"A barát az az ember, aki mellett hallgathatok, más szóval nem kell tőle féltenem belső kertjeimet, hegyeimet, vízmosásaimat és sivatagaimat, mert nem fog beléjük taposni."

Lassan minden barátomat elvesztem...egészen hihetetlen...

Tegnap délután, az első szabadnapomon Macival  bevásárolni indultunk és a szokásos kávékólánkra. Ahogy beültünk az egyik kedvenc kocsmánkba, magával ragadott minket a hely hangulata -ahogy az már lenni szokott- és estébe nyúló beszélgetős iszogatás vette kezdetét.

Remek hangulatom volt...az este könnyű volt és tudtam, végre nem kell dolgoznom másnap...

A nyakunkba vettük a várost...és mókás kirándulásokat tervezgettünk a többi haverhoz..és felhőtlen nyarakat világ szintű fesztiválokon...

Nem vitt messze az utunk Maci új albérletétől, így felajánlotta, hogy megmutatja...örültem, hogy végre láthatom hova költözött. Ahogy hozzájuk értünk a lépcsőházajtót tárva hagytuk, hiszen  egy bizonytalan léptű alak közeledett. Mint az ajtó feletti energiatakarékos izzó sápadt fényénél kiderült Suki volt az, Maci lakótársa. Őt is olyan régen ismerem, mint Cs.Ádámot és Macit...Nagyon örültem, hogy látom...vagy két éve nem beszélgettem már vele. A munkája miatt, no meg nála még tart a játék és monitorfüggőség...{így, hogy úgy mondjam kevésbé fogékony a szociális kapcsolatokra}

Beszélgetni kezdtünk a  konyhában hárman...inkább visítozni, kergetőzni, ökörködni...isteni hangulat volt. Aztán Suki mesélni kezdett a görbe estéjéről...és mindenről aztán. Végre nem harapott, aznap nem utálta olyan nagy mértékben az embereket, mint egyébként szokta...

Igazán örültem, el sem tudtam volna képzelni ideálisabb közös estét...

Jól éreztem magam...és nyilván itt hibázhattam...Maci ismét eldöntött magában dolgokat...{mit tudom én miket...biztos, hogy ezzel a haverjával is kezdeni akarok valamit vagy kitalálta, hogy neki mégsem jó ott} A lényeg, hogy bevonult a szobájába és lekapcsolta a villanyt. Azt hittük átöltözik könnyebb cuccba vagy csak keres valami számot a gépen...msnezik...vagy ilyesmi. {mert szokása ideiglenesen kivonni magát a társaságokból}

De nem így történt... hajnal fél3-ra járt az idő..és ő nem jött ki....Suki belesett hozzá...már aludt...

Kicsit messze laknak hozzám ahhoz, hogy éjjel/hajnalban egyedül induljak haza...

Borzalmas dilemma elé állított ezzel....Ott álltam egy idegen albérletben...és döntenem kellett: egyedül hazaút át a temetőn hajnalban vagy maradok Sukival, akiről előre sejtettem, hogy meg kell küzdenem vele...

Dühös voltam...tomboltam...

Hogy gondolta ezt mégis Maci?

Ő eldöntötte, hogy én beszélgessek csak Sukival....majd térjek haza, ahogy bírok....

Hihetetlen szarul esett...kelepcébe kerültem...

Maradtam...Sukival nagyon jót beszélgettünk, persze csak miután leharcoltuk a magunkét. El kellett érnem, hogy megmaradjon köztünk a kellő távolság.

Elaludtunk végül...nyugodt álmunk volt...Egészen addig, amíg Csongi a harmadik lakótárs rá nem szabta az ajtót Sukira, nehogy elkéssen...és mivel őt nem ismertem előtte...azt a szégyent, amint a pillantása okozott senkinek nem kívánom...Úgy tűnik nem egészséges ezer éves barát mellett tölteni az éjjelt, ha az egyik fiú a másik pedig lány...

Úgy osontam el, nehogy Maci véletlenül ott lásson reggel...mert azt éreztem akkor igazolni látná a meggyőződését, hogy minden barátomtól akarok mindenfélét csak tőle nem...

Utáltam az egész szituációt...gyűlöltem...dühös voltam, sértett...

Rohadtul egyedül hagyott...

A féltékenység Sukival szemben, a kedvtelenség, a fáradtság okozta nála...nem tudom...

de baszottul cserben hagyott...én ezt éreztem...

Egyszerűen ő nem dönthet így felettem...nem szólhat bele, hogy egy régi haverral beszélhetek e vagy nem...és ha már odahívott igazán nem kellett volna felszívódnia...

Úgy tűnik választanom kell...vagy csak a Macival állok szóba vagy mindenki mással a kettő együtt nem megy...Maci nem hagyja...

Ha csak vele beszélek, akkor sok szín veszik el az életemből....ha pedig magtartom a rági kapcsolatokat is, akkor pedig elvesztem az egyik legjobb barátom...

Vagy már elvesztettem?