Haragban A Világgal

"Őrizd meg a hited, és ne hagyd, hogy rád másszanak a talpnyalók, meg a szűk látókörű emberek."

A fenti idézet Brian Molkótól származik, aki történetesen a Placebo együttes frontembere. Imádom a zenéjüket... Mintha felsírna bennem valami, felszakadna a mindig elkapart var a seben...kínnal és sóhajjal teli zene...

Néha pedig oly extázisba esek tőle, hogy felüvöltenék Molkonak a színpadra: Sikíts te kurva....

Merthogy Molko biszexuális, az egész léte lázadás...

Egy biztos...a szövegek megérintenek, a hangja pedig izgat...

Persze kivülről azért még nem tudom idézni, a fenti sorokat egy könyvben olvastam, amit ma vettem meg a Libriben...Kaththea Azzurra Rowland: Placebo - Sebzetten és összetörve.   {tényleg igaz... a jó bölcsész pénzt kap kajára, s könyvet vesz belőle:D}

Én alig bírom letenni a könyvet...metrón, buszon....mindenütt felcsapom...és kezdődhet az utazás... elvarázsol...magával ragad...Egy csillogó történet, ami erőt ad ebben a szürke és szomorú városban.

A Placebo zenekarról, de leginkább Molkóról szól...jöjjön egy kis kedvcsináló hozzá:

"Egykor meglehetősen rendes ember voltam, de a rock and roll szétmarta ezt az énemet. 

Jelentette ki Brian Molko nevetve, pajkos fénnyel elragadó, óceánkék szemében, miközben kifújta a puhán szétterülő füstfelhőt. [...] 

Hogyan lehetséges az, hogy egy vékony hangú  [...] kisfiú képes úgy átalakulni, hogy ma már az új évezred legtehetségesebb, legmerészebb rocksztárjai közé sorolják? A kérdésre adható válaszok meglehetősen egyszerűek: minden az eltökéltségen múlik. Ez az eltökéltség juttatta fel Briant abba a magasságba, ahol most van. De persze nem szabad megfeledkeznünk az álomról- arról az álomról, amelyben először jelent meg előtte mindaz, amit azóta sikerült megvalósítania. Az emberi fajt az álmok tartják életben; az álmodozók kinyújtják kezüket a csillagok felé, és addig-addig próbálják elérni őket, míg végül ők maguk is csillaggá válnak. Briannak sikerült: ma már ő is csillag."

[...]

Az emberek egyszerűen nem tudták, hogyan reagáljanak egy ilyen provokatív jelenségre, egy frontemberre, aki több sminket használ, mint Courtney Love, és kihívó ruhát visel  - olyan ruhákat, amelyek sokkal jobban állnak rajta, mint bármelyik valódi nőn.

[...]

Leginkább a reakciók szórakoztatnak, az , hogy mit váltok ki az emberekből. Például van egy fickó, aki egész életében gyűlölte a melegeket. Eljön a koncertünkre, és a buli első felében nőnek néz, csinosnak talál, aztán hirtelen rádöbben, hogy faszi vagyok. Na, akkor az illetőnek fel kell tennie néhány kérdést, és egyedül kénytelen megtalálni a válaszokat."

 

Brian viccesen fogalmaz, mikor azt mondja: "a bandának egyik fele meleg a másik fele hetero, pedig hárman vagyunk"...mégis ő sosem szerencsés a szerelemben...

A kívülállók vagy gyűlölik vagy imádják...

Kedvence a Zabhegyező és a Cure...

Gyűlöli Fred Durst-öt (Limp Bizkit) és puszta botránykeltésből elhíresztelte, hogy leszopatta magát Marilyn Mansonnal...

Akármilyen is legyen a megítélése, én az imádók táborba tartozom...zenéjük a szeretkezést követő hosszú csodás orgazmus Molkó érzékien izgató hangjával...

" Semmi különöset nem akarunk ...

