A legfrissebb ráreagálások

BLOGOK, AMIKET OLVASOK

http://ariesworld.blog.hu/ http://e-clipse.blog.hu/ http://jerryjames.freeblog.hu/

Az utolsó vacsora

2010.09.04. 22:57 Na'conxypan

Tegnap tértem vissza Vpbe...

Hiszen az állásom még megvan, függetlenül attól, hogy a cuccaim Pesten vannak már.

Maci fogadott be ebben a bizonytalanságban...

Szombaton nem is tizenkétóráztam, hanem 14 órát dolgoztam...késett a váltásom...

Udvariasan felhívtam a recepciós kollegina  figyelmét, hogy reggel ismét én váltom, ezért segítene, ha 6 helyett  csak 8ra kellene jönnöm nekem is... Erre kifakadt, hogy jajj már had ne most adja vissza...mert most ő fáradt...

Ilyen mi? Az a szerencse én nem vagyok az....ehhh

Azt hiszem ez volt az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban...

Az undorító borús esős időben "hazatérve" nagyon reszkettem a fáradtságtól, a hidegtől...

Maci melegített nekem levest és rizses édessavanyú csirkét, amit délben főzött...

Annyira jól esett a törődés és a figyelmesség...

Olyan boldogan heveredtem le a szobájában aludni...

Valahogy el sem tudtam képzelni vagy hinni, hogy lesz idő, amikor ez nem így lesz...

Pedig utolsó vacsora volt; biztonságban, egy csodás barát mellett...

1 komment

Láthatatlan Kiállítás

2010.09.03. 23:42 Na'conxypan

"Képzeld el, hogy kialszik minden fény…

A Láthatatlan Kiállítás Budapest egy különleges interaktív utazás egy láthatatlan világba, ahol megpróbálhatsz eligazodni csupán a tapintás, a hangok és az illatok nyomán.
Bízz vakon!

Ha eljössz, Te is megértheted majd, milyen érzés az egyik legtöbb információt adó érzékszerved, a látásod nélkül élni, és hogyan erősödnek fel egyéb érzékeid.

Ezen a kiállításon vakok vagy látássérültek kísérnek el egy olyan útra, ami megváltoztatja az életed."

Így muatatkozik be a honalpon a Láthatatlan Kiállítás nevű installáció. Ma nekem is volt szerencsém megtekinteni...bár itt talán helytállóbb kifejezés a megélni.

Vissza kellett térnem még VPbe dolgozni a hétvégére, de előtte még volt egy randim Bélával. Sétáltunk a SzeptemberFesztiválon a Népligetben és itt fedeztük fel ezt a kiállítást...

Nem tudtam mire vállalkozunk, amikor befizettük a jegyet. Végtelen fáradt, álmos és kimerült voltam, talán el sem gondolkodtam rajta fel vagyok e készülve egy ilyesmire...

És hogy mi várja az embert ezen a kiállításon?

Sötét. Félelem. Katarzis.

Belőlem címszavakban ezeket váltotta ki...

Tudjátok milyen a vaksötét? Hát olyat még sosem láttatok. Sötétebb bármilyen vészes éjszakánál vagy behúzott függönynél...még a sötétben becsukott szemnél is sötétebb...

Végtelenül fekete...és félelmetes. Hatalmas űr...

Én úgy féltem, Bélába kapaszkodtam erősen, nehogy elveszítsem az egyetlen biztos pontomat, ami segítségével tájékozódni tudtam. Rettegtem volna egyedül...

Kiscsoportban mentünk be...és egy vak kísérőnk volt...

Szobákon vezetett végig minket, ahol a tapintásunk segítségével kellett elképzelni, látni a berendezést, a tárgyakat..mindent...

Ijesztő volt, én semmihez sem mertem nyúlni...nem tudtam az emberek, a vezetőnk, a tárgyak, a lépcsők vagy átvezető hidak milyen messze vannak tőlem...

Volt utcát imitáló helyszín is...villamos hangot hallhattál, kitapogathattad a jelzőlámpát a figyelmeztető táblát és érezthetted a padkát...volt még ott újságos, zöldséges..egy kispolski parkolt valamerre...

Rettegtem...jóllehet nem igazi utca volt...

Aztán egy berendezett konyha és nappali...mintha Csernobilban ébredtem volna...jele sem volt az élőnek körülöttem...

Végül egy láthatatlan bárba vezet a túra, ahol kérdezni lehet a vezetőtől egy ital elfogyasztása közben.

