Két napja megállás nélkül szakad az eső...Nem csak szemerkél, hogy megöntözze a szomjas tavaszi virágok kibomló bimbait, hanem ömlik, mintha a Jóisten fakadt volna ólomsúlyú kristálykönnyekre bánatában.

Minden eső más...A nyári eső könnyed, mint a selyem...

Régen sokat sétáltam egyedül, ha egy-egy túlfűtött forró napon megeredt. Volt olyan nyári randim is, amin esni kezdett...Bár első találkozó volt a sráccal, mágis majdnem a legemlékezetesebb maradt. Az eső séta közben ért el minket, de egyikünk sem ijedt meg egy kis víztől...sőt a végén mezítláb kötöttünk ki mindketten egy szökőkút vízében. {nem vagyok biztos benne, hogy ezzel nem vétettünk valami városi szirszarszabály ellen} Szoknya feltűrve, forgalom semmi, csak a trehány mód elszórt papucsaink tanuskodtak merényletünkről, csendesen figyelve minket a zöldellő pázsitról...az égető napsugarakat elkergették az apró vizcseppek...sok nevetés, mosoly...lassan minden textil vizes lett rajtunk és merészen  a mezítelen bőrünkre tapadt...az ölelkező ajkakon egymást kergetve szöktek, illantak a hatalmas esőcseppek...

Eső...a víz pompás játéka...

A téli eső hóvá metamorfizálódik... jelmezt vált...és megmarad, hogy csodálni tudjuk...így a tűnékeny lét templomaként áll előttünk...

A tavaszi eső megtisztít és széppé varázsol...öntözi a friss hajtásokat és simogatja a virágok leveleit..

Hiába van tavasz...két napja őszi eső hull...akár novemberben olyan szürke, komor és szomorú a táj...Beszökött az ősz észrevételnül és olyan gyorsan robog majd tovább, hogy  az ember nem áll meg elgondolkodni a természet e furcsaságán...

Az éjjeles munka után mindig átalszom egy fél napot...Most olyan megnyugtató volt...az eső a fejem mellett kopogott végig az ablaküvegen, a párkányon és a redőny rácsain...ritmusára lelkemben a dalnak...

"olyankor lágy eső
olyankor más nincsen
olyankor ablakon
kopog csak és itt benn
ahogy a szív dobog
ritmusára annak
kopog az ablakon
ez nagyon nagy ablak

olyankor szabadság
olyankor szép minden
olyankor fiatal
olyankor ránc nincsen
olyankor élni csak
olyankor no halál
olyankor céloz és
olyankor betalál

olyankor utána
tudod ha vége van
az ágy oldalára
írod fel boldogan
én meg a szívembe
a belső falára
a neved arannyal
írom fel utána"