Mi nem vagyunk a bajnokai se egy ügynek, se semminek.

Mi csak azt szeretnénk, hogy az emberek nézzenek magukba,

és ijedjeek meg attól, amit látnak!"

"Voltál-e valaha tengeren sűrű ködben, midőn úgy tetszett neked, mintha az a majdnem kézzel fogható szürke sötétség körülzárna, amikor a nehéz, nagy hajó nyugtalanul és izgatottan tapogatja útját a part felé a mérővel, te pedig dobogó szívvel várod, hogy mi fog történni? Olyan voltam..., mint az a hajó, azzal a különbséggel, hogy rajtam nem volt iránytű, sem hangjelző, s nem tudtam mennyire van még part."

Csodaálmodó vagyok....

Életforradalmam commandantéjának születtem...

Ólomlámpás csendes fénye vagyok az ostoba fejekben...

A panelrengeteg Hank Moody-ja vagyok, szarok az egészre és nem állhatom, ha szopatnak....

Néha Carrie Bradshow vagyok a nagyalma Budapesten...

Eltévedt, riadt kislány vagyok...

Exhibicionista indie-beat-rockstar vagyok, aki tornacipőben jár és sört vedel...

Színesruhás szőrmegalléros kóborgó hippi vagyok...

Jézus és Mária Magdolna egy személyben...

Ha rámnézel Che Guevara, James Dean és Johnny Cash riasztó tragédiát és katarzist sejtető fanyar mosolya köszön vissza rád...

A saját magam elcseszett élete vagyok...

Elszáradt napraforgó a zöldellő mező mellett...

Hazalátogattam egy napra végre...

Megölelgettem anyukámat, aki épp olyan óvó szeretettel lengett körbe, mint amiként a friss péksütemény meleget árasztó illata öleli a hajnali belvárosi utcákat. Semmihez sem fogható érzés hazatérni.

Nagymamám aggódva hozta be nekem a hanjali busszal faluhelyről a maga termesztett paprikát, hogy a kisunokája ne éhezzen, s ne nélkülözzön a nagyvárosban. Házi tojás, zöldségek...és pár ajándék óra, amíg kikísértem remegő öreg testét a piacra. Diót és puhababot árult, természetesen sajátot. Előtte még körbekísért a tömött eladósorok előtt, bemutatva az ottani árusasszonyoknak. Édes nagymama...S míg vártam rá reggel az állomáson azon tűnődtem megismerem-e még őt? Nem györötre-e meg vajon ez az első fájdalmas nyár nagypapám nékül annyira, nem redőzte-e a bánat és a fájó öregség oly nagy mértékben mélyre a barázdákat arcán, hogy a elsőre ne szúrjam ki ezer nagymama közül is.

Önzetlen  és határtalan szeretete önkéntelen titkos könnyeket csalt a szemebe...

Délután a másik nagymamámat látogattuk meg...s ő is úgy szorította kezemet a közös séta közben, mintha utoljára fogná....mintha örökre elutaznék...vagy ő tenné. Lefogyott nagyon...a harcos nagyim erőtlen és színtelen.  Persze a divat és az ízléses művészet még mindig ad beszédtémát neki...A kellemes napsütésben egy parkban sétáltunk...Gyönyörű őszi nap volt...zörrenve peregtek a rozsdás falevelek a fákról...az elmúlást hirdetik...félénken és csendben lopakodnak be a  zöld környezetbe. Méltattuk szépségét s könnyeztünk azok felett, akiket ez az évszak vitt magával...a fiát, az édesapámat.

Megint...megint mindent otthon kellett hagynom...mindent magam mögött...s csak a reményem van, hogy egyszer...egyszer talán vehetek majd egy szalont anyukámnak, hogy egyszer tán adatik több idő {s még nem túl későn} amit a nagyikkal tölthetek, ha már a család férfi tagjai mind elköltöztek ebből a világból egy szebbe. Vissza akarok adni mindent...minden szeretetet...

