fénytelen, egyformán áradó, üres félhomályban, csillag jégeső hull rám.”

Az éjjel angyalok hangja szólt

Szerettek s én viszont szerettem

Hajnalra tűnt a varázs, ami volt

Talán kaptam, talán csak kerestem

...Ma hazament Andris...

...vége a tavasznak, azt gondolom holnaptól a Jóisten is esőre kényszeríti pajkos bárányfelhőit...

És a világ ismét megfordult...Egy hete róka voltam, aki rádöbbent hogy megszelidítették, aki akkor már tudta, sírni fog ha elmegy a herceg. Tegnap még öntudattól duzzadó skorpió voltam, erős, makacs és kitartó. Mára méhévé lettem..olyan kis bogárrá, aki saját védelmében ijedten böki fullánkját a nála jóval nagyobb emberi lénybe...majd erejét átadva maga is belehal a csípésbe. Holnapra a tegnap kérésze leszek, aki egy napot élt, pusztán a szerelemért. A tiszavirágok élete ilyen...rövid, csodával fűtött és megismételhetetlen.

Hideg van...ismét egyedül, magam vagyok, haragban a világgal...Ma még táncolva fürödtem a napsugarakban és bolodgan csinosítottam magam a tükörben. Holnaptól munkaruha, szemüveg...bármilyen trükkre képes vagyok, hogy elrejtsem mindazt, amit az elmúlt napokban felfedtem magamból, s bátran odaadtam. Nem kellenek a becéző szavak, nem akarok fürkésző szempárokat érezni testemen...elbújni vágyom...annak akarok látszani, ami vagyok. Illetve sokkal-sokkal kevesebbnek....ha ami igazán én vagyok is kevés az igazi csodához, akkor véget érhetnek az örökkék, és az idő kicsúszhat észrevétlen kezeink közül...elfogynak a  szavak, és ki nem mondott gondolatok szúrják szívünket szálkaként.

Eddig pihentem, tisztán vettem a levegőt, éreztem minden tapintását a világnak. Önmagam lehettem, kivételes őszintén...holnaptól ismét színész leszek életem színpadán...újra kell tanulnom a lélegzést...

Baráti szavak között telt az este, amik még hisznek az eltékozolhatatlan értékekben...és könyvek között. Kinyitva a kedvenc verses kötetemet, amit még édesapámtól kaptam, ezek a szavak fogadtak a  belső borítón:

"Édes Kislányom!

Hosszúnak tűnik, amíg gyermekek vagyunk, és nagyon gyorsan eljő, hogy megöregszünk. Az a rövidke időszak, ami e két kiszolgáltatott állapotunk között van, az MAGA AZ ÉLET...

Éldd ezt a megismételhetetlent okosan az eszeddel, érzően a szíveddel és tisztán a lelkeddel.

Segítsen ez a könyv súlyosnak érzett mindennapjaidban, és adjon erőt, reményt és tartást utadon!

Szeretettel csókol:

Édesapád

Zalaegerszeg, 2002.március 21-én, a tavasz első napján"

