"Hol mérgezett, fekete vér szivárog,
Nincs annyi gyolcs, mely betömné a rést,
S a sértett szív, hogy csak azért is fájjon,
Letépi mindíg-újból a kötést."

Azt gondoltam ma nem születik új poszt...De valahogy minden balul sült el, s ez megér egy misét. Ott kezdődött a magamra ébredésem, hogy délben felkeltem, mert előző nap megbeszéltük LordW-vel, hogy ma talákozunk. Igazából napok óta kerülésben vagyunk... Én államvizsgáztam, Balcsiztam, S.Uraságoztam, konfernciákra jártam, hazaugrottam, míg ő családi banzájokon volt, Volt-on, Balcsin plussz mindketőnknek a munka...máshol más időben...Tulajdonképpen ma akartam meggyőzni, hogy láthatja úgy sem érünk rá erre az ismerkedős szarságra jobb lesz nekünk külön. {Híresen nehezen lépek ki az ilyesfajta lezárást követelő szituációkból...} Nagyon fáradt voltam...gondoltam, mielőtt keresném megnézek még pár valami sorozatot...nyilván az összes kedvenc elfogyott {MaFFiózók, Dexter, Californication, Nip/Tuck, CSI:összes, LasVegas} és még a kevésbé kedvencek is {Két pasi meg egy kicsi, How I met your Mother, The Big Bang Theory}. Maradt hát a Szex és New York...Mindig is el akartam kerülni, hogy erre szoruljak...Egyszerűen gyűlölöm a csajos rózsaszín nyivákolós világot...nem hiába fiú barátaim vannak és nem véletlen, hogy a természetes közegem inkább a kocsma, mint a cipőbolt...

...s a véleményem nem változott...nézni kezdtem ugyan, de...csak felidegesített, aludni sem tudtam tőle...Picsogás lépten nyomon túltelítve azzal a nehézkes hangulattal, ami elől éppen menekülök: a vénlányság, a bénázó szingliség...

Három óra felé írtam hát LordW-nek, aki tegnap még harcosként küzdött a mai talákozóért, biztosítva arról, hogy pihenhetek nyugisan, mikor felébredtem ráérek hívni őt, hisz nem lesz más programja, ez a fontos neki. Ja....jött a reüzi...Már más programot szervezett közben magának...FB egyébként nem hazudik...Balaton két csajjal...

Rendicsek...ezt gyorsabban letárgyaltuk, mint gondoltam...és kicsit más módon...ami bevallom nem esik jól...

Aztán még egy kis pihi, de valamiért aludni képtelen voltam...aztán munkába készülés...

És eközben utolért a napom második sokkja...egy kullancsot vakartam le a csípőcsontom mellől. Azt hittem valami kis száradt seb...Ahogy mint egy hegtől körmöm seígtségével megváltam vettem észre, hogy mivel állok szemben...Már nem élt...valahogy ki volt száradva és mintha meg sem szívta volna magát...kicsike volt. Nem is értettem hirtelen...

Nyomában égő vörös tűhegynyi stigma maradt...

Több dolog cikázott végig bennem...Például, hogy a romlott vérem csinálhatta ki...és az is, hogy minek kirándulgattam végig zala megye szívét a hétvégén...sőt még az is, hogy Isten nem ver bottal, biztos fertőzött volt és valami nagy baj lesz...

Azt írta a nagyhatalmú internet, hogy figyeljünk a  tünetekre, többek között ilyeneket olvastam: fáradtság, kimerültség, fejfájás, szívelégtelenség, láz, nyaki merevség...

Na most akkor ugye döntsem el, hogy az életvitelemből adodó végletekig hajszolt szervezetem ad jeleket, a koffeintúladagolásom játszik a szívemmel, a munkahelyi légkondi miatt érzem a hőemelkedés tünetét, huzatot kaptam...vagy esetleg Lyme-kórom vagy agyhártya gyulladásom van...

Istenem, mennyire nem vicces...4-10hét szorongás...így nyomjam le az EFOTT, Hegyalja civil project koordinátori melót...

Ma, ha képes leszek időben felébredni {bár úgyis csörögni fog az átkozott mobil, a rendelések, utalások, álláshirdetésre jelentkezések miatt} azért elmegyek dokihoz...bár azt hiszem ő sem fog tudni többet tenni értem, minthogy megkér: várjak és figyeljek...:S

Szétforgácsolt napom további csúcsaként Béla holnap megy ki Romániába egy hétre...magamnak is béna bevallani, de már úgy megszoktam, hogy naponta többször beszélünk. Nem félreértendő...mindenféléről...munkáról, egészségről, életről, halálról...

Esküszöm hiányozni fognak ezek a beszélgetések...

És most este még benézett ide a munkahelyemre Maci, Némó és Cs. Ádám, aki ugye bő egy hét múlva már Pesten lesz...

Örültem, hogy benéztek...de leülni közéjük képtelen voltam...Cs.Ádám láthatóan felszabadultabb a biztos meló tudatában...én pedig csak azt látom...valaminek vége fog szakadni...

Szerteszáll a banda...nyomorít a tudat is....a felhőtlen boldog bolond ifjúság...el fog tűnni...

Ezer fordulópont van az ember életében...S.Uraság mondta, hogy mikor majd lediplomázom, akkor ürességet fogok érezni, azt hogy valami visszavonhatatlanul végetért ...

Nem éreztem ilyesmit...talán mert nekem az egyetem az emberkeről, barátságokról, sörözésekről szólt...

Most majd sokkal inkább mentehetlenül véget fog érni valami...

Valami, amit még tervem sincs miként dolgozok fel...

Elkeserítő és torz napom volt...

"Hol mérgezett, fekete vér szivárog,
Nincs annyi gyolcs, mely betömné a rést,
S a sértett szív, hogy csak azért is fájjon,
Letépi mindíg-újból a kötést."