A pasas mindenki nevét, hangját és pontos pozícióját tudta...én pedig még arra sem emlékeztem hogy is festett...pedig láthattam, mikor elindultunk...

Ő nem született vak volt. 8 évesen vesztette el látását egy gimnasztikai gyakorlat során a gyűrűn, amikor túlerőltette magát és megpattant a szemidege...

Azon tűnődtem végig, hogy mennyire ijesztő lehet vakon Budapest, amikor én látva sem bírok eligazodni és nem pánikolni a közlekedést illetően..

A pasi higgadt volt és azt sugallta neki nem ijesztő ez a világ...

Példaértékű...

A kérdezéskor nekem csak egy kérdésem volt:

"-És mondd, nem hiányoznak a színek?"

"-Nem."

Szólj hozzá!

Danse Macabre

2010.09.02. 00:13 Na'conxypan

Rádöbbentem mi olyan hihetetlenül elviselhetetlen BudaPestben...az ambivalencia...

Néha okádni tudnál a mocsoktól, a nyomortól a bűztől...

Aztán pedig könnybe lábad a szemed a csodás műemlékektől, a Duna fényeitől...

Hozzászoktam a csapongásokhoz...de eddig ezek a saját felügyeletem alatt zajló magán-káoszok voltak. Igenek és nemek vihara...Zöldek pirosakkal, sárgák ütköztek az ibolyával, narancsok fordultak az égkék ellen...no de fekete és fehér sosem volt semmi...

Itt pedig nincsenek színek. A színek meghaltak...nem ismeretes még az alapfogalmuk sem...minden csupán kontrasztokban feketékben és fehérekben képes létezni. Ettől szürkül a végtelenbe az itt élő emeberek szíve...

De ugye a kis lázadó lelkem, ha megmondta, hogy szeptember 1-el felkerül a nagyfaluba, akkor azt mindenen át véghezvitte...

Felváltva sírok az örömtől és a bánattól.

Fekete:

Egy hosszú nap után Csaszival a KisErkelbe mentünk lazítani...ahol ő John-nak a világjáró cimborájának elmesélte, hogy Máté (a másik lakótársunk) nagybátyja szklerózis multiplexes volt (a volt lakótársam Mazsa is ebben szenved ugye) és bement a kórházba, ahonnan később megszökött...Nem találta senki...Majd végül egy régi már kihalt épület előtt találátak rá...Az előtt az épület előtt, ahol született, ami régen kórház volt...ma már csak rom...Nyaki ereit elvágta a nála lévő üveg összetört darabjaival...

Kihülten vitték kórházba...ahol sikerült megmenteni ám a tüdőgyulladás és a betegsége eluralkodott rajta és születésnapja után két nappal meghalt...

Máté épp az ő temetésére ment haza...---ez volt a dialógust kezdő történet...

(Az én lelkem öszerándul az ilyenektől....megrázkódik....tehetetlen...)

Fehér

Útban a KisErkel felé, a 2-es villanyosra sietve (aminek irányát persze elkúrtam kapásból) volt pár szabad percem körbetekinteni milyen is a környék...

Talán nem szabadott volna...szerelmes lettem...

A fashion streetről a Vigadóhoz vezetett utam. A köztes tér (majd jól kiderítem mi a neve...) olyan édes mézes hangulatú, mintha téli estén egy marcipán illatú porcelán városkában sétálnál...

Ezen átérve a Feszl Frigyes épülete a Vigadó fogadott, amely a romantika legkiemelkedőbb alkotása. Freskói, szobordíszei is a kor legjobb mestereinek Lotznak, Than Mórnak művei. Az épület stílusjegyei keleties, szecessziós és romantikus beütésekből állnak össze, gazdag épületszobrászati elemekkel díszítve.

Az 1865-ben megnyílt épületben bálokat, koncerteket rendeztek és rendeznek ma is. Olyan zenei világnagyságok léptek itt fel, mint Liszt Ferenc, Johannes Brahms, vezényelt Gustav Mahler, Dvorák, R. Strauss, Sztravinszkij, Ravel.

1865-től volt újra látogatható, miután az 1848-49-es szabadságharc során az eredeti, Pollcak Mihály által tervezett épületet lerombolták. Az impozáns, 700 fős koncertterem mellett a drámaelőadásoknak otthont adó 220 fős kamarateremmel a Vigadó Budapest legnagyobb presztízsű komolyzenei központja.