Boldognak szeretném őket, s mosolyt látni arcaikon.

De most vissza kell induljak...ráadásul egy borzalmas munkahelyre...s mintha minden a nosztalgiát éltetné...lemerült az MP3 lejászóm, és a töltőmnek nyoma veszett...

Maradt az útra a régi WalkMan-em...

Idegesen túrtam szét régi kazettáimat...találtam egyet, melyet az exemtől Milkóstól kaptam, nagybetűkkel az volt rávésve: Béla...azért lett ez a neve, mert ez jutott először eszébe. S most tessék, majd 8 év után tartalommal töltődött meg.

Hol van a szó?, Sairway to heaven, UnforgivenII, Ghost of freedom, és saját felgitározott számai...

Melankólikus buszozás volt....Valóban a legnagyobb szerelmeket is elvesztettem utam során....szomorúvá tett...Roland, Miklós, Tshab, Béla...a többi csak sallang volt...de még ők is...mindenki eltűnik...a semmibe vész...

A busz ablakán kinézve az ég komoran zordsötétbe váltott...a telihold élesen villódzott a szürkületben, a horizont felhőin csücsülve. Úgy festett, mint akinek sem ereje sem kedve feljebb tápászkodni az égen. A Hold szart a világra..."Ma nem világítom be az éjszakát...csak ha, már nem kell az emberek szemébe nézzek"---mormolta.

Az útszélen elszáradt barnult napraforgók lógatták a végtelenbe buta fejecskéjüket...

Béla azt mondta mindig, ilyenkor jók már, ilyenkor kell enni belőlük...

Közéjük futnék, felemelném fejüket...megkóstolnám s nevetnék..de a busz fogva tart, utam nem enged...

A sötétség aztán leplet borított ezekre a földerkre is...leszállt az éj...

Sem utastársaim arcát nem lehettt látni már, sem a lassan csorduló könnyeimet...sem pedig  a sebből kibuggyanó vért ujjamon, amit fájdalmatűzve mindig újra és újra  elkaparok...

"Sötétség nélkül nincsenek álmok."

Izgalmas az élet Babylonban...csupa sürgés-forgás...

Egyszerűen minden megtörténhet...

Minden visszás és tele van a világ Janus-arcú jelenséggel...

Például hetekig szomorkodtam azon, hogy nem fogok tudni elmenni a szept 15-ikei Placebo koncertre...Sőt azon tanakodtam napokig hol szállhatnak meg, merre járhatnak...hiszen most végre nem 100-200kmre vagyok a nagyoktól...hanem egy városban. Ugyanazt a levegőt szívják, épp azokat a felhőket látják elvonulni az égen. S ha az égre néznek éjjel elfáradva épp azok a csillagok mosolyognak vissza rájuk.

Ez csodás érzés...egyben szívszorító, ha a távolság nem akadály, de a pénz igen...

Igazán szomorú voltam...

Utolsó percig hittem benne, hogy valamiféle varázslat útján még eljuthatok....

És tegnap derült ki, hogy ha felveszem aznap a telefont a Dealer Ádámnak, akkor igen, ott lehettem volna...

Azért csörgetett akkor ugyanis, mert haverja a SuperNemből az egyik csóka és nekik volt 6 VIP jegyük rá...

De ahogy Dealer Ádám fogalmazott: Belőtték magukat inkább és elfeküdtek...

Nekünk pedig lett volna 2 VIP jegyünk ingyen...

És én nem vettem fel a telefont...

Ez BudaPest....

Persze fura lett volna, egy félidegen sráccal elmenni...

Valahogy elég nehéz megtalálni azt az ösvényt, amin valóban egyenesen büszkén és őszintén lehet előre lépkedni...

Sok a szarság az ember körül...

Talán egyedül az álmok nem hazudnak és nem tévednek.

Ha kitűzöd a célt könnyebb a trágyában derékig tapicskolni...sőt néha még mosolyogsz is hozzá.

