Tegnap éjjel Budapestre indultunk bulizni....este fél 11-kor verődött össze a társaság és már suhantunk is a végtelen utakon. S. Ádám Uraság volt a sofőrünk és felvigyázónk az este során.
Őrült éjszaka volt....
Gyorsan felértünk...száguldottunk...leelőztük a bánatot és a fájdalmas emlékeket...
Az első eszmélés a Duna és annak habcsillámai voltak....különleges vakító fénnyel és csodálatosan csillogott az ébenfekete éjszakában a megannyi fehér gyémántbogyó. Varázslat.
A buliban sokszor szétszakadt a társaság...olyankor azért rettegtem...ilyen néger csókák érkeztek meg mindenféle náció delegáltjai...
Volt olyan is, amikor jobb lett volna külön mindenkitől....valahogy úgy éreztem mindenkiben feszengett valami, ami láthatóvá vált a vonásokon....valami, amit nem tudtunk leelőzni az autópályán...
Persze vállalhatatlanra sikerült innom magam, ismét lekapott egy ismerős haver srác...induláskor pedig a negrókkal kommunikáltam angolul, olaszul, spanyolul...mindenféle nyelven...s mikor kimentettek, akkor pedig egy belga csávó hajolt be az autóablakon át utánam...
Dzsízüszkrájszt...de tényleg...nem akartam csókázni....senki nem érdekelt.....senki....
Csak próbáltam felszabadítani magam....ennek ellenére szánalmas módon eltáncoltam minden lelket a bensőmből...
Záráskor indultunk haza....nem voltam rosszul az autóban...a gondolatok hánykolódtak csak bennem zordul...
Minek van értelme s minek sem.....
Reggel nyugodtam csak meg, mikor lefeküdtem egy lassan lüktető meleg mellkasra....
....nem történt semmi....nem haladt a világ sem előre sem hátra.....nem voltak szavak sem....csak egy ember, csak egy illat...
..és a világ megszünt rohanva zakatolni alattam....
"Azt hiszem, egy mese van a világon - csak egyetlenegy -, amely valamennyiünket izgat és foglalkoztat, rémülettel és lelkesedéssel tölt el úgy, hogy a gondolat és ámulat fényes borítékú, folytatásos regényében élünk szakadatlanul."
A legfrissebb ráreagálások