Haragban A Világgal

"Mindig az a perc a legszebb perc
Mit meg nem ad az élet
Az a legszebb csók, amit el nem csókolunk.

Mindig az az álom volt szép
Mely gyorsan semmivé lett
Amit soha többé meg nem álmodunk." 

Vannak olyan szerecsenszín éjszakák, amikor az álom hívatlanul, csendben lopakodik az ember szívébe...Halk léptekkel, lepkeszárnyon érkezik... Mint halk szellő a szomorúfűz ágait, úgy rebegteti a pillákat. A képzelet egy varázsos furcsa pillanatban szárnyra kapja testünket...messze földön ébredünk...lelkünk más világban hál...

Hűvös este volt...

A táj ismeretlennek hatott, azt hiszem sosem jártam még itt azelőtt...A fekete lég mindent magába kebelezett...kivehetetlenre halványodtak a házak...a sétány fái...Talpamat a csíkos strandpapucs hézagjain át csiklandozva simogatta a harmatos pázsit...

Embereket nem lehetett látni...mégsem féltem...ott volt velem valaki...jóllehet ekkor még nem láttam tisztán az arcát vagy a szándékait...

A méregzöld gyep út végén, ahol az égbolt szelíden hozzásimult az anyaföldhöz hatalmas víztömeg rajzolódott ki...

A nedves fűszőnyeg kopott, algás falépcsőben folytatódott...s ahogy egyik léptem követte a másikat...előbb csak lábfejem majd egész testem eggyé vált a tóval...

Talán a déli parton lehettem...a víz sekély volt és jól magában tartotta a nap minden aranyló sugarát.

A lágy tenger melegen simogatta a testem...a rejtélyes idegen pedig a szívemet...

Odaúszott mellém és halkszóval ölelt magához ...táncolva ringatott a hullámok tetjén...A tó tükre csillogott, mint ezer apró gyémánt úgy rajzolt hidat a Hold felé...

A sötétkék vásznon csillagként pislogtak a habok...

Testünk összefonódott, majd lassú táncba kezdett...sikamlós bőrömön égettek a csókok...Izzó stigmát hagytak a nyakamon és lázvörös, éhes ajkamon...

Tündérként lebegtem a végtelent ölelve...

Az erős karok és a vágyakozó tekintet biztosan zárt magába...Mikor lelkünk eggyé vált két szomjazó ajak találkozásánál, akkor kezdett kirajzolódni alakja...

Olyan határtalan volt a boldogságom, mint a homogén ébensötét táj...

...Fájó fénnyel ébresztett a hajnal.....szőke fürtjeim közül visszasejlett az algák és az ezer éves kövek jellegzetes illata. Bőröm selymét kicserzette valami...és lábujjaim közül kipergett a homokká száradt iszap...

"Felébredéskor az álmok gyakran csodálatosan valódinak hatnak. Az ember meg van győződve arról, hogy a dolgok valóban megtörténtek."...

"A barát az az ember, aki mellett hallgathatok, más szóval nem kell tőle féltenem belső kertjeimet, hegyeimet, vízmosásaimat és sivatagaimat, mert nem fog beléjük taposni."

Lassan minden barátomat elvesztem...egészen hihetetlen...

Tegnap délután, az első szabadnapomon Macival  bevásárolni indultunk és a szokásos kávékólánkra. Ahogy beültünk az egyik kedvenc kocsmánkba, magával ragadott minket a hely hangulata -ahogy az már lenni szokott- és estébe nyúló beszélgetős iszogatás vette kezdetét.

Remek hangulatom volt...az este könnyű volt és tudtam, végre nem kell dolgoznom másnap...

A nyakunkba vettük a várost...és mókás kirándulásokat tervezgettünk a többi haverhoz..és felhőtlen nyarakat világ szintű fesztiválokon...