Amikor az ember lánya elsétál előtte szinte látja a szűk és magas ablakok átszüremkedő fényeiben a bálozók sziluettjeit és andalog a képzelt komolyzenei koncert hangjait hallván.

Ideérve még a villanyos megálló is csodálatos...a Duna part a varázsos fényeivel...a kilátás pedig...

sírásra biggyeszt...sírásra a csodától...

Gyönyörű...egyszerűen mesébe illő...győlöltem ezt a várost, mégis...ennek a tájnak szerelmese lettem...

Fekete és fehér danse macabre-ja...

Szólj hozzá!

A Hontalanság Elégiája

2010.09.01. 23:22 Na'conxypan

Utolsó éjszakám volt a régi albérletemben....

...a könnyeim óceánná duzzadtak...csak egy édes kedves test közelsége nyugtatott...

Könnyebbé tette a szomorú búcsút Béla társasága.

Ő segített költözködni....

Hajnalban a várakozó csomagjaim útjukra indultak....

Az autó vajpuhán suhant sok sok év emlékével....a kelő nappal együtt ébredt tudatom...

...végig zokogtam az utat :(...

Nagyon fáj...

Hontalan lettem...

"Eredj, ha gondolod,
Hogy valahol, bárhol a nagy világon
Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
Eredj...
Szállj mint a fecske, délnek,
Vagy északnak, mint a viharmadár,
Magasából a mérhetetlen égnek
Kémleld a pontot,
Hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.
Eredj, ha hittelen
Hiszed: a hontalanság odakünn
Nem keserűbb, mint idebenn."

1 komment

Beat A Path

2010.08.31. 21:06 Na'conxypan

"Szomorú dolog remény nélkül élni, testvér... Előrenézek, és a jövő elijeszt... Valami dermesztő, északi-sarki atmoszférában járok-kelek, ahova be nem hatol a nap sugara..."

A kérdés eldőlt....

Bepakolva mindenem....

Egy havi cuccom Macinál....

A életem minden apró rezzenése pedig hatalmas citromsárga kukászsákokban várja a hajnalt.

Végigsírtam a pakolást......tudom, hogy nincs visszaút...tudom, hogy nincs biztos ösvény...

Félek....rettegek....most elveszthetem mindenemet.......

Közben olyan fáradt vagyok az éjszakai melózásoktól, hogy ráz a hideg folyamatosan....

Hajnalban indulunk fel Pestre...költözik a világom..kifizetem azt az albit is, bár nem lakom ott......ott lesz az egész életem, bár nem fogom látni....

Amint mindent felhordtunk a fashion streeti lakásba rögtön indulok a póker dealer tanfolyamra....utána rögtön állásinterjú....

Pár nap Pest....aztán vissza ide dolgozni, amíg nincs más, amíg nincs biztos....

...Már semmi mást nem kérhetek...a JóIsten vigyázzon Rám...

1 komment

All In

2010.08.30. 05:34 Na'conxypan

"A világban kibogozhatatlanul keveredik a hazugság és a valóság. Mint egy spirál, ami a nyers káosz köré csavarodik. De ha nem csüggedsz, egy napon biztosan megértheted majd a természetét, mert ez a spirál lényege. A rendszeresség."

Hazatértem tehát...adtak pár nap szünetet a tanfolyam közepén...

Ami nekem jól is jött, hiszen elsejétől már új abérletben kell laknom....Itt volt az idő összecsomagolni mindenemet, mielőtt holnap átveszem az albérlet kulcsát...

Szerintetek ez ennyire egyszerű?????? Mint már említettem, ami megtörténhet az velem meg is történik....

Ma délben (2 nappal elseje előtt, vasárnap!) felhívott a leendő főbérlőm, hogy tisztában van vele, miszerint mindent leegyzetettünk, és ne haragdudjak, de...

...de nagyon sajnálja kiadja inkább egy nagyobb táraságnak, mert az neki jobban megéri...

Megjegyzem a lelkére kötöttem, hogy legyen biztos a helyem, mert dolgozó ember vagyok nem érek rá utolsó pillanatban albérletet keresni...Nyilván össze-vissza esküdözött rá, hogy nem kell aggódnom...

Abba is belementem, hogy fiúkkal lakjak együtt...hirdettem is a többi férőhelyet minden közösségi oldalamon, hogy segítsem....