Az egyik munkatársnőm LiLi úgy került ehhez a céghez, hogy nem vették fel a KépzőMűvészetire idén. Egy olyan lány nyert felvételt, aki a performanszában feldugott magának egy tampont a színpadon és közben ezt lekamerázta. Ez a szerény szolid lány pedig, akit én ismertem meg idén ezzel bukta be az álmait.

Most Debrecenből azért felköltözött Pestre, hogy ott legyen minden kiállítás megnyitón és smúzolhasson a leendő tanárokkal. Velünk dolgozik 4órában, állítása szerint épphogy az albi díjért és az ételéért. A többi idő kell neki az alkotásra...

De tisztelem és becsülöm...ő is az álmait kergeti...

Egy év meló, alkotás, smúzolás a semmibe csak azért, hogy egyszer....egyszer talán majd jobb legyen.

De biztosíték nincs...

Vagy felvételt nyer egyszer...vagy nem....

Hogy én miért vagyok itt?

Szeretek egy levegőt szívni e kedvenc együttesemmel, imádom a gyönyörű épületeket, a környéket ahol lakom...

És az álmaim sem olyan meredekek...

Szerenék egy kiskutyát, egy szobacirkáló Yorkit....nagyon szeretném a kis zsebdögöt...

Szeretnék egy pasit, akivel ki lehet kapcsolni a nezéz napok végeztével...aki tördik velem és szeret.

És szeretnék egy jó munkát, ahol fejlődhetek, ahol vannak kihívások...és előrelépés. Hogy bátran és nevetve fizethessek ki egy vacsorát vagy egy taxit drágább árfekvésen is.

Elgondolva az én vágyaim földhözragadtabbak és a megvalósítás is könnyebbnek tűnik...

Gyakorlatban pedig...olyan elérhetetlennek tűnik ez most nekem, olyan hihetetlen nehéznek, hogy talán LiLinek előbb teljesünek az álmai...

Csak egy tanulságot bírok levonni így végezetül:

VEGYÉTEK FEL MINDIG A TELEFONT! :D

"A világ a feje tetejére állt. A hazugságok igazsággá változtak, az igazságból hazugság lett; a lehetetlen lehetségessé vált, az ártatlanból bűnös lett"

Érdekes estém volt vasárnap....

Találkoztam S.Urasággal....elszöktünk picit a világ elől...

Értem jött éjszaka és nekivágtunk a hegynek...nagyon furcsa lett a kapcsolatunk mióta fent vagyok. Mondhatjuk távolabb vagyunk, mint mikor 120km volt köztünk.

Ő a múlt hetet Veszprében töltötte, mert levelezős órái voltak....nem egyszer hívott fel félrészegen telefonon elcsukló hangon, hogy szart sem ér nélkülem az a  város..

Mondtam neki, hogy a varázst ne keresse ott, ahol az már nem létezhet, de hozzátettem, én bárhol megteremtem a privát csodánkat.

Erre fel elautóztunk a Citadellára, {ami ugye tipik randihely} és a felfelé tartó séta közben mesélni kezdett arról, hogy ezúttal milyen borzalmasan érezte magát Veszprémben. Ódákat zengett arról, hogy bár azt gondolta nem lesz túl sok különbség...mégis csak szenvdett. Nélkülen nem találta magát...Hiába az új barátok, a régiek támogatása...a bulik, a rendezvények...nélkülem megürült a város és az élete.

Egész romantikus volt az új világom tetején állva, rácsodálkozva a hidak izzó Duna vizén ringatózó fényeire. Hallgatni ezt az egot simogató "vallomást". Mikor pedig felértünk a Citadellához már a partyzások eseményeiről számolt be sorra. Úgy éreztem magam, mint valami általános isis tanító néni, aki a nagy IO CIÓ VAKÁCIÓ után megkérdezi a gyerekektől: És mondjátok, mi történt veltek a nyáron?

