Délután ébredtem...ismét azzal a gondolattal, amit már ezerszer megfogadtam: nem altatok itt senkit. Semmi értelme...egyszerűen nem akarok semmit tőlük, akkor meg mit kínozzam ezeket a szegényeket. De ez még nem is zavarna, ha ilyenkor nem meghasonulva ébrednék, mint valami tudathasadásos, aki el sem hiszi megint mért volt ekkora szeretethiánya...

Mindegy...+1 fogadalom....

Este találkoztam  az egyik legjobb barátnőmmel, akivel együtt kezdtük az egyetemi éveket minden tekintetben. Szaktársam, évfolyamtársam, egy koliban egy szobában laktunk. És sok szép közös emlékünk van...Bolond éveket éltünk meg...Nagyon hasonlít rám, imád mókázni, hisz Istenben és örök gyermek marad mindig...Velem együtt nem fog felnőni soha.

Mikor összejött anno a barátjával, immáron öt éve, eltávolodtunk egymástól. Ők összeköltöztek, Hamü akkor kiesett az egyetemi tomboló forgatagból. Sokáig hiányzott, hű muskétásai voltunk addig egymásnak. De mostanában ismét találkozgatunk, ha tudunk. Öt év: ő már tanít egy általános iskola felső tagozatában, azóta együtt él ugyanazzal a sráccal, járt Dubaiban...ezer dolog változott meg.

Mégis akárhányszor leülünk beszélni, mindig a másodperc töredéke alatt visszazökkenünk és újra Hamwas és Hamvas leszünk :D {ez volt a becenevünk}

A témánk általában éppen az, hogy menniyre szeretne még élni, tombolni mint én...én pedig irigylem, hogy együtt él valakivel...

Kiegészítjük egymást....ilyenkor mesélünk a másiknak az általa vágyott világról...

Persze a végére rájövünk, hogy elérhetetlen számunkra a másik élet...kitörni nincs módunk...ez mindig egy picit szmorú...

Aztán ma például megfésültem kisminkeltem és fotózkodtunk...sok-sok mosoly...

Erre mindig kell lennie ideje az embernek...bár halkan jegyzem meg...hajnal egy volt mire elment...nekem pedig holnap Pesten az országos Katasztófavédelmi Közgyűlés előtt kell prezentálnom a civil falus projectről. Igen, el is felejtettem mesélni, hogy feljebb jutott a dolog, a megye hátszelét és támogatását élvezem...és így elővezethetem az országos tanács előtt is.

Röviden szólva van röpke 4órám aludni és rettegek...őszintén rettegek...

Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És figyel rád, mert fontos számára a te sorsod. Barát az, aki megért - s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél.