"Tisztelem a személyiségedet, és mivel érzem, hogy te is tiszteletben tartod az enyémet, sohasem foglak azzal lealázni, hogy másmilyenné formállak. (...) Amíg velem leszel, szabadon dönthetsz mindenről, még akkor is, ha a döntésed nekem fájni fog."

Tegnap még azon tanakodtam, hogy miként fogok újra megtanulni levegőt venni, hogy mely irányba fog forogni a golyóbis eztán, hogy merre fog az utam vezetni...Aztán pár óra alvás után olasz tanárhoz érkezetem, majd egy fél főtt brokkoli elfogyasztása után konditerembe...s akkor eszembe jutottak a legjobb barátnőm Káosz Kapitány szavai. Azt mondta nekem, hogy büszke rám, amiért ilyen jól bírom a pokoli 12 órás melómat, mellette diplomázom, nyelvvizsgára készülök, és megcsináltam egy esküvőszervező oklevelet is. Ez erőt adott...

Kétharmad idő alatt lefutottam a magam szokásos 4,5 km-ét...Dühös voltam és zavart...Még jó hogy Guns és GreenDay dübörgött a teremben. Szándékosan magasra emeltem a nehézségi fokot...izzadtam, ziháltam, és a tekintetem szándékosan kerülte a teremfelügyelő srácot, szemem üveges volt, ábrázatom kegyetlenséget sugallt úgyhiszem, az arcom a legkisebb mértékben sem rezzent. Mikor pedig már azt kezdtem érezni, hogy nincs tovább, nem bírom...elérkeztem tüdőkapacitásom határaihoz....akkor eltűnt minden düh...újra megtanultam levegőt venni. Ekkor végtelen nyugodt, hűvös, fanyar mosoly ült ki az arcomra...nem én vesztek ebben a buliban...én nem veszthetek...

"Sokszor éreztem magam megsebezve, amikor elvesztettem azokat a férfiakat, akikbe szerelmes voltam. De ma már biztos vagyok benne, hogy nem lehet elveszíteni senkit, mivel birtokolni sem lehet senkit. Ez az igazi szabadság megtapasztalása: bírni a legfontosabb dolgot a világon, anélkül, hogy birtokolnánk."

Beszélgetés a barátokkal, sokat segített. Tudat alatt segítettek nyerni...Lelkesülve meséltem a keddi bulit, mire egyikük azt mondta, hogy hiszen mióta ismer mindig telepohár van a kezemben...Mindig hoz valaki, mindig zsonganak körülöttem, s hogy nem leszek sokáig "egyedül". Aztán hajnalban az egyik volt fiú osztálytársam elhívott Pestre bulizni. Ebben a buli ott kezdődik, hogy sosem kerestek így fel. Speciális matematika osztályba jártam az ország második legjobb gimijébe (akkori adatok szerint) és 25 fiú és 6 lány aránnyal viszonylag érdekesen alakult a csoportszocializáció. Vagy azért voltam ribanc, mert egy osztálytárssal jártam, vagy azért mert nem... Ám akkor tanultam meg mindent, amivel az élet harctereit nyertesként lehet elhagyni: az alkoholizálást és a taktikázást. És ami szintén buli ebben a sztoriban az Pest, ami az egyik kapcsolatomat megmentette volna, a másikat épp szétzúzni látszik. Tehát kész vagyok egy újabb perspektívából látni és mélyen a szemébe nézni ennek a szörnynek. Elsétálni egyik hídjához és világgá üvölteni, hogy nézd csak itt vagyok!!!! Vártál már, tudom...és te is belémszeretsz...idővel nem engedsz majd el. Pest. Tombolni vágyom...meghódítani a szörnyet, és behódolni mindannak, amit mutathat magából még.

A múlt héten ismét kihánytam a lelkem legszebb tűzvirágát...és ismét szinte értelmetlenül. Forradalmár vagyok, tudja mindenki, nem szokásom hátrálni...olyan szekér után azonban, ami nem akar felvenni...nem futok...

Inkább lezúzom láncaim, áttörök a tükrökön, felszabadítom a tudatom...és kilépek abba a világba, amit már régóta nézegetek...

És a számomra legfontosabbnak üzenem...indulhat a játék:

Catch Me, If You Can...

"Ha akarsz lenni kicsit boldogabb:
Tartsd kicsit távolabb a dolgokat
Magadtól - s nem fognak gyötörni.
Nem fogsz a percek rejtett zátonyán
Boldogtalan hajó Te, összetörni.
Ne ismerkedj a dolgok lényegével,
Csak friss hamvával, csillogó színével.

Úgy, mint a fecske a víz tükörével."