S.Uraság egyszerű kapcsolatos mondatszerkezetekkel prezentálta az előző hetét. Amiben az ezernyi új név mellé becsúszott egy jelentéktelennek tűnő sztori arról, hogy Zsu-val {régi kollégnőm} és Csillával {régi barátnőm} elment bulizni....hisz általam ismerte őket...

Majd jött valami olyan, hogy ő poénból tette a szépet Csillának, mire Zsu erősködött, hogy dugjanak...

Hidegzuhany...a Citadellán....ahol élvezni kellene azt a kilátást, amit még nem láttam s ami talán többet ér, mint bármi ebben a városban...Bele sem gondoltam, szó nélkül hagytam...

Sétáltunk tovább a várba, a Gellérthegyi (lehet nem pont az...) alagút tetején álldogáltunk ...andalogtunk macsaköveket fényesítve a Széchenyi Könyvtár udvara felé...Ott lenéztünk a csillagokkal teli hömpölygő folyóra...és mégsem kívántam, hogy megcsókoljon vagy átöleljen.

A könyvtár udvarán egyedül voltunk (jártatok már ott éjjel?) s a gigantikus robosztus falak szinte ránkdőltek a téren oly fenyegetően kettesben maradtunk a csenddel. A hatalmas épületegyüttes tekintélytkövetelően villódzott sárgásfehér fényével a tengerkék égbolton.

Tökéletes díszlet...

Megnyugtató és hiánypótló volt a társasága...istenieket beszélgettünk...komoly témákról is, például arról, hogy bizonyos dolgokat kinőttünk már....

Persze most sem maradhatott el az a furcsa megmagyarázhatatlan....megérezte a parfümömet...ugyanazt viselte magán csak a férfi párját...

Ismét no comment...

Aztán hazatérve csak arra tudtam gondolni, hogy mi a faszt keresett 2 félidegen csajjal Veszprémben, miért csapta a szelet a volt barátnőmnek s hogy a volt munkatársnőm miért akarta ilyen vérmesen, hogy S. Uraság és Csilla lefeküdjenek???

megválaszoltalan kérdések...ebben a történetben senkitől sem ezt vártam...

Ezért reggel írtam Zsu-nak, hogy ezt mégis hogy gondolta? (jobban szeretem megbeszélni a dolgokat, mint magamba fojtani)

Mire ő azt válaszolta, hogy S.Uraság nyomult ezerrel Csillára és ők próbálták leállítani...

Most akkor ki hazudik? --tettem fel magamnak a kérdést.

Mindhárom emberben 10000%-ra megbíztam...

Csillát 6éve simserem, 3at össze voltunk nőve

Zsu-t épp az őszinteségéért szerettem meg

S. Uraságról pedig úgyis tudtok...

Szóval bárki hazudott, bárki miatt alakult ki ez a szitu mélységesen csalódott vagyok...

Ki kellett derítenem kinek nem szabad hinni eztán...

És persze az örök Casanova maradt alul...S.Uraság.

Értem én, hogy ő csak jópofizott meg ilyenek...de akkor is...hogy alakulhatott ki ez a szitu? Nonszensz...

Miért kell csalódnunk a legbiztosabb és legtisztábbnak vélt emberben is?

Nem értem....nem értem miért csinálta....hogy jutott eszébe egyáltalán...

Nekem ez nem fér bele...

Azt hiszem eztán nem fogok tudni úgy a szemébe nézni, mint eddig...

Valami tiszta és ártatlan őszinte dolog tűnt el köztünk....

Most éppen egy munkahelyi tréningen kellene lennem...

de, amint ez kiválóan látszik a mellékelt írásmennyiségből...

...LESZAROM....

Jelenleg eladó/hostess vagyok egy izraeli cégnél, amely holt-tengeri sóból készült pokoldárga kozmetikumokat árul.

