"Ha azt gondolod, hogy be vagy zárva abba a személyiségbe, amiben jelenleg vagy, nagyon tévedsz. Lehetőséged és kötelességed a változás."
Napok óta tépelődök...
Olvashattátok az előző bejegyzést s annak kommentjét...
Talán hiába okoskodtam itt...én is csak egy lány vagyok, aki tökretsz épp valakit, mert barátból képtelen szerelmessé válni.
Ugyanakkor nekem is van veszteni valóm, eddigi életem egy nagyon fontos darabja, Maci...:(
Rossz alany vagyok a szerelemre...Konok vagyok és makacs...nehéz elkapni, megfoni és megtartani.
Nagyon összezavarodtam... élőben és egyszerre lehettem JerryJames és jómagam történeteinek főhőse. Egyszer ezen az oldalon, fél óra múlva már a másikon.
Felkavaró, egymás tekintetéből ki nem mászós, nehezen elszakadós találkozás S.Urasággal---kretén lakótársam ágyambaférkőzési próbálkozása---Maci privát üzenete---Bélával való röpke találka---Andris telefonja, miszerint segítsek NEKI és A BARÁTNŐJÉNEK albit meg munkát találni Veszprémben ?!?!?!
Ennyit röviden a hétvégémről. A szerelemről. A szeretetről. Az érzelmekről. A pasikról.
IDÉZET HELYETT: Tegnapelőtt kora délután utaztam a 47-es villamoson, ahol mindenki dühös volt és morcos. Nem tesz jót az emberek hangulatának, hogy a Deák téren felszedték a síneket.A kocsi tele volt… a napfény alig-alig szűrődött be az unott arcvonások közötti résben. A mellettem lévő oldalon egy tízes évei végén járó lány ült, szemben vele az alig nagycsoportos öccse. A fiú folyamatosan magyarázott csengő-bongó ifjonti hangján, s néha lehetett hallani, ahogy a nővére tereli az ömlő kérdések és gondolatok kusza hálóját. A háttérzaj és ez a csivitelés idegesítő eleggyé gyúródott össze, amit csak a villamos csilingelése tördelt szakaszokra. A Szent Gellért térre érkeztünk, ami az egyik kedvenc helyem ebben a városban. Imádom a Gellért szálló épületét, minden alkalommal rácsodálkozom. S ahogy a látásom teret nyitott a világra, élesedtek érzékeim is. Tisztán hallottam a párbeszédüket:
Kisfiú: "Abban a várban (arra a pár bástyára gondolt a hegyoldalban) mik laknak"?
Lány: "Mik?" - nevetett. "Hát nem lakik ott semmi. Mit gondoltál mi lakik ott?"
Kisfiú: "Hercegnők meg a hercegek." - mondta tágra nyílt szemmel és várakozó tekintettel.
Lány: "Azok már nincsenek."
Kisfiú: "Meghaltak ugye?" - mondta reményvesztve, mint aki a világ nagy titkát fedezte fel hirtelen.
A nők szeretnének hercegüket váró hercegnők lenni.
Ilyenek vagyunk....és ti férfiak ezt a kettősséget imádjátok bennünk oly nagyon.
Érettem én mi a gondod James... a nők a szerelem és barátság...
Én hisztek a varázslatban és a mesékben, de nézd...azt kell mondjam e tekintetben minden eldől már az első percben. Vagy megvan a vizuális vonzalom vagy nincs...
Innentől fogva tiszta sor: pasi leszel vagy barát...
S ha barát lettél bajban vagy ha többet érzel, mert egy kimerítő, kiüresítő szélmalomharcba kezdhetsz csak bele...
Szövetségre jutsz szerelmes önmagaddal és úgy véled így még mindig a lány mellett maradhatsz...
És a lányban közben ez zajlik:
De jó, hogy ilyen barátom van, akire számíthatok, aki mellettem van, megvéd...
A csajok egyáltalán nem gondolnak bele, hogy nem puszta jó-fejségből vannak az ajándékok és az az idő amit odafigyelve töltesz velük...
Tudod miért? Mert ha ebbe belegondolnának, pofon lenne a személyiségüknek, mondván hogy barátnak nem kellenek, de szerelem tárgyának beillenek. A férfi ösztönös...ha szerelmes lesz, annak vágyak vannak a hátterében. Ezzel a nők is tisztában vannak.
Ezért nem jut egynek sem eszébe...
Ahogy nekem sem szokott....
Mert a lányok a barátnőiknek és barátaiknak szívesen adnak ajándékokat, mindig ott vannak, hogy meghallgassák a másikat, tele tányérral és pohárral várják őt mindig...s ha egy pasi ugyanezt teszi egy lánnyal, akihez haveri kapocs fűzi, akkor mi nyilván ezt nem tudjuk udvarlásnak értelmezni, csak és pusztán egy baráti gesztusnak tekintjük.
S ha nem közlöd jó előre (tán mert nem mered) hogy mi a végcélod a kedvességgel, akkor:
A PÉNZTÁRTÓL VALÓ TÁVOZÁS UTÁN REKLAMÁCIÓT NEM FOGADUNK EL!
Értsd úgy, ha adsz valamit és nem közlöd nyiltan milyen érdeked vagy érzelmed van mögötte, akkor ne a lányt hibáztasd ha nem tud olvasni a számára láthatatlan sorok mögött...
Ugyanakkor az éremnek két oldala van, s ez a lányoknak jó tanács: Maci elhíresült mondata, amit mindig előveszek, ha a pasikról van szó:
SEMMI SINCS INGYEN!
És a megnyugtatásodra elárulom, a lányokkal is megesik bizony....én is tártam már ki szívem,..és kaptam vissza olyan választ, hogy legyünk barátok. Nem is egy helyről...
Ahogy ezt tőlem is azt hiszem kapták már meg...
Ez egy örök játék, örök fogócska....mindenkinek megvan a hercege/hercegnője, akit nem érhet el...
Van, aki a messzi távolból névtelenül imádja. Aki pedig barát mert lenni, annak viselnie kell a végleges billogot. És akármilyen szar is...csak a közelében maradunk az imádott lénynek, mert képtelenek vagyunk létezni nélküle...hiányában nem kapunk levegőt...
Az érzéseink pedig egyre kínoznak, de kell....mint egy rossz drog olyan ez.
Neked is megvan, a szerelmednek is megvan a keresztje, nekem is...sőt a szerelmemnek is és az összes fiúbarátomnak is....
Azt mondod logikusabb volna a barátokkal megpróbálni a nagyszerelmet s viták nélkül felhúzni azt a fehér kerítéses álom otthont?
Hát kedves Jerry James barátom.....ez nem logika kérdése...a nő is, ahogy a férfi is azt az egy nemes prédát űzi, aki nélkül képtelen élni...
"A legnagyobb hősiesség, megmaradni munkád mellett, akármit szól is ahhoz a világ. S ennél is igazibb hősiesség, megsemmisíteni munkádat, ha úgy érzed, nem tudtad tökéletesen megcsinálni azt, amire önmagaddal szerződtél."
Felelősek vagyunk az álmainkért...
S mire szerződtem önmagammal? Hogy rászolgáljak a barátaim bizalmára és hogy anyumat segíteni tudjam.
Ez elszánttá tett....céltudatosan dolgoztam...
Persze már hétfőn arra mentem be a szünetről, hogy az a vén milf megint jártatja a száját...
Ideges lettem...kimentem levegőzni...
S ebben a pillanatban hihetetlen dolog történt. Megcsörrent a telefonom, a T-Mobile-os főnök volt, akinél interjúztam. Azért hívott, hogy meg vagyok-e elégedve az új munkahelyemmel, mert ha nem ők számítanának rám.
Az ember ilyen pillanatokban úgy érzi, a sors vezeti....hiába kapálózik...meg van írva minden...
A legjobb pillanatban hívott...
Elmentem hát az interjúra, ami egy manageri posztra lett kiírva...
Izgultam, féltem, hiszen országosan meg lett hirdetve az állás, sok-sok jelentkezővel.
El is késtem, nem találtam oda...minden-minden rosszul indult...
De mégis ma délután hívtak...SIKERÜLT
Pozitívum, hogy a próbaidőt is fizetik, a bérletet is, az oktatást, béren kívüli juttatásokra is lehet számítani és mégis multi, nem fog eltűnni máról holnapra.
Holnap megyek felmondani....hogy többet ne legyek ilyen csoró, hogy ne csak üres ködképeket kergessek, hogy bizonyíthassak és lassanként visszaadhassak minden bizalmat és törődést.
Nem jókedvemből cserélgetem az állásokat....nem ebből űzök sportot, sőt sokkal inkább van ebben valami fanyar és szomorú...
A legfrissebb ráreagálások