"Szia!! Nagyon csini vagy!! Nincs kedved ismizni? Pl.: Msn? Légyszi írj! Pusy! További szép estét!! Lacy"
Nem, kedves Lacy, nincs kedvem ismizni pl.: Msnen sem. Pusy! Ja és ...kellőképpen szép volt az estém....
-ez még pont kellett mára...Jézus milyen emberek vannak...neeeeeeeee...mentsen meg valaki
Mint a tavaszi szél a virágbaboruló végtelen rétek felett...felkap és elenged és tova száll...
Ma délután 3-kor ébredtem, megbeszélésre kellett mennem és még előtte megírni egy ajánlást pályázathoz. Persze egy órát eltrécseltem a lakótársammal abban az izgatottságban, hogy még egy fejezetét olvashatom könyvünknek: randink lesz. Talán végre megtudom mitől vagyok zavart mi történik éppen velem.
Játszva megírtam a 1,5 oldalas ajánló szövegét majd rohantam pulcsit keresni és hócsizmát, hiszen hógolyózásra és pizzázásra voltam hivatalos az értekezlet után. Amit pedig nyilván végig mosolyogtam, nem biztos hogy ott jártam gondolatban...de vicces volt. Egy kérdéssel félig-meddig be is ismertem, fel is fedtem, hogy kezdünk közel kerülni Andrissal egymáshoz. (Utólag lehet elhamarkodott volt...)
Vagy 10 éve nem hógolyóztam már (vénkisasszony vagyok:) ezért közös megegyezéssel inkább egy bonyolultabb projectbe kezdtünk: hóembert építettünk. Illetve mivel atom kreatívak és tehetségesek és viccesek vagyunk együtt ezért hócsiga lett belőle. Szépen kimunkált darab lett, pillanatok alatt igazán megszerettem a kis teremtményünket. Különleges élmény volt...a vakító fehér hótengerben és az este koromsötétjében csak egy magányos lámpa fakó narancs fénye adott bátorítást gerilla-hadműveletünkhöz....háttérzenének pedig csak szállingóztak a hatalmas hópelyhek a végtelen éjszakában.
Aztán pizza egy étteremben, aztán egy tea nála...TEA=ok, cél, ürügy, csoda
...imádom a teát...:D
Aztán hazakísért, ám egy tea mégsem elégíthette ki ennek a találkozásnak a vágyait, lázongtunk, tombolt bennünk valami. Aztán kapubejáró, tél, csend, zavarbanlevés...és sál és közelebbhúz...és életem legérzékibb csókja...és nagylevegő és ajtónyitás...jelenet vége
"Nagyon kell a szája az enyémen, nagyon kell, hogy sütkérezzem a csodálatos, meleg szerelemragyogásban, hogy érezzem, ahogy minden szögletet, minden rést kitölt a lelkemben."
Itthon beszélgetés, mesedélután...nyiltan vállalt zavarodottság...és reakciók: Lakótársam irigyel én pedig csak rettegek, hogy végetér...vagy hogy elkezdődik...
És mielőtt elhittem volna, már talán el is illant a tökéletes csoda...Mindenbe kerül piszok...mindenbe...Üzent, hogy holnap jönnek valami cimborái és ezért nem tudunk találkozni 2 napig...egy fiú és egy lány...(na most komolyan az írjon, aki nem bizonytalanodna el, hogy konkrétan egy csaj alszik nála egyedül egy este, ja és abszolut nem ér rá egy órácskára sem...áhá...háát, ami sárga és hápog az általában az aminek tűnik:...semnem nyúl, semnem zsiráf, hanem kurvára kacsa)
Nem tudom mit gondoljak most...ez van ... megfordult velem a világ... még az angyalok is földet érnek néha...
Csepp a tengerből, mely sziklás partot ér
Szirmok ezerfelé, amint virágot tép a szél
Nem aranyból, nem földből,
Nem pénzért, nem kőből
Valahol a szívemben majd új templom épül
Ma reggel nem tudtam kialudni magam, három óra alvás után olasz tanárhoz kellett mennem. Nagyon elcsigázott és fáradt voltam, de elmentem. Ott hihetetlen lehetőséget kaptam, a nyelvvizsga előtt lehet ki tudok menni egy hétre Olaszországba. Nagyszerű lenne, ha összejöhetne, de ez jelenleg a jövő zenéje. Aztán délben hazamentem, és meglátva az ajándék Mekdós kávéspoharat Benedek Elekbe mentem át, és csak meséltem meséltem végeláthatatlan és szétszórt módon a lakótársamnak az udvarlómról. Erre ő közölte, hogy ahogy hebegek habogok itt, még a végén bennem is megindul valami. Áhhh mondom kizárt:D Mire ő: Majd csak figyeld meg most lefekszel és nem fogsz tudni elaludni, mert rágondolsz...És tényleg...Tegnapelőtt óta 3 órát aludtam összesen....
...Ma megint esti munka várt rám...Nagyon fáradtan, nyűgösen kezdtem hozzá. Otthon van Pesten Andris, nem mennek a percek...reméltem azért, hogy visszajön ma este. Így lehetett mit várni...
Hajnal fél 1-kor érkezett. Azt mondta otthon is maradhatott volna, de inkább eljött, hogy tudjunk találkozni. Aranyos tőle...egyébként magamban már szinte hisztérikus feszületben követeletem, hogy visszaérjen.
Reggelre megy ő is dolgozni, háromnegyed 5-kor kel...de kijött velem egy teára. Ezek a teázásaink azért aranyosak, mert tartok tőle, hogy igazándiból már mindketten rühelljük a teát annyit ittunk meg együtt. Andris kívülről fújja milyen teák vannak itt a munkahelyemen, én pedig csukott szemmel is ki tudom választani az almás-körtéset, amit szeret. Annyira alibi ok a teázás, hogy ma már a vizet is lusta voltam felforralni hozzá. De a kis rituálénk kedvéért megtettem. Szinte csak színjáték, hiszen az elején csak egy ürügy volt neki, hogy beszélhessen velem, ma már én is benne vagyok a játékban...hasonló lendülettel teázom:D
Ma epreset ittam...illettek hozzá a bohó témák és a sok nevetés. Megígértem, hogy felhívom a belső telefonon, ha kelnie kell. Megint csak 2 órát alszik úgy megy dolgozni...miattam. Nehéz napja lesz ma tudom, a hajnali könnyű kis teázásunk áraként. S a burkolt teázás ismét egy ok volt egy meglepetésre, csodás almazöld üvegpoharakat kaptam tőle a gyűjteményembe. Letaglóz a nyugodt határozottsága...
Most alszik, de 3/4-ed óra múlva keltem:S Szívem szerint megkérdezném, már most rögtön hogy bár kivételesen holnap nem kell jönnöm dolgozni, ....
....de ugye azért a teázás nem maradhat el?
´- Pont jókor jössz, mert ez a nap legjobb része. - Melyik az a rész? - Az, amikor te meg én mi leszünk.´
/Micimackó/
Szinte már, mikor reggel hazaértem (06.17-kor) azt vártam mit érthetett Andris az alatt, hogy ma sem maradhat el a meglepetés...
Ma munkája után, este 10 körül érkezett a recepcióra a kulcsáért. Kaptam Mekdós extra tejes kávét, valamint csokis mogyorós sütit és rohant, hogy ne hüljön ki...Kaptam fehér és barna cukrot is hozzá, mert nem tudta mivel iszom és még gyorsan berohant a lakásába, hogy tejszínhabot is tehessen rá nekem...
És ő megint szebbé tett egy napomat...
Tudtam, hogy ma nem tudunk beszélni, sem msnen sem reggelig nem virraszt velem a munkában, mert hazaindul. Olyan fura érzés volt.... Mondtam neki, hogy sajnálom, hogy tegnap csak 2 órát tudott aludni miattam, meg a mese miatt. De erre azt mondta, hogy lehet hogy fáradt, de nem miattam, hanem értem...
Persze hozzáfűzte még visszafordulva, hogy holnap estére visszaér...és van még holnapra is meglepetése...
DzsízüszKrájszt elviselhetetlenül lehengerlő és arcpirító a fiú...
Azóta látom a szállásdíjáról kiállított számlát, és a kék "A" lakás kulcsát az asztalon, a helyén...és hiányérzetem van...
Már mintha nem lennék olyan biztos benne, hogy összeillünk-e vagy sem...Azt hiszem nem értem magam...
Én csak egy ág vagyok ezen a fán
Én csak egy fogaskerék a gépben
Én csak egy csepp nem az óceán
De Veled együtt mindent kibír
Én csak egy levél vagyok a fán
És csak egy darab a nagy egészben és csak
Neked mondom el: Veled együtt lehetnénk Hurrikán!
Az esti megrázkódtatás után 'megmagyarázninemtudomiért' de nagyon vártam, hogy a hotelünk "A" lakásába visszaérkezzen Andris...szükségem volt rá, hogy elmondjam valakinek, hogy megnyugtasson, beszéljen velem valaki.
Mint egy darab kenyér az éhezőnek - tíz óra körül a recepciónál megjelent Andris. Persze mint sem sejtve a történtekről, amit én sokk-ként éltem meg, ő jött és leigázott. Hozott nekem Mekdós csokis-mogyorós sütit. És én elhívtam cserébe a hátsó konyhába teázni. Jó volt vele beszélgetni...megnyugtatott. Valamiért biztonságban érzem mellette magam. Persze rólam akart beszélni, s én sem többet sem őszintébbet nem mondhattam, minthogy van barátom és valószínűleg nem vetek véget a kapcsoaltomnak. De jól éreztem magam vele...tea, sütik, sok mosoly...Olyan zavarban volt, jesszus nem is értem.
Aztán nehéz volt véget vetni az estének...kezdett hajnalodni, a bizti őrrel egy filmet akartunk nézni, de az őr még nyugtatta a beteg lány lakótársát. Andrisnak négy órája volt a reggeli munkáig, de ő maradt velem, filmeztünk. A négyes másik két tagja egy hihetetlen kretén mesét választott. Szívem szerint elaludtam volna a vállán, végtelen biztonságban éreztem magam a pasis, citrusos, fűszeres parfümjének illat-kavalkádjától.
Ma nagyon nehéz éjszakám volt...Hajnaltól pedig egy nagyon nehéz éjszaka nappalát élem.
Recepciós vagyok egy egyetemi kollégium és hotelben...itt minden megeshet. Általában annyira szokványos, hogy a nappalok szürke forgataga és unalmas egymásutánja felemészti az embert. Mégis néha nagyon szélsőségbehajlóan emberarcúvá válik ez a munka.
Este lejött két lány, hogy segítsek abban merre találják az ügyeletet, mert a lakótársuk rosszul van. Munkakörömből és magasan fejlett empátiakészségemből adódóan érdeklődtem mi a baj. Azt mondták nevetőgörcse van. Hát itt hall ezt azt az ember, de lássuk be ez viccesnek tűnik így elsőre. Azt tanácsoltam előbb telefonon egyeztessenek az orvosi ügyelettel, mert lehet nem veszik őket kellőképpen komolyan ezzel, s ez esetben megspórolnak maguknak egy utat. Sajnos az itteni ügyeletre ez a mentalitás jellemző... A telefonbeszélgetés meglehetősen sokáig tartott, a lányok különféle adatokat diktáltak be, majd a pontos címet. Az ügyeletes orvos kijön tehát -konstatáltam-, ebből következtetve komoly lehet a betegség. Faggatóra vettem a lányokat, akik elmondták, hogy a beteg szobatárs napok óta lassan reagál a dolgokra, néha zavart, nem is arra válaszol, amit kérdeznek és mindenen nevet csak. Tragikus dolgokon is...
Kijött az ügyeletes orvos, majd 20 perc elteltével már a mentő villogása festette kékre a kollégium vakolatát. Majd kurta 40 perc elteltével tolószéken leszíjjazva vitték el a lányt, aki mosolygott és zavart szemeivel a recepció fénye felé fordult. Olyan volt, mint egy éjjeli lepke, ami nem tudja mért repdes bele a lángba, de vonzza a fény...Mosolygott és zavart szemeivel a recepció fénye felé fordult, a recepciósra, rám...
Azt hiszem ezt a mosolyt, ezt semmibevesző tekintetet képtelen leszek elfelejteni...
Ettől a pillanattól fogva mintha az Eiffel torony nehezedett volna a mellkasomra... Nagyon megviselt...
Két óra múlva visszatért a lány barátja, aki a mentőben kísérte a lányt... (egy hete ismerték egymást...) ...azt mondta a neurológián sem tudtak mit kezdeni vele, a mentő tovább indult vele Sümegre...A lány kérdezte a fiút hol van, s mi történik vele, a fiú elmesélte neki, a válasz csak egy mosoly volt és a felelet, hogy szerinte ez a Mennyország.. - legalább is a fiú így mesélte a történteket visszatérve.
A szobatársak a sokk alatt megnyíltak...elmondták, a lány jó tanuló volt, csak egy vizsgája nem sikerült, és azóta lett zavart. Sokat tanult, nem mozdult ki...az elméje mögé menekült...
Túl a felhőn, át az égen,
Túl a jó és a rossz felett,
Bárhol a magasban,
Vagy bárhol a mélybe lent.
Túl a zöldön át a kéken,
Túl a poklon, s a mennyeken,
Otthon a magasban,
És otthon a mélybe lent.
Belecsavar megint, aztán indul,
Azt gondolja soha meg se fordul,
Bárhol is legyen, de jó helyen,
Túl az álmokon, s az éveken.
Mától esküvőszervező lettem...
Sok minden történt velem mostanában. Pölö volt egy randim...Érdekes találkozás volt egy érdekes fiúval. Több út vezetett hozzá: a nyilvánvaló gondok a párommal, az eseménytelen életem, továbbá a srác kitartása. Már jó ideje nem engedek senkinek...örökké nemet mondok, túlzottan féltem magam... Óvom magam a bénázó csávóktól, a fura és kínos beszélgetésektől, a megdöbbenéstől, ami annak szól, hogy igazi határozott különc vagyok..továbbá azoktól, akik csak meg akarnak du*ni...(A párom szerint mindenki csak ezt akarja tőlem, nem szép a szemem, sem a lelkem nem érdekelheti őket... minden pali csak erre gondol...hát aki ismer elmondhatja, hogy ez nem engem minősít, hanem a jelenlegi pasimat...erről ennyit)
Szóval akárhogy bejön egy srác, bármennyire váltanék valahol ... nem merek.
Tehát lett egy randim mégis...ha ezerszer nemet mondok valakinek és ezeregyedszer is van türelme elhívni és érdeklem még, akkor azért adok egy sanszot...
Ez valószínű onnan ered, hogy életemben először egy nagyon odaadó fiú iránt ébredtem szerelemre. Minden csillagot egyenként csomagolva hozott le nekem az égről, és ez győzött meg, lassan így szerettem belé. (A mai napig azt hiszem ő az örök és az etalon, és még mindig nagyon dobog, ha meglátom...bár ironikus, hogy neki sosem mondtam ki a szeretlek szót...csak annyit mondtam: bögre)
Ez az idealizált kép lappangott bennem végig, csak azzal nem számoltam, hogy K.R.-ből egy van a világon. Ergo, ha valaki kitartó, odaadó, akkor én egy idő után analógiás módon hajlamos vagyok elhinni, hogy kellek...igazán számítok.
No Andris pajtink is erőlködött eleget, hogy egy kávéra elmenjek vele. Érdekes volt...szerény, rendszerető, pesti fiú...hömmm...Lili lázongó, bolond lelkéhez
...azt hiszem nem illünk össze...ilyen ez...látszik sajnos már egy óra után...:S
Ilyen vagyok...zárt szirmú virág...
És a sors fintora, hogy mától esküvőszervező lettem, szakmával, vizsgával, oklevéllel...hit nélkül. Ez azt hiszem még az előnyömre válik...nem érzelmeskedem túl, leszarom a fodrokat meg a cukiszíveket, ez az alvállalkozók dolga. Nekem ott a szerepem, ahol szervezni kell. Puszta munka és üzlet...nem hiába én lettem először kész a vizsgán, kiváló eredménnyel...:D
Ma büszkeséggel és elégedettséggel hajtom álomra a fejem. S álmaimban, -mint mostanában minden éjjel- majd Roland, Andris és sok-sok ember kevereg...csak átölelnek vagy megfogják kezem...
...s én ettől boldogan ébredek, mintha megtörtént volna, mintha tényleg a puszta lényem számítana...
Imádom a színeket...
A héten totál kiakadtam...Jövő héten 5 nap 12 órázom, aztán ennyi munka után még a hatodik napra betettek egy megbeszélést...ehhh...Nincs életem...aztán ennek fejében dönthettem maradok és elmegyek olaszra (ismét a tanulás, örökké és örökké a tanulás) vagy haza, karácsony óta először...
...Bedühödtem, itthagytam mindent és felültem a hazafelé tartó buszra. Jó volt otthon nagyon...Anyuka, fodrász, szoli, barátnő (köszi Alanie...jó volt picit kizökkenni, és belegondolni a tavaszra tervezett eszetlen buliba:)
...Aztán két röpke nap és megint a buszon találtam magam a pokoli végtelenségben. Kora délután indultam. A nap ekkor fáradt meg és indult el hosszú útjára a horizont alá. A koszos üvegen át is élet szökött az unott utasok fáradt szemeibe. A napkorong égő narancs fényben teszelgett a bevásárlókomplexum tükör ablakain. Melegség fogott el, öröm...belém égett vérbehajló táncával az egyébként aranyló égitest. Égő narancs, vöröslő arany...színek, csodák...
Gyűlölök télen utazni, csak szürke és fehér és fekete és fehér csak fekete és fehér...mintha a természet meghalna egy picit, tetszhalottat játszik...A jeges szélben hajlongó kórók csak zizegnek, még a fuvallatnak sem enegedelmeskedik testük. Nem hagyja, hogy élet szökjön belé...
Fülemben katica alakú fülhallgatókon egy Ákos dal szólt:
Éberedj fel, kedves
Már közel járnak
Azt hittük nem lesz
Vége a világnak
Van hátra pár nap
Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szíved
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem mered
Nem ringatlak már soká
Nem ringathatsz már soká
Meneküljünk máshová!
Az ég fölé, a föld alá..
Minden most kezdődik el
Aztán úgyis menni kell
Elfordul rólunk a fény
Aztán nincsen több remény
És milyen igaz...gondoltam...énekeltem, hittem...akkor ott..Aztán egy sms kizökkentett; a barátnőm volt Spanyolországból, hogy egyedül érzi magát és elkeseredett. És akkor eszembe jutott, hogy ahogy ő, úgy én sem vagyok egyedül. Minden emberi kapcsolat egy szerződés. És az a szerződés, ahol nincs szükség kiskapukra, ahol nem történik szerződésszegés a legkisebb mértékben sem...az az igaz barátság...
Ő nekem az égő narancs a télben...az élet, vidámság...és a legkisebb mértékben sincs egyedül...
Hallod Tesóm (bár azt hiszem, te pont nem olvasol:) nem vagy egyedül, amíg élek nem is leszel!
Sütni fog még igazán a nap, tündököl majd a nyár, lesznek még színek...jönnek még fiúk, lesznek még önfeledt mosolyok, röppennek még az ártatlan szőke hajszálak...nyitnak még kaput nekünk a fesztiválok...
Tombolnék veled, ahogy szoktuk, őrülten...minden következmény és gondolkodás nélkül...
Egyszer be kell tépnünk együtt úgy érzem...sör...fesztivál...örömtánc...színek, forgatag...
Hiányzik az ÉLET...hiányoznak a SZÍNEK...
És Ő döntött...költözzek Gyulára...Az igen, nekem szerződéses munkám van, özvegy anyukám az ország másik szélén...és Ő ezt a cseppet sem önző megoldást találta...Nyilván annak ellenére, hogy ő ezt reális kiutnak tekintette közöltem vele, hogy: kizárt. Akkor marad Pest, próbál munkát szerezni, és akkor talán közelebb lesz...Nem itt, de közelebb...
Ergo nem jutottunk előre...nem változott semmi...Azt hiszem együtt vagyunk, illetve a tegnapi beszélgetést tekintve nem szakítottunk. De ugyanúgy egyedül vagyok...ezernyi átsírt éjszaka és ezer próbálkozás...De a világ mégsem változik...
Nem tudom megítélni, hogy örülöm kellene, hogy nem lett vége, vagy elkeserednem, mert nem lett konkrét megoldás. A világom visszazökkent az ő időtlen csendes romlásába...
"Minden szó a teljességet töri darabokra. Csak a csend igaz. A csend a teljesség, a csend az időtlenség, a csend a változatlanság. Minden szó az időtlen teljességcsendből időt teremtő szárnyalással kél és ereszkedik vissza. A lét hullámverésének kiszakadt, elkülönült cseppjeként felragyogtatja a tengert és visszahull. Minden szó a teljesség gondolatszürke tükrének egy-egy cserépdarabkája. Minden szó az elveszett teljesség feletti fájdalom jajkiáltása. Minden szó hamis, mert az egészet részbesűrítetté, az időtlent időbeágyazottá, a változatlant változás-látszatúvá varázsolja."
A legfrissebb ráreagálások