8 órában dolgozom és 6 TESCO standján. Nem bent az áruházban, hanem az üzletsoron. Váltva kell menni, mert ez szabály...Ezen a héten jártam már a Bécsi útiban, a Fogarasi útiban, Budaörsön és Pesterzsébeten. (megjegyzem ez külön kihívás egy két hete pestinek)

3óránként le kell jelenteni hány ezres eladáson állsz a nagyfőnöknek, aki még le is basz, ha nem csipkeded magad. Mivel ugyebár nem csak eladó vagy, hanem sales hostess...

Ehhez kapcsolódik a minimálbér plussz nevetségesen alacsony jutalék az eladások után...és 1,5óra tömegközlekedés oda s vissza.

A bónusz track a magyar TESCOs manager, aki egy pisis 21 éves kis öntelt picsa, aki a területi izraeli főnök szeretője.

Jah és ehhez jön a lebetegedésem, amire a körzeti orvos 3 dobozzal írt fel kapásból ugyanabból a dögerős antibotikumból, és 10 napra bogyóra állított ezzel...

A legolcsóbb termékünk a szappan ---1000 HUF

A legrágább a FaceKit------- 60 000 HUF

közte szemránckrém 25K-ért, testápló 6K-ért...nevestéges, de veszik...

Valószínű ebből a nyereségből bírták megrendezni azt a céges vacsit, amint a héten voltunk. 3 limuzin érkezett értünk (kb 50fő az izraeli a tescos és a  plaazás kollegákkal együtt) az Oktogonra, majd városnézés, konfettibomba a Hősök Terén, hűtött pezsgő a limóban, Fészek MűvészKlub különterme lefoglalva, ingyen kaja pia korlátlan mennyiségben a dolgozóknak.

Cserében betegen túlóráztam 2 napot  a héten, és kifejezett kérésem ellnére sem bírták megoldani, hogy Budaörsre ne tegyenek már be, mert nekem nagyon messze van...

Nem fogok 1,5órákat utazgatni, mert nem...

Tegnap este 11kor derült ki, hogy reggel 9-re kint kell legyek Budaörsön...na azért ez nem ilyen....

Szóvátettem, sztartam is ma az eladásra, nem érdekelt....erre jön az sms, hogy este fél10 kor tréning a Forgách utcánál...hát meg bekaphatják, de tényleg...

Van életem, nem fogok napi 14órát a faszságuk miatt utazgatni...ennyi...és pont...

Inkább itthon vagyok, pihenek és törődök picit a H.A.V. bloggal...---már itt volt az ideje, tudom...

Ezt el kell mesélnem...vicces lesz ígérem...s ha más nem, hát megdöbbentő-kinek-kinek szája íze szerint...

A sikeres póker dealer vizsgát természetesen itt a nagyfaluban is meg kellett ünnepelni...

De ne legyünk fukarok...képzeljük csak el miféle hatalmas tartást adhat egy olyan ifjú még félig tinédzser kislánynak, akinek a legnagyobb kihívás eddig az érettségi volt, s ezt követően nem is mászott meg magasabb falakat egy olyan sikeres bizonyítvány, mint ez...

Az ifjonti tizeséveik végén járó macák sorra meg voltak feszülve, hogy hátha, hogy talán most karriert vesz életük ezzel...

Szánalmas s egyben mulatságos...

Én pedig, akit talán a legkevésbé érintett meg ennek az egész póker sztorinak a szele, én rendelkeztem a dzsolival a vizsgára...

S persze, mikor kezdték látni, hogy vannak kapcsolataim....rögtön özönlöttek érdekbarátnak...

Így esett, hogy meghívtak bulizni...

Az egyik csajszinál kezdődött az este Nyírpalotán...nos az a végtelen és a szomszédos bolygórendszer határán helyezkedik el...valahol...

Egy panelrengeteg tipikus, átépített kocka lakásába érkeztünk...Vivi (házigazda) barátnőjével fogadott minket, aki tulajdonképpen egy anorexiás kisebbségi volt csőnaciban és fehér trikóban...