Eddig nem bírta hónapokig kiadni, én voltam az egyetlen bérlője...erre meghirdettem és egy héten belül tele lett...micsoda véletlen...

Istenem...és van pofája enegem felhívni, hogy sajnálja, de nekem nincs hol laknom...

Kibőgtem magam, visszahívtam és leüvöltöttem az összes körméről, hogy mit képzel magáról, milyen inkorrekt magatartás....a szóbeli megállapodást felmondani 1 nappal a megbeszélt költözés előtt....és felhívtam szíves figyelmét, hogy nem egy 18 éves kisgólyával b@szott ki, hanem egy olyan közösségi emberrel, aki a Pannon Egyetem 70%át ismeri...

Hiszek a közösségi médiumok véleményformáló szerepében, ennek fejében:

FELHÍVÁS!! VIGYÁZZATOK! VESZPRÉM Csikász utca
4/B ALBÉRLET MEGTÉVESZTÉS...A főbérlő képes lemondani a helyet egy
nappal költözés előtt!!! Aki ide foglalt az kérdezzen rá, őt nem
akarják-e átverni....Pogány Gyula: 06-20-926-1119

...most emiatt a tag miatt homeless-é váltam...kilátások nélkül...

Nekem pokolian tud fájni az igazságtalanság...olyan szinten dühít, hogy kiszakad a mellkasom tőle...

Ernesto Che Guevara de la Serna fogalmazott tökéletesen:

"Egyetlen szenvedély vezérel, az igazság iránti szenvedély...
Mindent csak ebből a szemszögből tudok nézni."

"Engedtessék meg, hogy a nevetségességet is kockáztatva
kijelentsem: az iagzi forradalmárt a szeretet vezérli.
...Lehetetlen elképzelni egy forradalmárt akiből ez az érzés hiányzik."

"És ha azt mondják nekünk, hogy romantikusak vagyunk, hogy
javíthatatlan idealisták vagyunk, hogy a lehetetlent képzeljük el:
akkor százszor is azt kell felelnünk; Igen, ilyenek vagyunk!"

Ezekkel a gondolatokkal fűtve élem minden napom minden percét...Ezért az emberi parasztság mindig újra és újra képes megdöbbenteni...

A megbocsátani tudás erény...de nem mindig tudom ezt gyakorolni...úgy vagyok vele, mint Fazekas hőse:

"Róvja fel a' kapu fél fájára, hogy el ne felejtse:
Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza!"

Azt gondolom az életem úgyis hozni fogja a lehetőséget, hogy személyesen köszönhessem meg Pogány "Úr"nak, ezt a megvezetést.

A legnagyobb elkeseredésemben szükségem volt a megnyugvásra...Macival elmentünk egy kávéra...amiből nálam 8dl fröccs lett...

Most éreztem, hogy vége...nincs megoldás...nincs erőm sem megoldani ezt az egészet...

Szerencsés vagyok...kivételesen nagy kiváltság az élettől, hogy Maciékat a barátaimnak mondhatom, és hogy ők törődnek velem és vigyáznak rám. Maci megengedte, hogy náluk csövezzek egy hónapot, amíg vagy nem találok új albit vagy új munkát.

A büdös lélekszipolyozó Bp után hazatérni...elveszni...majd megtalálva lenni olyan érzés volt, amitől sírva fakadtam...

Nagyon egyedül vagyok...nagyon nem számíthatok fixen senkire...

Dél óta remegek az idegességtől...most mindent elveszthetek, amiért ebben a 4 évben keményen megküzdöttem...

A, Itthagyok mindent és felköltözöm Pestre hátha lesz melóm...ha nem akkor már csak a szülővárosomba költözhetnék haza, amitől meghalnék

B, Egy hónapig itt is és Pesten is fizetek albérletet...dolgozom itt is és űzöm a melókat Bpn...ha nem sikerül találnom, akkor buktam csomó zsét...mellette pedig atom hippi leszek és kb zsemlén élek egész hónapban, mert 2 albi fizetése mellett enni nem lesz pénzem...:S

C, Keresek itt albérletet, maradok ebben a városban, és örökké ezért  a fizetésért fogok 12 órában éjszakákon át itt rohadni a recepción

Életem nagy döntése előtt állok, mert bárhogy döntök nem lesz visszaút...Lehet, nyerhetek is, de ha vesztek...akkor mindent...mindent...

Szerintetek????????????????????????????????????

:(

1 komment

süti beállítások módosítása