StarFire hiányolta a problémák elemzését. Hát legyen...Vannak problémák ugyanis, amik jelenvaóak és vannak, amelyek csak később kerülnek elő a varázsszőnyeg alól...

Ami jeleneg nyomaszt sokkal inkább egy életkép/életérzés, mintsem megoldandó probléma. A történet egyszerű és borzongató...és azt gondolom már mindenki érezte. Az van, mikor megismersz valakit hirtelenül és váratlanul...Aztán ez a valaki kezd az életed részévé válni...megszeret, megszereted. És egyszercsak eljön a perc, hogy nem akarsz nélküle lenni. Aztán a gondok ott kezdődnek, mikor a szeretetnél többet is kezdesz érezni iránta. [mindenkinek ismerős a történet, ugye?] És akkor jön az őrült forrongás, lázongás időszaka...Ha imádni kezdesz valakit, azzal magadat adod, szín tiszta bensődet, lényedet és lényegedet. Kikelsz magadból, csodákat művelsz és bármit megtennél, hogy tőled szebb legyen a világa. Becsomagolod a napsugarakat egy kézzel hajtogatott díszdobozba, fecskét festesz a házfalára, kicifrázod a szavaidat..minden mívesebb, értékesebb lesz a világodban. Teljesen átadod a szívedet és a lelkedet. [és itt rontják el a nők...ezredszer is elkerülhetetlen csapda] S mikor már neki adtál mindenedet, olyan meztelen és sebezhető leszel, mint egy vértanú a sortűz előtt...Nem lesz fegyvered, nem lesz álcád. Nem leszel kihívás és nem leszel díva sem többé. Szexiből átlényegülsz cukivá, nőből haverrá, űzött vadból azzá az emberré, aki nem hagyja Őt a haverokkal lógni.

Amikor odaadod magad ajándékul az olyan, mintha a lelked hánynád a betonra egy külterületi házibuli után. Nincs menekvés innentől...elvesztél...Tükörből ablakká válsz...

Lehet olyan kapcsolat, melyben ez látens módon lappang szinte a végletekig...erre rádöbbeni végzetes, és rettenetes...Azt kívánom minden olvasónak, hogy sose érezzék magukat feleslegesnek a párjuk mellett. Sose jöjjön el a perc, amikor az addig szűk világ mégkisebbre zsugorodik...

És ha már erre rádöbbentünk, sose jöjjön olyan öröm és boldogság, hogy mindent elfeledve ismét egy idegen fülébe suttogjuk lelkünket, hiszen így ismét meztelenek leszünk és sebezhetőek...örök hullámvasút...ördöglakat

Szeretőm vagy,
Engem a világ így szeret,
Várod azt, hogy megérintselek.
Mert remegni vágysz,
És ellentmondani,
De a tested szerelmet készül vallani.

Azt akarod, hogy figyeljek Terád,
Magányom ködét így fúrja át
Pillantásod: az a pillanat,
Amikor észrevetted,
Hogy megálmodtalak.

Szerelmem vagy,
Neked én adok nevet,
És az a varázslat köröttünk lebeg.