Ketten mentünk Zsuzsival, aki a legnormálisabb pókeres macának tűnt...

Vivi édesanyja fogadott minket a nagyszobában, aki nemhogy elnézte az 1üveg Hubertus, 1üveg Malibu, 1üveg Vodka, 1üveg bor harmóniáját az asztalukon, de még be is szállt piálni...

Azt a hétmeganyolcát, micsoda családi idill lehett itt a mindennapokon---gondolkodtam eközben.

Mikor pediglen már félrészegek voltunk az addignemindulunksehovaamigeztmindmegnemittuk piától Vivcsikéből kiszökött, hogy ő a lányokat is LIKEolja, s lehet néha letámad minket, ne hari...

Mire Zsuzsi (akit ugye eddig a pillanatig fasza csajnak gondoltam) közölte, hogy ja ő is biszex...

Az én arcomra csak a hányinger a megvetés és a felfoghatatlan értetlenség elegye ült ki...

"Jó, látjuk, te másképp gondolkodsz..."---hangzott a reakciójuk...

Hogy én gondolkodok másképp? Mihez képest másképp....Nálam az inerciarendszer még mindig a fiú és lány kombónál kezdődik.

Sőt, ha tehetném kampányolnék a szerelem és az egészséges testiség mellett...

Nincs semmi bajom a homoszexuálisokkal, a transzfesztitákkal, a transzszexuálisakkal...

...hisz van, aki beteg, van aki tényleg azonos neműt szeret, s vannak furcsák...

de a hülyeség netovábbja a tini-bi korszak és a divathóbortok császára a  metroszexualitás...

S mégegy érv:...imádom a férfiakat....:D

A pia elfogyott, hozzám szerencsére nem mertek emezek érni -hál' Isten- s Vivi szeretője be is pörgött az utcába a tuning szuzukijával a panelerdőbe...Persze külön kocsival érkezett a legjobb haverja, hogy mindeki beférjen.

Arra emlékszem az útból, hogy nem oda mentünk ahova terveztük. Ami nekem azért volt ciki, mert az eredeti helytől már előre megnéztem hogy jutok haza éjjel.

Kiderült, hogy a HajógyáriSzigetre megyünk a Dokk és a BedBeach nevű helyekre. Megmég az is kiderült, hogy bort ne igyál négysávos úton poénból körbeforgó Szuzukiban egy debil kettősszekrény sofőr mellett.

Dokk-ra érve emezek betértek az első drogbarlangba, merthogy miért ne, s különben is ők ezzel szoktak élni...(18-21 évesek)

Itt már láttam...ez nem az én partym lesz...

Eltengődtem, táncoltam négerrel, ittam a 800HUFos Heinekent, élrevasalt inges  külföldi újgazdag aranyifjúval dumcsikáztam ...és egyszeriben csak állatira megcsömörlöttem a helytől, a környezettől...

Márpedig, ha én megunok egy bulit, akkor se Isten se ember nem fog vissza...így akasztottam egy kockásinges félénk geek-et és szelíd hangon megérdeklődtem miként juthatok a Deákra haza...

Azt mondta kikísér a HÉVre, majd metró, és otthon is vagyok. Azt mondta hazakísér...azt mondtam NEM.

Hazakecmeregtem...ledőltem és a világ nekiállt pörögni....vágyak cikáztak benne 260HUF-os dobozos sörökről, albi YouTube bulikról, metálról és rockzenéről...és így már rendben volt minden.

[másnap hallottam, hogy sokan izgaultak értem, lecsesztek, amiért egyedül elindultam onnan....állítólag idén már 19 ember tűnt el nyom nélkül a HajóGyáriSzigetről....szervkereskedelemről is hallottam..ehhh....itt ilyen egy buli...]

"Veszélyes dolog a jövő. Szünet nélkül azzal fenyeget, hogy bekövetkezik."