Skorpió

Az ellentéteket és szélsőségeket ösztönösen kereső ember. Meglehetősen kemény is tud lenni; energikus és célratörő egyben. Nehéz lépést tartani dinamizmusával, intenzív érzéseivel és nagy erejű gondolataival, amelyekre jellemző a végletek és a realizmus kifejezésének a törekvése. Sokáig kiismerhetetlen, mivel az ellentétek embere. Ha megbántják, jégpáncéllal védi magát. Rengeteg energiatartaléka van. Akaratos, szenvedélyes, harcos típus. Mindent a lehető legteljesebben él meg, utálja a langyos vizet. Mély érzékenysége miatt könnyen megbántódik, könnyen sérül a lelke, és nehezen felejti el a csalódást. Makacs természete, erős indulatai, hirtelen haragja gondot okozhat emberi kapcsolataiban. Nem szabad hergelni, mert sok bosszúságot okozhat a környezetének, akár ösztönösen, akár tudatosan. Magabiztos, általában saját maga alakítja a sorsát. Mindig győztesen akar kikerülni, kiváló stratéga, előre kiszámítja a lépéseket, és ha úgy érzi, hogy meg kell védenie magát, okosan, taktikusan támad. Öntörvényű, a privát világába senki sem hatolhat be, nem szereti, ha belelátnak, miközben mindent és mindenkit megfigyel, folyamatos ellenőrzés alatt tartja a környezetét. Lényének mindig van egy olyan része, amiről soha nem beszél. Hajlamos visszahúzódni, sokszor keresi a magány pillanatait. A titkokat rá lehet bízni, nem árulja el senkinek, mélyen megőrzi azokat, és ez roppant vonzó benne. Lelki beállítottságú, hatalmas erő lakozik benne. Az ellentéteket a legvégletesebb formában akarja megélni és megérteni. A világ és a test legrejtettebb zugaiba is szeretne bepillantani. A legokkultabb jegy. A Skorpió vagy a mélybe hull, vagy a magasba szárnyal. Minden problémáját úgy éli meg, hogy belehal és újjászületik. A szerelmet a lehető legteljesebben képes átélni, mindent keres benne, a boldogságtól a szenvedélyig. Sokat aggódik amiatt, hogy szeretik-e, és hogy mennyire. Mindig fél a visszautasítástól, a csalódástól, amelyről érzi, hogy nem kerülheti ki, mint neki járó megtapasztalást. Érzelmeit ritkán fedi fel teljesen, mindig szüksége van arra, hogy ne terítse ki a kártyáit, mert nem akar kiszolgáltatott lenni. Mélyen vágyik a kapcsolatokra, és hajlamos azonosulni a szeretett lénnyel. Érdekli a nemiség rejtelme, a szerelem misztériuma, mert útja, úgy érzi, hogy csak ezen keresztül vezethet tovább. A testiség számára nem pusztán öröm, hanem az egész valóját felrázó élmény. Mivel bizalmatlan és szkeptikus, vágyódik az őszinteségre, önmaga nyílt, teljes felvállalására. Erős lelkiismerete sokszor átfordulhat önbüntetési hajlammá. Mereven ragaszkodik az elképzeléseihez, a véleményéhez. Karizmatikus egyéniség, aki képes mások válsághelyzeteit alkotó tapasztalattá változtatni. Valami mindig meghal benne, de újra feltámad, a véges és a végtelen között harcol. Mindig meg van győződve arról, hogy a legmélyebb bukásból is fel tud emelkedni, nem adja fel a küzdelmet. Nagy átalakító, az új rend hirdetője, misztikus és bölcs. A hazugságot semmilyen körülmények között nem tűri el. Felhalmozza és gyűjti az erőt, befelé irányítja az energiáit, belül akarja létrehozni az egyensúlyt. Mindig a sikerre törekszik. Tudatosan irányítja magát, bár életének vannak olyan szakaszai, amikor a személye a szenvedélyek uralma alá kerül, és ilyenkor egyértelműen érezni a benne lakozó büszkeséget. Akaratát rá tudja kényszeríteni másokra, és ki tudja hozni az emberekből a képességeiket, és saját vágyai és elképzelései szerint meg is tudja változtatni őket. Különleges képessége van a regenerálódásra. Jellemző rá a szarkasztikus, cinikus stílus, ugyanakkor a bájos humor is. Kreatív és inspiráló, a világ magával tudja ragadni. A Skorpió az élet eszméivel és ideáljaival azonosul, ám hol a valósághoz igazítja elképzeléseit, hol pedig a valóságot az elképzeléseihez, így nem csoda, hogy sokszor csinál valamiből elvi ügyet. Életében gyökeres változásokat élhet meg. Hisz az alapvető ösztönök erejében, magában hordozza a túlélés képességét. Természete kettős, egyrészt vágyik a földi élet élvezetére és megtapasztalására az érzékeken keresztül, másrészt igényli az önfeladást, a megváltást, a megváltódást. Gyakran kerül kapcsolatba spirituális dolgokkal, a legokkultabb jegy, valamint mindig megérzi, hogy mi zajlik a kulisszák mögött. Jellemző rá a nagy akaraterő, a szívós kitartás, és a cél iránti elkötelezettség. Gyenge pontja, hogy éppen akkor nem tud mértéket tartani, amikor a legfőbb szükségét érzi. Az egyensúly megteremtésével sokszor hadilábon áll.