Nem vitt messze az utunk Maci új albérletétől, így felajánlotta, hogy megmutatja...örültem, hogy végre láthatom hova költözött. Ahogy hozzájuk értünk a lépcsőházajtót tárva hagytuk, hiszen  egy bizonytalan léptű alak közeledett. Mint az ajtó feletti energiatakarékos izzó sápadt fényénél kiderült Suki volt az, Maci lakótársa. Őt is olyan régen ismerem, mint Cs.Ádámot és Macit...Nagyon örültem, hogy látom...vagy két éve nem beszélgettem már vele. A munkája miatt, no meg nála még tart a játék és monitorfüggőség...{így, hogy úgy mondjam kevésbé fogékony a szociális kapcsolatokra}

Beszélgetni kezdtünk a  konyhában hárman...inkább visítozni, kergetőzni, ökörködni...isteni hangulat volt. Aztán Suki mesélni kezdett a görbe estéjéről...és mindenről aztán. Végre nem harapott, aznap nem utálta olyan nagy mértékben az embereket, mint egyébként szokta...

Igazán örültem, el sem tudtam volna képzelni ideálisabb közös estét...

Jól éreztem magam...és nyilván itt hibázhattam...Maci ismét eldöntött magában dolgokat...{mit tudom én miket...biztos, hogy ezzel a haverjával is kezdeni akarok valamit vagy kitalálta, hogy neki mégsem jó ott} A lényeg, hogy bevonult a szobájába és lekapcsolta a villanyt. Azt hittük átöltözik könnyebb cuccba vagy csak keres valami számot a gépen...msnezik...vagy ilyesmi. {mert szokása ideiglenesen kivonni magát a társaságokból}

De nem így történt... hajnal fél3-ra járt az idő..és ő nem jött ki....Suki belesett hozzá...már aludt...

Kicsit messze laknak hozzám ahhoz, hogy éjjel/hajnalban egyedül induljak haza...

Borzalmas dilemma elé állított ezzel....Ott álltam egy idegen albérletben...és döntenem kellett: egyedül hazaút át a temetőn hajnalban vagy maradok Sukival, akiről előre sejtettem, hogy meg kell küzdenem vele...

Dühös voltam...tomboltam...

Hogy gondolta ezt mégis Maci?

Ő eldöntötte, hogy én beszélgessek csak Sukival....majd térjek haza, ahogy bírok....

Hihetetlen szarul esett...kelepcébe kerültem...

Maradtam...Sukival nagyon jót beszélgettünk, persze csak miután leharcoltuk a magunkét. El kellett érnem, hogy megmaradjon köztünk a kellő távolság.

Elaludtunk végül...nyugodt álmunk volt...Egészen addig, amíg Csongi a harmadik lakótárs rá nem szabta az ajtót Sukira, nehogy elkéssen...és mivel őt nem ismertem előtte...azt a szégyent, amint a pillantása okozott senkinek nem kívánom...Úgy tűnik nem egészséges ezer éves barát mellett tölteni az éjjelt, ha az egyik fiú a másik pedig lány...

Úgy osontam el, nehogy Maci véletlenül ott lásson reggel...mert azt éreztem akkor igazolni látná a meggyőződését, hogy minden barátomtól akarok mindenfélét csak tőle nem...

Utáltam az egész szituációt...gyűlöltem...dühös voltam, sértett...

Rohadtul egyedül hagyott...

A féltékenység Sukival szemben, a kedvtelenség, a fáradtság okozta nála...nem tudom...

de baszottul cserben hagyott...én ezt éreztem...

Egyszerűen ő nem dönthet így felettem...nem szólhat bele, hogy egy régi haverral beszélhetek e vagy nem...és ha már odahívott igazán nem kellett volna felszívódnia...

Úgy tűnik választanom kell...vagy csak a Macival állok szóba vagy mindenki mással a kettő együtt nem megy...Maci nem hagyja...

Ha csak vele beszélek, akkor sok szín veszik el az életemből....ha pedig magtartom a rági kapcsolatokat is, akkor pedig elvesztem az egyik legjobb barátom...

Vagy már elvesztettem?