Nosugyemégsemszükségképpazonmódfolytatnám életem míves díszes cirádás történetét...

Eltelt az első két hetem idefent a nagyfalu Babylonban....

Sikeresen megcsináltam a póker dealer vizsgát...ami egyáltalán nem volt sima és egyszerű...

Másoknak bizonyosan nem: elméleti rész teszttel, osztás időre szabályosan, lapfelismerés időre hibátlanul, játékvezteés szabályismertetéssel...

Az egyik hivatásos dealer nagy pajtásom lett....Persze fiú, persze Ádám...

Megint buta buta én....mit hittem miért visz el kocsival a  vizsgahelyre, miért jön be velem előbb 2órával gyakorolni, miért kapok sok szerencsét csokit, miért áll mellém az elméleti tesztnél, mért bökdös a jó válasz felé, miért az én asztalomhoz ül le vizsgabiztosnak, miért rendel nekem kaját a végén s azt mért nem kell kifizetnem....

Asszem iyen hátszéllel még a futóbolondnak is sikerült volna a vizsga:D:D

Aztán másnap levitt Veszprémbe...csamert kedve volt autózni....

Miért vagyok olyan naív, hogy azt gondolom létezik fiú-lány barátság...Folyamatosan azt magyarázta, hogy úgy örül nekem, hogy végre megismert egy jó embert ebben a városban....aztán pedig megkérdezte anyukám tudja-e hogy udvarlóm van....

Na most akkor ezt hogy érte?

Ez még nagyon hiányzott az amúgy is káoszos életembe....

De lejutottam imádott városomba, a rajongásig szeretett barátaim legalább egyik részéhez....számszerűsítsük Macihoz..{Cs.Ádámot nagyon rég nem láttam:()...vele el is mentünk egy fergetegeset partyzni....nagyon kellett....a hely,a  levegő, a fotózkodás, az ökörködés, az együtt ugrálás, a kimerülve hazaérés...

Sokszor emlegettük Cs.Áádmot s a nem is oly távoli régi időket....Mikor Csikász-Hóvirág  (helyi utcák) távon laktunk egymástól. Azt hittük ez az időszak a pokol...államvizsga, munkanélküliség/béna meló, párkapcsolat zéró...most mnár tudjuk, ez nem a pokol volt, ez a Mennyország volt.

Béla hozott aztán vissza Babylonba (Budapest)...ő is felköltözöt közben, a legjobb haverjához, aki történetesen 2 sarokra lakik tőlem...

Új és furcsa helyzet....

De imádok Bélával lenni...itt egész más minden ...bízom benne, szeretem a közös mókázásokat---egy kis szín ebben a szürkeségben---, szeretem, ha oltalmaz, és mondjuk értem jön sötétben. Nem nagy dolgok...mégis....köztünk azok...

Sőt figyelünk rá, miként beszélünk a másikkal...nem mondom, még mindig vannak nehéz pillanatok, de emellett egyre jobban kezdem újra észrevenni benne, azt, amit anno megláttam. amitől egykor különlegesebb volt, mint a többi.

Igazi harcos ő is, a munkában, az életben...alaphangon pedig minden rezzenésével küzd az ellen, hogy ő is bunkó pestivé váljon....és ez tetszik...

Élvezek vele lenni, tetszik vele fedezni fel ezt az új világot.

Bármi volt is küztünk, bármi lamúr bármi vihar, azt hiszem kevés emberben bízom meg annyira feltétlenül mint benne....nem is abban hogy pl tartja a szavát (hisz az nem erőssége), de abban amilyen ő....Kellemes érzés 1000%ban ismerni valakit, s tudni, ő is ismeri a tested minden moraját.

Hát így élünk mi...

...a gyönyörű szobám gecihideg, az expressz szerzett melóm rabszolgamunka, S.Ádika és Andris itt hihetetlenül másként viselkedik....a világom felfordult tehát...

De ezekről egy másik bejegyzésben....

Hisz így élek én...