Tegnap lejött vizsgázni S. Ádám Uraság... Természetesen ahogy megérkezett talákoztunk...aztán pedig egy ital, még egy ital....szokásunkhoz híven; kövek a Bohémiába vezető út sétányában. Parádé indult, ismét várható volt, hogy négy sarkából rázzuk fel, forgatjuk ki a világot. Kozmopolita ő is mindegy hol, mindegy mikor, mindegy kikkel csak botrányos és szabad legyen ennyi a lényeg.

Ennek eredményeképpen tulajdonképpen véletlenül megismerte Macit és Ádámot, az itteni legjobb barátaimat. Akikkel a fél életem megosztom, akik talán ahhoz túl fontosak nekem, hogy egy ilyen friss és múlt nélküli ismeretség, mint S.Ádám Uraság megismerje őket. Ez olyan, mint amikor anyukádéknak sem mutatsz be bárkit... Ők a végső mérce, ők azok, akik nem akartam, hogy minden átmeneti hóbortomat lássanak. De sorszerűen alakult így ...hiszen mikor megérkezett Á.Uraság, akkor épp Maciékkal söröztem ő meg rögtön  utánunk jött, ránkrontott és leült ismerkedni....ilyen a természete, mégis...

Érdekes volt...és ijesztő...Csak ültem csendben a söröm mellett és hallgattam, ahogy a nyilvánvalóan kiválóan istenkirály jófej ismerőseim egymás szimpátiáját fénysebességgel elnyerik.

Innen csak a poharamba kapaszkodhattam... stresszes volt az este, nem is értettem mi folyik körülöttem, két világ találkozása. Kiszámíthatatlanok voltak a körülmények, elvesztettem mindennemű irányítást az életem felett...

Aztán hagytam, hogy a srácok előbb egy spontán házibuliban majd  a Sportban haverkodjanak. Sőt még messzebb is mentem az asztaluktól a pultos csajhoz beszélgetni, hiszen ha enegem érint sztori vagy a cink, azt képtelen lettem volna ezektől az emberektől hallani...

Aztán hajnalban kettesben maradtunk S. Ádám Urasággal a Sportban. Beszélgetni kezdtünk, majd még feljött hozzánk hiszen szokás szerint egymást érték a témák...

Annyira jó megmerítkezi így valakiben...lehet beszélgetni vele Andrisról, Béláról...mindenről. A barátsága felszabadít, feloldoz...

És bár reggel 8kor vizsgája volt hajnal 4ig velem volt...És a kétkedőknek: NEM, KURVÁRA NEM TÖRTÉNT KÖZTÜNK SEMMI, ami férfi és nő közt törénhet ha megvan a vonzalom.

Hiába is szabadkoznék, nyilvánvaló hogy fontosak lettünk egymásnak...de nem elég fontosak az ilyen történetekhez. Nem ilyen módon játszuk a játékunkat.

Kétszer fordult vissza a sötét folyosóról és négyszer ölelt meg búcsúzásképp hosszan...

"Vannak ilyen ölelések, amikor az ember úgy érzi, egybeolvad a másikkal. Néha a vágy ölelése ez, néha viszont a biztonság utáni vágy mozgat, és így menekülünk ahhoz a másik felünkhöz, akivel összebújva talán a legnagyobb borzalmakat is át lehet vészelni."

Mikor elmegy üresség van, mert ha beszélgetünk akkor végeláthatatlan az idő...

...mégis minden elenyészik és elmúlik...és úgy ér véget, hogy el sem kezdődik...

...te meg egyszerű halandó gondolkodjad szanaszíjjel magad, hogy mi végre vagy a világon...

"Olyan nagy ára van annak, ha teljes emberek akarunk lenni, hogy csak kevesekben van annyi szeretet és bátorság, hogy megfizesse ezt az árat. Teljesen fel kell hagynunk a biztonság keresésével, és forrón üdvözölnünk kell az élet kockázatait. Úgy kell átölelni az életet, mint a szeretőnket."