"Az óceánt akarta látni, mert azt remélte, a hullámok ugyanúgy lecsiszolják az elméjéről az idegesség, a feszült nyugtalanság nyomait, ahogy simára koptatják a legkeményebb, legfurcsább alakú sziklákat; azt remélte, hogy a víz kimossa a szívéből a fájdalom szúró szilánkjait. A tengertől azonban üzenetet kapott, a hullámok azt súgták neki, hogy az élet nem egyéb értelmetlen mechanizmusok ismétlődésénél, amelyeket hideg-rideg, könyörtelen erők mozgatnak. A víz látványa - ahelyett, hogy nyugalmat  és békét költöztetett volna belé - reménytelenséget csöpögtetett a lelkébe."

Péntek éjszaka átmentem Maciékhoz elkapni a fociláz hömpölygő hangulatát, meginni velük egy jó sört...Megpihenni egy fáradt nap után, hazatérni és megmosdani bennük...hogy  általuk visszatérjek önmagamhoz. Közben S.Urasággal lebeszéltünk egy esti msn tárgyalást...ezért vittem magammal a csodálatos Dellemet és függtem...végig függtem...bakker...annyira belemelegedtünk S.Ádival, hogy nemhogy a meccset nem láttam, fel sem tűnt mikor vége lett és már kosár ment a tv-ben. Aztán Showder Klub...közben hívott LordW...de semmi sem érdekelt, csak h tisztázzunk egyet s mást S.Urasággal. Szóval velem is csak többen voltak...Semmi másra nem volt jó nekik, hogy átmentem:( Hajnal egykor távoztam sík idegben...

S.Uraság ugyanis vasárnap szakított a csajával...de persze szerdán már kibékültek, s taglalta nekem hogy persze amikor megígéri a másik, hogy változik csak ne szakítsanak az nehéz...Megdöbbentem...nem, nem nehéz. Annak, aki ki akar lépni annak nem nehéz..sőt kurv@ egyszerű módja annak, hogy sikerüljön terve. Annak azonban, aki még nem tudja lezárni annak valóban nehéz. De mivel ez a szitu ezért értelmetlen kivárni azt a 15 napot ami hátra van...Ez a válasz...Nekem nem kell olyan madár, ami kiszökik a kalitkából, repülni vágyik...majd az addig észrevétlen lánc a lábán visszarántja...

Lételemem a játék...de ebbe nem megyek bele...ezúttal nem...nincs elég erőm, kitartásom, kedvem...nem kell...

Küzdjek, könyörögjek? Alázzam meg magam? Hát .... NEM... Ismer, olyannak ismer amilyen vagyok és ezt kevesen mondhaják el magukról. Átlát rajtam és megért, ezt pedig annak köszönheti, hogy hasonforma a lelkünk. Én azt mondom nyilván nincs túl sok időm, nincsenek eszközeim, hogy magamhoz kössem, de a lényemnél többet úgy sem adhatok...

Ennyi...sem többet sem kevesebbet...nekem nem kell reklám vagy őrült hiszti, üldözés, mániákus válaszkeresés. Ismer...lát...érez...szavak nélkül, tettek nélkül. Az vagyok, ami...

És ha ez kevés, nem elég vagy nem az amit akar...esetleg hezitál...akkor ez nekem elég válasz.

Kérte ugyan, hogy várjuk ki azt a tizeniksz napot...de...mire, hova...mi változhat...

igazából azt gondolom...semmi...

A kiégés és a lázadási ösztön LordW karjaiba taszított. Béla, Ádám...ehhh...csak relax kell...Lementünk LordW-vel és az egyik ismerősével a Balatonra...Csopak innen 9km...pusztán pillanatok műve volt és már a habokban tomboltunk. Elhagytuk a betondzsungelt a  négy fal szorítását...és átadtuk magunkat a nasütésnek a mókának és a Balcsi feelingnek.

LordW itt viszonylag ismert HÖKös arc...és 6 éve ismerem hallásból/látásból mióta itt vagyok. Azóta az a hivatalos álláspont, hogy ő atom szar arc...szabályosan féltettek tőle. Volt aki azt mondta letöri a kezem, ha találkozgatok vele, volt aki csak közölte barátként, hogy hozzám nem szól többet ha leállok vele. Konkrétan nem tudom mi a dzsitter vele...erről senki sem beszél...utálat, csend és hallgatás...ennyi látszik csak.

"Vannak olyan pillanatok, amikor igenis kockáztatnunk kell, őrült lépéseket kell tennünk."

Több sem kellett tehát...maradtam velük este is...beteges izgalommal töltött el, megtudni valóban egy semmirekellő alak-e...milyen a személyisége egy ilyen közellenségnek.

Azt kell mondanom, hogy mindennemű szkepszisem ellenére...egész jófej a srác...értelmes gondolatokkal és humorral megáldva. Nem sikerült tehát kibogozni a gordiuszi csomót, cserébe viszont kegyetlen jól éreztem magam velük. De lelkiismeret furdalásom lett...azzal vagyok akit Béla utál és még nem is olyan szörnyű...kegyetlenség...Sokszor jutott eszembe...milyen volt régen, milyen egyszerű lett volna minden ha rendben mennek a dolgaink...de sajnos nem így lett...

Szóval ma hajnal 2kor estem haza...3 óra alvás után eljöttem melózni....már csak 8 óra van hátra:D ... este pedig érkezik S.Ádi Uraság...de ezúttal már nem vagyok feszült...nem akarok tőle semmit...csak kifeküdni a végtelen csillagos ég alá...magamba szippantani az univerzumot és egy pillanatra megállítani ezt az őrült lázongó, forrongó, botrányos világot...