Szinte már, mikor reggel hazaértem (06.17-kor) azt vártam mit érthetett Andris az alatt, hogy ma sem maradhat el a meglepetés...

Ma munkája után, este 10 körül érkezett a recepcióra a kulcsáért. Kaptam Mekdós extra tejes kávét, valamint csokis mogyorós sütit és rohant, hogy ne hüljön ki...Kaptam fehér és barna cukrot is hozzá, mert nem tudta mivel iszom és még gyorsan berohant a lakásába,  hogy tejszínhabot is tehessen rá nekem...

És ő megint szebbé tett egy napomat...

Tudtam, hogy ma nem tudunk beszélni, sem msnen sem reggelig nem virraszt velem a munkában, mert hazaindul. Olyan fura érzés volt.... Mondtam neki, hogy sajnálom, hogy tegnap csak 2 órát tudott aludni miattam, meg a mese miatt. De erre azt mondta, hogy lehet hogy fáradt, de nem miattam, hanem értem...

Persze hozzáfűzte még visszafordulva, hogy holnap estére visszaér...és van még holnapra is meglepetése...

DzsízüszKrájszt elviselhetetlenül lehengerlő és arcpirító a fiú...

Azóta látom a szállásdíjáról kiállított számlát, és a kék "A" lakás kulcsát az asztalon, a helyén...és hiányérzetem van...

Már mintha nem lennék olyan biztos benne, hogy összeillünk-e vagy sem...Azt hiszem nem értem magam...

Én csak egy ág vagyok ezen a fán
Én csak egy fogaskerék a gépben
Én csak egy csepp nem az óceán
De Veled együtt mindent kibír
Én csak egy levél vagyok a fán
És csak egy darab a nagy egészben és csak
Neked mondom el: Veled együtt lehetnénk Hurrikán!