Haragban A Világgal

Tegnap fejeződött be a 2010 évi VEN....hívtam telefonon Bélát, hiszen nekik is ez volt az utolsó munkanapjuk....Gondoltam tök bunkó volt elküldeni, hátha találkozni akar még indulás előtt...{Gyula mégis csak még mindig az ország másik fele}

Hívtam egyszer, hívtam kétszer...nem értem el....aztán negyed 6körül végre....mondta 8-9ig bontanak utána találkozhatunk....És innen csak 16 és fél percnyi üvöltözésre emlékszem... munkáról, hozzállásról, szerelemről, érzésekről, fontossági sorrendekről...Éppolyan üvöltözés volt mint az elmúlt évben az az ezer másik hasonló....Egymást idegesítjük csak.... És nagylevegő....mondom oké, felkelek neked 2óra alvás után, ha már baszol miattam itt maradni Vpben... de akkor vidd el a társ telefonkártyát végre... Akkor kellett volna elvidd mikor 2 hónapja szakítottunk...

És jött a reggel, alig aludtam, óránként arra riadtam, hogy nem aludtam-e át a telefonhívását, 8, 9, 10, 11...itt már gyanakodtam, a koli hotel részéből 12ig menniük kell...délben felhívtam.....persze már rég úton volt...elindult és nem is szólt, hogy esetleg ne várjam....

Az mi....????

Bőgtem egy fél órát aztán minden erőmet összeszedve közöltem, hogy bár nem vitte el a SIM kártyát, de eszébe se jusson valaha is keresni ezek után.... Igen igen szakítás után ennyi idővel nagyon vagány szöveg volt tudom én...

Megkért este még beszéljünk, ne így hagyjuk abba...annyit ígértem talán...aztán még sírtam egy fél napot...

Ne bocsátkozzunk tippekbe, mindenki nyert......nyilván be voltam kapcsolva, vártam hogy hívjon...ééésss...????......nyilván kurvára nem hívott...

Édesen és halál nyugodtan aludt másnap estig....KÖSZI...

Ismét csak egy ostoba szardarabnak éreztem magam....de így reggel legalább megláttam mindent benne, amit soha többé nem akarok...

Csalódások, megaláztatások...

És ami a legerősebb, hogy fél napokat végig bőgök még mindig, ha megbánt...

Mi ez? Ragaszkodás? Szerelem? Tipikus női magatartás, hogy az kell, aki aláz??? Vagy csak és pusztán az engem tükörként ismerő S.Ádi Uraság kijelentése igazolódott be...miszerint nekem is megvan még a keresztem....

Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
csak szeressék!
Jaj! Úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
hogy ne szeressék!
(...)
Ó, végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,
szeressen még.
Legyen aki megengedje: rágondolva tölthessen el
egy-egy estét.

"VEN van, volt lesz;
Amikor a diák rektor lesz;
Mert, alkonyattól pirkad;
Igyál még, mert mindjárt virrad;
Igyál még, hogy jobban bírjad a VEN-t;
Ami barátokat teremt!"

A péntek déli szétégésem nyilván csak egy töréspont volt a napi forgatagban. Este ismét VENezni indultam. A VEN csodálatos, olyan a város ilyenkor mintha egy héten keresztül minden este szilveszter éjjel lenne. Nem petárdák robbannak és nem tűzijáték festi az eget, hanem pezsgők robbannak és a belváros haázainak minden második ablaka tárva-nyitva és vidám kacajok én önfeledt egyetemsiták lógnak fűzérben belőlük. Az utcák tele vannak vándorló, éneklő csoportokkal, a kocsmákat csak újjonnan köttetett barátságok töltik ki faltól-falig. Ilyenkor mindenki próbál az összes ismerősével mulatni, a hat napot ezért -hogy szét ne kelljen szakadni- én is mindig másnál, más-más társaságban kezdtem. Vad, tarka forgatag, boldog, őrjöngő massza.

Megérkeztünk hajnal egy óra körül Zsuval a fesztiválra....ez nekem már a negyedik nap volt...de volt akinek az ötödik...voltak megfáradt, céltalan, kiégett emberkék is. Ez az este valószínű a déli intermezzo miatt nem volt felhőtlen számomra.

