"Sötétség nélkül nincsenek álmok."
Izgalmas az élet Babylonban...csupa sürgés-forgás...
Egyszerűen minden megtörténhet...
Minden visszás és tele van a világ Janus-arcú jelenséggel...
Például hetekig szomorkodtam azon, hogy nem fogok tudni elmenni a szept 15-ikei Placebo koncertre...Sőt azon tanakodtam napokig hol szállhatnak meg, merre járhatnak...hiszen most végre nem 100-200kmre vagyok a nagyoktól...hanem egy városban. Ugyanazt a levegőt szívják, épp azokat a felhőket látják elvonulni az égen. S ha az égre néznek éjjel elfáradva épp azok a csillagok mosolyognak vissza rájuk.
Ez csodás érzés...egyben szívszorító, ha a távolság nem akadály, de a pénz igen...
Igazán szomorú voltam...
Utolsó percig hittem benne, hogy valamiféle varázslat útján még eljuthatok....
És tegnap derült ki, hogy ha felveszem aznap a telefont a Dealer Ádámnak, akkor igen, ott lehettem volna...
Azért csörgetett akkor ugyanis, mert haverja a SuperNemből az egyik csóka és nekik volt 6 VIP jegyük rá...
De ahogy Dealer Ádám fogalmazott: Belőtték magukat inkább és elfeküdtek...
Nekünk pedig lett volna 2 VIP jegyünk ingyen...
És én nem vettem fel a telefont...
Ez BudaPest....
Persze fura lett volna, egy félidegen sráccal elmenni...
Valahogy elég nehéz megtalálni azt az ösvényt, amin valóban egyenesen büszkén és őszintén lehet előre lépkedni...
Sok a szarság az ember körül...
Talán egyedül az álmok nem hazudnak és nem tévednek.
Ha kitűzöd a célt könnyebb a trágyában derékig tapicskolni...sőt néha még mosolyogsz is hozzá.
Az egyik munkatársnőm LiLi úgy került ehhez a céghez, hogy nem vették fel a KépzőMűvészetire idén. Egy olyan lány nyert felvételt, aki a performanszában feldugott magának egy tampont a színpadon és közben ezt lekamerázta. Ez a szerény szolid lány pedig, akit én ismertem meg idén ezzel bukta be az álmait.
Most Debrecenből azért felköltözött Pestre, hogy ott legyen minden kiállítás megnyitón és smúzolhasson a leendő tanárokkal. Velünk dolgozik 4órában, állítása szerint épphogy az albi díjért és az ételéért. A többi idő kell neki az alkotásra...
De tisztelem és becsülöm...ő is az álmait kergeti...
Egy év meló, alkotás, smúzolás a semmibe csak azért, hogy egyszer....egyszer talán majd jobb legyen.
De biztosíték nincs...
Vagy felvételt nyer egyszer...vagy nem....
Hogy én miért vagyok itt?
Szeretek egy levegőt szívni e kedvenc együttesemmel, imádom a gyönyörű épületeket, a környéket ahol lakom...
És az álmaim sem olyan meredekek...
Szerenék egy kiskutyát, egy szobacirkáló Yorkit....nagyon szeretném a kis zsebdögöt...
Szeretnék egy pasit, akivel ki lehet kapcsolni a nezéz napok végeztével...aki tördik velem és szeret.
És szeretnék egy jó munkát, ahol fejlődhetek, ahol vannak kihívások...és előrelépés. Hogy bátran és nevetve fizethessek ki egy vacsorát vagy egy taxit drágább árfekvésen is.
Elgondolva az én vágyaim földhözragadtabbak és a megvalósítás is könnyebbnek tűnik...
Gyakorlatban pedig...olyan elérhetetlennek tűnik ez most nekem, olyan hihetetlen nehéznek, hogy talán LiLinek előbb teljesünek az álmai...
Csak egy tanulságot bírok levonni így végezetül:
VEGYÉTEK FEL MINDIG A TELEFONT! :D
A legfrissebb ráreagálások