Tegnap este mindennemű várakozásomat felülmúlva ketten is meglocsoltak. S mivel a hosszú évek tapasztalata az volt, hogy ez úgysem fog bekövetkezni, ezért nyilván hajat mostam még mindez előtt...

Gondoltam...nagyszerű...bár azért valahol jól esett a figyelmesség. Mondjuk picit furcsáltam, hogy az egyik kolis srác a saját parfümjével tette ezt meg. :D Olcsó pacsuli és valami fűszeres pasi illat keveredett a délután még tiszta és csillogó hajamon...:S

Ma este ezért, ha tetszik-ha nem, ismét a hatalmas sarok-fürdőkádunk kényelmét élvezhettem. Mintha mindent képesek lennénk csak úgy nemes egyszerűséggel lemosni, leáztatni magunkról...

Aztán mikor elpilledve ágynak estem a repdeső tündér-loboncommal, akkor vettem csak észre, hogy a -valószínűleg márkásabb- pasi parfüm még mindig a hajszálaimat öleli  át, láthatatlan  burkával...{a másik locsolóm pacsulija szerencsére elillant addigra}

Mostanában nem írtam az érzelmeimről...nem hiába.

Mondanám, hogy szokás szerint meg vagyok zavarodva, de nem...csak üres vagyok...nem igénylek több hazugságot...ennyi...Ilyetén előnyt élvez minden számomra ismeretlen férfi, aki nem teljes ellentmondásokban kommunikál velem...{és itt most nem térnék ki konkrétumokra...annyit röviden: nem hazudok az exemnek A-ról, csak azért hogy újra vele lehessek és főleg nem sírok, ha valaki nem akar teázni velem---utálom a beképzelt embereket...}

Hülyeséget írtam....Igazából akarom, hogy hazudjanak (ahogy minden nő akarja)..akarom, hogy azt hazudják szép vagyok, meg hogy ellenállhatatlan, sőt, hogy különleges...igénylem a hazugságokat, igénylem a hitet, hogy egyszer mégis őszintén tudja majd mondani valaki mindezt...

A locsolós srác ma délután a  konditeremben is odajött, beszélgetni próbált...aranyos volt. Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a történteknek, egész addig, amíg este a tisztának hitt hajammal be nem dőltem az ágyba..

Tehát amikor  elpilledve ágynak estem az ismét frissen mosott repdeső tündér-loboncommal , akkor vettem csak észre, hogy a -valószínűleg márkásabb- pasi parfüm még mindig a hajszálaimat öleli  át, láthatatlan  burkával...

Este volt, jéghidegen meredtek körém a szoba falai {nyilván lekapcsoltam már a fűtést} és egyedül voltam a hatalmas ágyamban. Vagy mégsem...

Férfi parfüm illatú volt a hajam...és jól esett...Megnyugtató volt, mintha lenne valaki mellettem... betölötte a teret...áthatotta az estét...elringatott...át a transzcendens határain...

Azt hiszem -így visszagondolva- a srác tudta, mi fog történni, ha a saját parfümje kerül a hajamra...

"Az emberek behunyhatják szemüket a nagyság előtt, a szörnyűség előtt, a szépség előtt, fülüket is eldugaszolhatják a dallamok vagy a hízelgő szavak elől. De az illattól nem menekülhetnek. Mert az illat a lélegzet testvére. Vele együtt lopakodik be az ember testébe, nélküle nincs élet, nem lehet kikerülni. És az illat közvetlenül a szívbe hatol, és ott határozottan dönt vonzalomról és megvetésről, undorról és kedvességről, szerelemről és gyűlöletről."