Ádi egyik szaktársa, aki délben is velünk volt arról tartott kiselőadást nekem, hogy szerinte csak átvernek, ne hagyjam magam, mert Á egy pózőr... Nem tudja mi van köztünk, de egy biztos nem létezik, hogy komolyan gondolja... Áhh mondom köszi...még le sem ülepedett bennem minden szó és mondat, ami elhangzott abban a fél órában, amit hagytak nekünk kettesben, de jó....s a végére már mindent elhittem és megkérdőjeleztem mindent, amiben eddig biztos voltam.

Pár tiszteletkört futottam még a VENen....talán hiba volt...egy csávó nekem esett, hogy ő tudja ki vagyok, vajon megismerem-e...hát mondom ne haragudj nem, elmondanád honnan ismerlek...amaz meg totál kiakadt, hogy mi ez már és hogy ha nem emlékszem, akkor nincs is értelme elmondania.....Jézus mondom...ezt nem gondolhatja komolyan...épp nem az az ember vagyok, aki mindig más mellett ébred, aki ne jegyezne meg ismerősöket, neveket. Valószínű valami béna buliban egy ismerősöm táraságának távoli ismerőse volt vagy általános iskolás évfolyamtárs, aki anno rusnya volt és szemüveges, most meg egy deltás félisten lett...De mit kezdjek vele, ha hülye és nem hajlandó elárulni....

Levegő kellett, még egy dal a promenádon...akkor pedig csak milyenmélyadekoltázsoddemegdugnálak nézéssel érkeztek szembe...

Aztán az előbbi "kiselőadó" csávóba futottam bele....aki most csak megcsókolni akart nem téríteni...nyilván nem sikerült neki, csak rámakaszkodni a béna dumájával ismét...

Itt égtem ki végképp....hazaindultam a kis koloncommal...hallgatva tovább a no szerelem , no ádi, no boldogság, no lelkibéke szöveget....

Szétesve hajtottam álomra reggel 4-kor a fejem....nem sokkal később Béla hívott, hogy megjelenne nálam...Most azt a lelkiállapotot nem kívánom senkinek....mondtam sajnálom de most nem. Nem kellene...pihennem kell...meg egyébként is...ne kavarjunk be...nem menedékház a szobám, hogy bármikor beessen. Le lehet jönni mondjuk kifejezetten miattam Vpbe, nem csak munka mellett a maradék időkben pihenésképp mellémdőlni.

Átaludtam a mai napot...Ma van az utolsó éjszakája a VENnek, én dolgozom...nem is bánom, hogy kimarad. Éppen elég volt ennyi belőle.

Álmomban még arcok és gondolatok csapdostak rapszódikusan elmémben, felébredve viszont nyugalommal és kisimulva ébredtem...fel a Converse cipőt, a napszemüveget és irány a világ teteje....ha máshogy nem megy, hát járom utam tovább egyedül...haragban a világgal...

"Nem vagyok köteles győzni, de köteles vagyok igaznak lenni. Nem vagyok köteles sikert elérni, de köteles vagyok a bennem lévő fényhez méltón élni."

Csütörtök:

Munka után lefeküdtem 2órára aludni, mert éjjel nem bírtam a hömbölgő ordítozó tömegtől. {közel lakom az egyetem mind2 kampuszához, közel a fesztiválterülethez} Mikor felébredtem rázott a hideg olyan rosszul voltam...nem ettem nem ittam és már indulni kellett, mert lakótársam Mazsa jelen akart lenni a KisCsillag koncerten. Nekem ugyan már sok volt egy hónapon belül másodszor hallani, főleg hogy józanul és 11-re még egy buliba sem érkeztem meg. Rossz érzéseim voltak...aztán a koncerten, egyik ismerős érkezett a másik után, sörök hadát fogyasztottam el...Egész este csillogtam, fotózkodtam és ittam ezzel is azzal is....Csuda klassz volt. Isten tudja hogy sikerült, de Bélával tértem haza hajnal 5kor:S

Péntek:

11-kor keltett az ébresztő...11.30-kor ugyanis találkám volt S.Ádám Urasággal, aki vizsgázni érkezett a városba. Így szegény Béla sem pihenhetett tovább, távoznia kellett neki is. Felöltöztem csinosba, hogy ne látszódjon a másnapos fejemen az error. Két perc séta után összefutottunk Ádi szaktársaival az Egyetem utcán. Nyilván jönni akartak velünk...go nappal VENezni...Én még azt sem tudtam hol vagyok, ők meg végig azon témáztak, hogy én itt celeb vagyok meg sztár annyian ismernek  és köszönnek. Jajjj...ne....El is fogyasztottam egy jégkockákkal és narancskarikákkal teletuningolt Martini Rossot a déli napsütésben. Nem bírtam feldolgozni valamiért a közeget...Kettő óra volt, mire az ebédelésen is túlestünk, ahol szürreális módon a 2sráccal -mért is ne- a szexről beszélgettünk...ez után pedig Ádival végre kettesben maradtunk. Én nem éreztem rosszul magam, de ő kikelt teljesen, hogy ő velem akarta tölteni ezt az időt nem emezekkel...hiba volt arra menni, mert elvettek minden időt tőlünk... Huhh mondom nekem nem volt para, nem rossz arcok...de ő totál kiakadt ezen....még leültünk egy kávéra.Amitől nem is tudom mit vártam..a Martini hatását nem nagyon nyomta el...félbódultan hallgattam olyan őszinte kifakadást lélelkben levívott kemény harcokról, boldogságról, felszabadultságról, hogy mivel eddig nem jött szóba köztünk nem is tudtam hova tenni. Azt éreztem csak, most kell meghúzni a képzeletbeli határt. Nyilván az volt  a lényeg, hogy tudja fog még könyörögni, de .....és ott a DE....ennyit hallottam csak meg. Több infóra nem volt szükségem ahhoz, hogy határt húzzak magamban.

Ismét csak egy hosszú őszinte öleléssel búcsúztunk...azt mondta hiányozni fogok....

Ez után képtelen voltam pihenni...kiültem Macival egy hűs megnyugtató Edelweisre a Gino teraszra...Kellett...aludni, gondolkodni képtelen lettem volna...szükségem volt a teljes bódulatra...

"Olyanok vagyunk, mint két hajó, amelyek a maguk útját járják, a saját céljukat követ­ve: utunk keresztezheti egymást és meg is ünnepeljük e talál­kozást, amint ezt valaha tettük -, és akkor a derék hajók nyu­godtan pihentek egymás mellett ugyanabban a kikötőben, ugyanazon a napfényben, olyan nyugodtan, mintha már a célnál lennének, mintha egy lett volna céljuk. Ám küldetésünk elbírhatatlan ereje ismét külön utakra űzött bennünket, különbö­ző tengerekre, más napfényre és talán sohasem látjuk viszont egymást - vagy talán látjuk még egymást, csak nem ismerünk egymásra: mert a különféle tengerek és a különböző napsüté­sek megváltoztattak minket!"

VEN eddig...

Hétfő:

Eszetlen tombolás Zsuval és Hamüvel...egy valószínűtlen találkozás egy idegennel, aki közölte bár én még nem, de ő már ismer engem...

...beszélgetés Bélával...ahol igazából csak én beszéltem...nyilván ömlött belőlem a szarság, a kapcsolatunkról, a csalódásaimról és a gondjaimról...

Szégyenleném is magam miatta, de szinte hihetetlen módon egész tisztán és világosan láttam akkor, ott, hajnalban a témát...

Kedd:

Szíjjel feszengtem magam...éjjel 1re leérkezett S.Ádám és vmi Peti nevű haverja...3órát vezetett azért, hogy 2órát itt töltsön. Nem teljesen értettem miért éri ez meg nekik. Nem inni, hajnalban hazaindulni, munka előtt nem aludni...

Velük voltam végig...sok zene, tánc és mosoly...

Azt mondta miattam érkezett le, s megkérdezte kávézunk-e pénteken egyet a vizsgája után, mert akkor megint jön le.

Szerda:

Előző este Peti telerajzolt valami alkoholos filccel, így reggel arra ébredtem, hogy az Ádi, Peti, Katica, Forever Ven ből az Á betű az arcomra égett éjjel. Szépen néztem ki...

Délben ebéd Bélával...beszélgetésnek kevésbé lehetett nevezni, mint inkább csak találkozónak...

Este msn S.Ádámmal, ahol kifejtette, hogy a haverját Petit teljesen levettem a lábáról stb stb...meghogy jajj a parfümöm nagyon kellett neki...továbbá, hogy pénteken lehet elmarad a vizsgája, de mivel megy a barátnőjéért, beugorhat Vpbe, ha gondolom...

Nem amúgy nem gondolom...nemhogy nem gondolom egyáltalán nem szeretném...

Volt időm gondolkodni....

"Nem, nem hiszem, hogy a boldogság lehetséges, a nyugalom azonban igen. Ezért távol tartom magamat mindentől, ami idegesít."

S.Ádám kurvára nem fogja elhagyni a csaját, mert nem. Béla nem fog közelebb költözni és tenni értünk, mert nem. Andris nem kerül elő soha többé, mert nem...Ergo innen szemlélve csak egy dolgot tehetek...hiszen...

Bár kivárhatnám így mi lesz...stresszelhetnék kinek kellek igazán, kinek nem...megkapom-e amit akarok, remeghetne a gyomrom, fényezhetnék magamban megint egy egyszerű földi halandót a halhatatlanságig...Mégis elegánsabb és...

"Ezer haszontalan mondatnál többet ér egyetlen szó - mert az önmérséklet nyugalmat ad."

Tehát csak egyetlen lehetséges válasz létezik itt kapcsolatra, szexre, barátságra ....mindhármuk számára:

...NEM...

Hello kedves olvasó!

Meg kell osztanom ama hányingeremet, amit önnön erőszkoltam magamra....Visszaolvastam a posztjaimat...Sok minden jutott eszembe, pölö, hogy mindent amit Andrisról írtam törölném...Hiszen megkapóan felemelő volt végignézni FBon a csajával közös képeket, amin nyilvánvalóan látszik, hogy már tavaly tavasszal is együtt voltak......................................

Hogy lehetek ilyen ostoba...úr isten...és most pedig napok óta S.Ádám Úr jár az eszemben, hogy mennyire összeillünk és csak bőgök azon a HIM számon (In joy and sorrow) amit átküldött...Nem lehetek ilyen ergya....Nem lehetek 2 hetente szerelmes kapcsolatban lévő csókákba....

Hihetetlen vagyok....belerepülök a lángokba, aztán csodálkozom ha megégetem magam...

Olyan szar a blogom, hogy csodálkozom a napiszar nem adta még nekem a címet, de így még lehet napiszétokádommagamabénaságtól.blog.hu.

Mint egy guriga wc papír....napi lélek adagok belőlem....belőlem, aki mindig zavart, mert elnézte az univerzumot, amiben élnie kellene....

Írni kellene mindennap....aztán másnap törölni és így mindig csak az aznapi díszelegne a puszta semmiben...

Annyi felé szakadt már a lelkem, hogy átmeneti készlethiányt jelentek...nem tudok több embernek adni....és nem vagyok egész...senki ne keresse bennem a hősét...

Ma éjfélkor kezdődik a VEN.....már itt figyel a tálca söröm a szobám padlóján....Átjáró lesz az új életembe, ezért megnyugtat a látványa, ezért nincs még behűtve.

Holnap jön le S. Ádám....örülök és félek....

de írni már nem írok semmit, mert csak magam utálnám miatta...

VEN VEN VEN ....

Gyerünk inkább élni.......Aki keres, jöjjön...megtalál az első sorban, a reflektorok előtt, a pulton táncolva és édesen, önfeledten nevetve...

Most egy picit nem számít mi van belül....nap nap után kiürül....ez az én életem, nem fakad semmilyen reményből jövő...

Most ébredtem {azt gyanítom fáradt lehettem} és Mazsa lakótársam rögtön ezt kérdezte:

"Megyek a gyógyszertárba, kérsz valamit?"

Hát Mazsa engedd meg, hogy itt válaszoljak: bár soha nem szedek gyógyszert, mert gyűlölöm....most igazán hozhatnál valamit szerelem, fájdalom, őszinteség ellen vagy csak szimplán valami ütős drogot a hangok és a fények mellé....