"VEN van, volt lesz;
Amikor a diák rektor lesz;
Mert, alkonyattól pirkad;
Igyál még, mert mindjárt virrad;
Igyál még, hogy jobban bírjad a VEN-t;
Ami barátokat teremt!"

A péntek déli szétégésem nyilván csak egy töréspont volt a napi forgatagban. Este ismét VENezni indultam. A VEN csodálatos, olyan a város ilyenkor mintha egy héten keresztül minden este szilveszter éjjel lenne. Nem petárdák robbannak és nem tűzijáték festi az eget, hanem pezsgők robbannak és a belváros haázainak minden második ablaka tárva-nyitva és vidám kacajok én önfeledt egyetemsiták lógnak fűzérben belőlük. Az utcák tele vannak vándorló, éneklő csoportokkal, a kocsmákat csak újjonnan köttetett barátságok töltik ki faltól-falig. Ilyenkor mindenki próbál az összes ismerősével mulatni, a hat napot ezért -hogy szét ne kelljen szakadni- én is mindig másnál, más-más társaságban kezdtem. Vad, tarka forgatag, boldog, őrjöngő massza.

Megérkeztünk hajnal egy óra körül Zsuval a fesztiválra....ez nekem már a negyedik nap volt...de volt akinek az ötödik...voltak megfáradt, céltalan, kiégett emberkék is. Ez az este valószínű a déli intermezzo miatt nem volt felhőtlen számomra.

Ádi egyik szaktársa, aki délben is velünk volt arról tartott kiselőadást nekem, hogy szerinte csak átvernek, ne hagyjam magam, mert Á egy pózőr... Nem tudja mi van köztünk, de egy biztos nem létezik, hogy komolyan gondolja... Áhh mondom köszi...még le sem ülepedett bennem minden szó és mondat, ami elhangzott abban a fél órában, amit hagytak nekünk kettesben, de jó....s a végére már mindent elhittem és megkérdőjeleztem mindent, amiben eddig biztos voltam.

Pár tiszteletkört futottam még a VENen....talán hiba volt...egy csávó nekem esett, hogy ő tudja ki vagyok, vajon megismerem-e...hát mondom ne haragudj nem, elmondanád honnan ismerlek...amaz meg totál kiakadt, hogy mi ez már és hogy ha nem emlékszem, akkor nincs is értelme elmondania.....Jézus mondom...ezt nem gondolhatja komolyan...épp nem az az ember vagyok, aki mindig más mellett ébred, aki ne jegyezne meg ismerősöket, neveket. Valószínű valami béna buliban egy ismerősöm táraságának távoli ismerőse volt vagy általános iskolás évfolyamtárs, aki anno rusnya volt és szemüveges, most meg egy deltás félisten lett...De mit kezdjek vele, ha hülye és nem hajlandó elárulni....

Levegő kellett, még egy dal a promenádon...akkor pedig csak milyenmélyadekoltázsoddemegdugnálak nézéssel érkeztek szembe...

Aztán az előbbi "kiselőadó" csávóba futottam bele....aki most csak megcsókolni akart nem téríteni...nyilván nem sikerült neki, csak rámakaszkodni a béna dumájával ismét...

Itt égtem ki végképp....hazaindultam a kis koloncommal...hallgatva tovább a no szerelem , no ádi, no boldogság, no lelkibéke szöveget....

Szétesve hajtottam álomra reggel 4-kor a fejem....nem sokkal később Béla hívott, hogy megjelenne nálam...Most azt a lelkiállapotot nem kívánom senkinek....mondtam sajnálom de most nem. Nem kellene...pihennem kell...meg egyébként is...ne kavarjunk be...nem menedékház a szobám, hogy bármikor beessen. Le lehet jönni mondjuk kifejezetten miattam Vpbe, nem csak munka mellett a maradék időkben pihenésképp mellémdőlni.

Átaludtam a mai napot...Ma van az utolsó éjszakája a VENnek, én dolgozom...nem is bánom, hogy kimarad. Éppen elég volt ennyi belőle.

Álmomban még arcok és gondolatok csapdostak rapszódikusan elmémben, felébredve viszont nyugalommal és kisimulva ébredtem...fel a Converse cipőt, a napszemüveget és irány a világ teteje....ha máshogy nem megy, hát járom utam tovább egyedül...haragban a világgal...

"Nem vagyok köteles győzni, de köteles vagyok igaznak lenni. Nem vagyok köteles sikert elérni, de köteles vagyok a bennem lévő fényhez méltón élni."