Skorpió nő

- a csábos nő

- sokféle nőtípus tartozik ide, de bármelyikről legyen is szó, mindig nagy a vonzerejük

- érzékeny, olykor túlérzékeny, miközben távolságtartónak és hidegnek tűnik

- megközelíthetetlensége nagy kihívás a férfiak számára

- nehéz meghódítani, a férfi már az ismerkedés elején megérzi a belőle áradó szenvedélyt

- tisztában van azzal, hogy akinek megtetszett azt az ujja köré tudja csavarni, de hogy megteszi-e az általában a pillanatnyi állapotától függ

- a játék számára kettős, hol fontos, hol jelentéktelen

- ha vonzalmat érez valaki iránt, akkor a kapcsolat elején általában óvatos, csápjaival először körbetapogatja a férfit, és csak lassan fedi fel magát

- szeret jól öltözködni, szereti finoman kiemelni a nőiességét

- érzelmi és szerelmi téren változó időszakokat él meg, van amikor skalpokat gyűjt, és van amikor kivár

- ha szerelme egy másik nő kedvéért elhagyja, majd belepusztul, és szó szerint a túlélésért kezd el harcolni

- ha ő szakít a partnerével, hosszú hónapokra van szüksége ahhoz, hogy a volt kapcsolatot mindenkorra feldolgozza

- számító, de nem negatív értelemben

- fontos számára a biztonság

- érzelmei mélyek, a viharokat gyakran belül éli meg, ritkán tör ki

- önuralma tiszteletre méltó és lebilincselő

- jellemző rá a szexuális büszkeség, mert tisztában van azzal, hogy erős a  szexuális vonzereje

- időnként igényli az érzelmek csatáját, annak ellenére, hogy értelmi képességei kiválóak

- házasságban hűséges, és a férjétől is elvárja, hogy az legyen

StarFire hiányolta a problémák elemzését. Hát legyen...Vannak problémák ugyanis, amik jelenvaóak és vannak, amelyek csak később kerülnek elő a varázsszőnyeg alól...

Ami jeleneg nyomaszt sokkal inkább egy életkép/életérzés, mintsem megoldandó probléma. A történet egyszerű és borzongató...és azt gondolom már mindenki érezte. Az van, mikor megismersz valakit hirtelenül és váratlanul...Aztán ez a valaki kezd az életed részévé válni...megszeret, megszereted. És egyszercsak eljön a perc, hogy nem akarsz nélküle lenni. Aztán a gondok ott kezdődnek, mikor a szeretetnél többet is kezdesz érezni iránta. [mindenkinek ismerős a történet, ugye?] És akkor jön az őrült forrongás, lázongás időszaka...Ha imádni kezdesz valakit, azzal magadat adod, szín tiszta bensődet, lényedet és lényegedet. Kikelsz magadból, csodákat művelsz és bármit megtennél, hogy tőled szebb legyen a világa. Becsomagolod a napsugarakat egy kézzel hajtogatott díszdobozba, fecskét festesz a házfalára, kicifrázod a szavaidat..minden mívesebb, értékesebb lesz a világodban. Teljesen átadod a szívedet és a lelkedet. [és itt rontják el a nők...ezredszer is elkerülhetetlen csapda] S mikor már neki adtál mindenedet, olyan meztelen és sebezhető leszel, mint egy vértanú a sortűz előtt...Nem lesz fegyvered, nem lesz álcád. Nem leszel kihívás és nem leszel díva sem többé. Szexiből átlényegülsz cukivá, nőből haverrá, űzött vadból azzá az emberré, aki nem hagyja Őt a haverokkal lógni.

Amikor odaadod magad ajándékul az olyan, mintha a lelked hánynád a betonra egy külterületi házibuli után. Nincs menekvés innentől...elvesztél...Tükörből ablakká válsz...

Lehet olyan kapcsolat, melyben ez látens módon lappang szinte a végletekig...erre rádöbbeni végzetes, és rettenetes...Azt kívánom minden olvasónak, hogy sose érezzék magukat feleslegesnek a párjuk mellett. Sose jöjjön el a perc, amikor az addig szűk világ mégkisebbre zsugorodik...

És ha már erre rádöbbentünk, sose jöjjön olyan öröm és boldogság, hogy mindent elfeledve ismét egy idegen fülébe suttogjuk lelkünket, hiszen így ismét meztelenek leszünk és sebezhetőek...örök hullámvasút...ördöglakat

Szeretőm vagy,
Engem a világ így szeret,
Várod azt, hogy megérintselek.
Mert remegni vágysz,
És ellentmondani,
De a tested szerelmet készül vallani.

Azt akarod, hogy figyeljek Terád,
Magányom ködét így fúrja át
Pillantásod: az a pillanat,
Amikor észrevetted,
Hogy megálmodtalak.

Szerelmem vagy,
Neked én adok nevet,
És az a varázslat köröttünk lebeg.