"Mindig az a perc a legszebb perc
Mit meg nem ad az élet
Az a legszebb csók, amit el nem csókolunk.

Mindig az az álom volt szép
Mely gyorsan semmivé lett
Amit soha többé meg nem álmodunk." 

Vannak olyan szerecsenszín éjszakák, amikor az álom hívatlanul, csendben lopakodik az ember szívébe...Halk léptekkel, lepkeszárnyon érkezik... Mint halk szellő a szomorúfűz ágait, úgy rebegteti a pillákat. A képzelet egy varázsos furcsa pillanatban szárnyra kapja testünket...messze földön ébredünk...lelkünk más világban hál...

Hűvös este volt...

A táj ismeretlennek hatott, azt hiszem sosem jártam még itt azelőtt...A fekete lég mindent magába kebelezett...kivehetetlenre halványodtak a házak...a sétány fái...Talpamat a csíkos strandpapucs hézagjain át csiklandozva simogatta a harmatos pázsit...

Embereket nem lehetett látni...mégsem féltem...ott volt velem valaki...jóllehet ekkor még nem láttam tisztán az arcát vagy a szándékait...

A méregzöld gyep út végén, ahol az égbolt szelíden hozzásimult az anyaföldhöz hatalmas víztömeg rajzolódott ki...

A nedves fűszőnyeg kopott, algás falépcsőben folytatódott...s ahogy egyik léptem követte a másikat...előbb csak lábfejem majd egész testem eggyé vált a tóval...

Talán a déli parton lehettem...a víz sekély volt és jól magában tartotta a nap minden aranyló sugarát.

A lágy tenger melegen simogatta a testem...a rejtélyes idegen pedig a szívemet...

Odaúszott mellém és halkszóval ölelt magához ...táncolva ringatott a hullámok tetjén...A tó tükre csillogott, mint ezer apró gyémánt úgy rajzolt hidat a Hold felé...

A sötétkék vásznon csillagként pislogtak a habok...

Testünk összefonódott, majd lassú táncba kezdett...sikamlós bőrömön égettek a csókok...Izzó stigmát hagytak a nyakamon és lázvörös, éhes ajkamon...

Tündérként lebegtem a végtelent ölelve...

Az erős karok és a vágyakozó tekintet biztosan zárt magába...Mikor lelkünk eggyé vált két szomjazó ajak találkozásánál, akkor kezdett kirajzolódni alakja...

Olyan határtalan volt a boldogságom, mint a homogén ébensötét táj...

...Fájó fénnyel ébresztett a hajnal.....szőke fürtjeim közül visszasejlett az algák és az ezer éves kövek jellegzetes illata. Bőröm selymét kicserzette valami...és lábujjaim közül kipergett a homokká száradt iszap...

"Felébredéskor az álmok gyakran csodálatosan valódinak hatnak. Az ember meg van győződve arról, hogy a dolgok valóban megtörténtek."...