"Ismét hatalmas lett az életkedvem. Rádöbbentem: az az életem értelme, amit én akarok neki adni."

Ma igazán elértek a tavasz első sugarai. Csodás napom volt; tökéletes ébredés...Aztán a melengető napsütésben belevetettem magam a városba. Abba a városba, ami lassacskán talán kezdett elfelejteni. Ezer ismerőssel találkoztam, ma imádott a város, és én is imádtam őt. Szoknyácska, csizma, rövidujjú...öleltek a  tekintetek, én pedig magamba szívtam minden egyes pillanatot, amit magamévá tudtam tenni. A teaházban egy tökéletes tejes kávé mellett beszélgettem a régi főnökömmel, üdítő volt. Majd a könyvtárba vitt az utam, imádom a régi könyvek dohos-poros antik bölcs illatát. Színek és könyvek között érzem magam igazán otthon. Mindig van selejtezett polc, az itt található művek jutányos áron vásárolhatók meg. Négy könyvet választottam:

Stíluselemzések

Fényhalász

A régi idők Kubája

A lovakat lelövik, ugye?

Mikor pedig már egy stóc könyv volt kezemben, mindjárt biztosabban és határozottabban mentem utamon tovább. Csodálatos idő volt, simogattak a napsugarak és én mosolyommal viszont simogattam őket. Korzózás közben megvettem a tökéletes ajándékot az egyik nagyon kedves ismerősömnek, remélem lesz módom átadni, és tetszeni fog:) Imádok korán vásárolni, imádom előre kigondolni mi a tökéletes ajándék, hiszen engem is boldoggá tesz, és izgatottá. 

Most itthon vagyok, lepihenek...Az álmok mindig segítenek helyre tenni a világot bennünk. Vannak dolgok azért, amik zavarnak, amiket ilyen szép napsütéses délutánokon a szőnyeg alá söprök. Nem akarok törődni a problémákkal, nem veszek tudomást róluk. Azonban lassan eljön az idő, amikor kettesben maradok velük. És lesz idő, mikor ezek kitüremkednek, kiburjánzanak a szőnyeg alól oly módon, hogy pihenni sem hagynak majd már...

"Nem értem a világot, - azt hiszem,
nincs célja,... mért is volna? - És ami
értelmet magam képzelek belé:
nem értelem, csak szokott tévedés lesz."