Haragban A Világgal

"tudod, milyen a legtöbb nő?

álmodnak a nagy szerelemről.

vegetálnak valamiben, amiről tudják, hogy nem az, és közben álmodnak a nagy szerelemről.

egyre kevesebb bennük az önbizalom, hiszen ahol vegetálnak, nem kapnak megerősítést, hiszen a boldogság, teljesség adna.

álmodnak a nagy szerelemről és azt gondolják, ha bekopogna az ajtón,
mindent megtennének érte.

aztán szerencsés esetben egyszer bekopog.

valahogy megérzik a vonzást, öntudatlanul-önfeledten megérinti
őket...érzik valahol mélyen, hogy egészen egyszerűen magukhoz kellene
szorítaniuk.

aztán becsapják az ajtót, mert megijednek tőle, aztán attól, hogy a
megszokott vegetálást el kell dobni, és ugye az elfogyott önbizalom
megszólal: mi van ha kevés vagy hozzá?

de vonz. vonz. hiszen ez az álom.

kinyitja az ajtót.

ott áll. érzi, hogy egészen egyszerűen magához kellene szorítania amíg eggyé nem olvadnak

az, hogy ott áll, simogatja az önbizalmát.

megint megijed.

becsapja az ajtót és visszaugrik a vegetáláshoz.

vonzza.

kinyitja újra.

ott áll.

kezd erősödni a gondolat: ráérek. megfogtam. itt van.

nem merek kilépni a vegetálásból. félek.

talán egyszercsak ha nem csinálok semmit, akkoris minden oké lesz.

becsapja az ajtót. vissza a vegetáláshoz.

már nagyon érzi, mennyire nem az ez.

kinéz az ablakon lopva, nem látja a szerelmet.

megijed. kétségbeesik.

ugrik az ajtóhoz, kinyitja. ott áll.

örül, fél, büszke, ijedt.

gyáva.

becsukja az ajtót.

próbál vegetálni, de már nem képes őszintén beletörődni.

kinyitja az ajtót.

ott áll. tudja, hogy egészen egyszerűen magához kellene szorítania,

amíg eggyé nem olvadnak és ÉLNI.

egészen biztos benne hogy már az övé, akármit tesz.

becsukja az ajtót.

kinyitja az ajtót. ott van.

becsukja az ajtót.

kinyitja az ajtót. ott van.

becsukja az ajtót.

...

kinyitja az ajtót.

várja.

becsukja az ajtót.

egyre erősebben szorítja valami belül. kétségbeesetten próbálja elhitetni magával, hogy a vegetálás az jó.

kinyitja az ajtót.

amíg sír, tudja, hogy egészen egyszerűen magához kellett volna szorítania, amíg eggyé nem olvadnak, mert ez az ÉLET.

megtörli a szemét. figyel arra, hogy ne tűnjön kisírtnak.

becsukja az ajtót.

vegetál.

lassan teljesen megkeseredik, mert neki nem adta meg az élet a boldogságot.

egyszer valaki eljátszotta neki, hogy ő a szerelem, de még ő sem értette meg, hogy neki mi kell!

nem jut eszébe, hányszor csapta rá ajtót, és hányszor találta újra ott mégis, ahogy rá vár, ahogy az sem, hogy talán megfagyott kint, mert ott várt, nem ment be addig egy másik házba átmenetileg melegedni.

egészen biztos abban, hogy a férfiakban nem lehet bízni és a nagy szerelem csalás, hiszen ő is csak vegetál, pedig ha bekopogott volna a nagy szerelem...

de néha, éjszaka, vagy hajnaltájt ott, belül, nagyon mélyen, valami mintha nagyon fájna."

The world was on fire and no one could save me but you.
Strange what desire will make foolish people do.
And I never dreamed that I'd meet somebody like you,
And I never dreamed that I'd lose somebody like you.

No, I don't wanna fall in love
No, I don't wanna fall in love
With you
With you

What a wicked game to play
To make me feel this way
What a wicked thing to do
To make me dream of you
What a wicked thing to say
You never felt that way
What a wicked thing to do
To make me dream of you

And I don't wanna fall in love
No, I don't wanna fall in love
With you
With you

World was on fire and no one could save me but you.
Strange what desire will make foolish people do.
And I never dreamed that I'd meet somebody like you,
And I never dreamed that I'd lose somebody like you.

No, I don't wanna fall in love
No, I don't wanna fall in love
No I
No I

Nobody loves no one

Tegnap fejeződött be a 2010 évi VEN....hívtam telefonon Bélát, hiszen nekik is ez volt az utolsó munkanapjuk....Gondoltam tök bunkó volt elküldeni, hátha találkozni akar még indulás előtt...{Gyula mégis csak még mindig az ország másik fele}

Hívtam egyszer, hívtam kétszer...nem értem el....aztán negyed 6körül végre....mondta 8-9ig bontanak utána találkozhatunk....És innen csak 16 és fél percnyi üvöltözésre emlékszem... munkáról, hozzállásról, szerelemről, érzésekről, fontossági sorrendekről...Éppolyan üvöltözés volt mint az elmúlt évben az az ezer másik hasonló....Egymást idegesítjük csak.... És nagylevegő....mondom oké, felkelek neked 2óra alvás után, ha már baszol miattam itt maradni Vpben... de akkor vidd el a társ telefonkártyát végre... Akkor kellett volna elvidd mikor 2 hónapja szakítottunk...

És jött a reggel, alig aludtam, óránként arra riadtam, hogy nem aludtam-e át a telefonhívását, 8, 9, 10, 11...itt már gyanakodtam, a koli hotel részéből 12ig menniük kell...délben felhívtam.....persze már rég úton volt...elindult és nem is szólt, hogy esetleg ne várjam....

Az mi....????

Bőgtem egy fél órát aztán minden erőmet összeszedve közöltem, hogy bár nem vitte el a SIM kártyát, de eszébe se jusson valaha is keresni ezek után.... Igen igen szakítás után ennyi idővel nagyon vagány szöveg volt tudom én...

Megkért este még beszéljünk, ne így hagyjuk abba...annyit ígértem talán...aztán még sírtam egy fél napot...

Ne bocsátkozzunk tippekbe, mindenki nyert......nyilván be voltam kapcsolva, vártam hogy hívjon...ééésss...????......nyilván kurvára nem hívott...

Édesen és halál nyugodtan aludt másnap estig....KÖSZI...

Ismét csak egy ostoba szardarabnak éreztem magam....de így reggel legalább megláttam mindent benne, amit soha többé nem akarok...

Csalódások, megaláztatások...

És ami a legerősebb, hogy fél napokat végig bőgök még mindig, ha megbánt...

Mi ez? Ragaszkodás? Szerelem? Tipikus női magatartás, hogy az kell, aki aláz??? Vagy csak és pusztán az engem tükörként ismerő S.Ádi Uraság kijelentése igazolódott be...miszerint nekem is megvan még a keresztem....

Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
csak szeressék!
Jaj! Úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
hogy ne szeressék!
(...)
Ó, végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,
szeressen még.
Legyen aki megengedje: rágondolva tölthessen el
egy-egy estét.

"VEN van, volt lesz;
Amikor a diák rektor lesz;
Mert, alkonyattól pirkad;
Igyál még, mert mindjárt virrad;
Igyál még, hogy jobban bírjad a VEN-t;
Ami barátokat teremt!"

A péntek déli szétégésem nyilván csak egy töréspont volt a napi forgatagban. Este ismét VENezni indultam. A VEN csodálatos, olyan a város ilyenkor mintha egy héten keresztül minden este szilveszter éjjel lenne. Nem petárdák robbannak és nem tűzijáték festi az eget, hanem pezsgők robbannak és a belváros haázainak minden második ablaka tárva-nyitva és vidám kacajok én önfeledt egyetemsiták lógnak fűzérben belőlük. Az utcák tele vannak vándorló, éneklő csoportokkal, a kocsmákat csak újjonnan köttetett barátságok töltik ki faltól-falig. Ilyenkor mindenki próbál az összes ismerősével mulatni, a hat napot ezért -hogy szét ne kelljen szakadni- én is mindig másnál, más-más társaságban kezdtem. Vad, tarka forgatag, boldog, őrjöngő massza.

Megérkeztünk hajnal egy óra körül Zsuval a fesztiválra....ez nekem már a negyedik nap volt...de volt akinek az ötödik...voltak megfáradt, céltalan, kiégett emberkék is. Ez az este valószínű a déli intermezzo miatt nem volt felhőtlen számomra.

Ádi egyik szaktársa, aki délben is velünk volt arról tartott kiselőadást nekem, hogy szerinte csak átvernek, ne hagyjam magam, mert Á egy pózőr... Nem tudja mi van köztünk, de egy biztos nem létezik, hogy komolyan gondolja... Áhh mondom köszi...még le sem ülepedett bennem minden szó és mondat, ami elhangzott abban a fél órában, amit hagytak nekünk kettesben, de jó....s a végére már mindent elhittem és megkérdőjeleztem mindent, amiben eddig biztos voltam.

Pár tiszteletkört futottam még a VENen....talán hiba volt...egy csávó nekem esett, hogy ő tudja ki vagyok, vajon megismerem-e...hát mondom ne haragudj nem, elmondanád honnan ismerlek...amaz meg totál kiakadt, hogy mi ez már és hogy ha nem emlékszem, akkor nincs is értelme elmondania.....Jézus mondom...ezt nem gondolhatja komolyan...épp nem az az ember vagyok, aki mindig más mellett ébred, aki ne jegyezne meg ismerősöket, neveket. Valószínű valami béna buliban egy ismerősöm táraságának távoli ismerőse volt vagy általános iskolás évfolyamtárs, aki anno rusnya volt és szemüveges, most meg egy deltás félisten lett...De mit kezdjek vele, ha hülye és nem hajlandó elárulni....

Levegő kellett, még egy dal a promenádon...akkor pedig csak milyenmélyadekoltázsoddemegdugnálak nézéssel érkeztek szembe...

Aztán az előbbi "kiselőadó" csávóba futottam bele....aki most csak megcsókolni akart nem téríteni...nyilván nem sikerült neki, csak rámakaszkodni a béna dumájával ismét...

Itt égtem ki végképp....hazaindultam a kis koloncommal...hallgatva tovább a no szerelem , no ádi, no boldogság, no lelkibéke szöveget....

Szétesve hajtottam álomra reggel 4-kor a fejem....nem sokkal később Béla hívott, hogy megjelenne nálam...Most azt a lelkiállapotot nem kívánom senkinek....mondtam sajnálom de most nem. Nem kellene...pihennem kell...meg egyébként is...ne kavarjunk be...nem menedékház a szobám, hogy bármikor beessen. Le lehet jönni mondjuk kifejezetten miattam Vpbe, nem csak munka mellett a maradék időkben pihenésképp mellémdőlni.

Átaludtam a mai napot...Ma van az utolsó éjszakája a VENnek, én dolgozom...nem is bánom, hogy kimarad. Éppen elég volt ennyi belőle.

Álmomban még arcok és gondolatok csapdostak rapszódikusan elmémben, felébredve viszont nyugalommal és kisimulva ébredtem...fel a Converse cipőt, a napszemüveget és irány a világ teteje....ha máshogy nem megy, hát járom utam tovább egyedül...haragban a világgal...

"Nem vagyok köteles győzni, de köteles vagyok igaznak lenni. Nem vagyok köteles sikert elérni, de köteles vagyok a bennem lévő fényhez méltón élni."

Csütörtök:

Munka után lefeküdtem 2órára aludni, mert éjjel nem bírtam a hömbölgő ordítozó tömegtől. {közel lakom az egyetem mind2 kampuszához, közel a fesztiválterülethez} Mikor felébredtem rázott a hideg olyan rosszul voltam...nem ettem nem ittam és már indulni kellett, mert lakótársam Mazsa jelen akart lenni a KisCsillag koncerten. Nekem ugyan már sok volt egy hónapon belül másodszor hallani, főleg hogy józanul és 11-re még egy buliba sem érkeztem meg. Rossz érzéseim voltak...aztán a koncerten, egyik ismerős érkezett a másik után, sörök hadát fogyasztottam el...Egész este csillogtam, fotózkodtam és ittam ezzel is azzal is....Csuda klassz volt. Isten tudja hogy sikerült, de Bélával tértem haza hajnal 5kor:S

Péntek:

11-kor keltett az ébresztő...11.30-kor ugyanis találkám volt S.Ádám Urasággal, aki vizsgázni érkezett a városba. Így szegény Béla sem pihenhetett tovább, távoznia kellett neki is. Felöltöztem csinosba, hogy ne látszódjon a másnapos fejemen az error. Két perc séta után összefutottunk Ádi szaktársaival az Egyetem utcán. Nyilván jönni akartak velünk...go nappal VENezni...Én még azt sem tudtam hol vagyok, ők meg végig azon témáztak, hogy én itt celeb vagyok meg sztár annyian ismernek  és köszönnek. Jajjj...ne....El is fogyasztottam egy jégkockákkal és narancskarikákkal teletuningolt Martini Rossot a déli napsütésben. Nem bírtam feldolgozni valamiért a közeget...Kettő óra volt, mire az ebédelésen is túlestünk, ahol szürreális módon a 2sráccal -mért is ne- a szexről beszélgettünk...ez után pedig Ádival végre kettesben maradtunk. Én nem éreztem rosszul magam, de ő kikelt teljesen, hogy ő velem akarta tölteni ezt az időt nem emezekkel...hiba volt arra menni, mert elvettek minden időt tőlünk... Huhh mondom nekem nem volt para, nem rossz arcok...de ő totál kiakadt ezen....még leültünk egy kávéra.Amitől nem is tudom mit vártam..a Martini hatását nem nagyon nyomta el...félbódultan hallgattam olyan őszinte kifakadást lélelkben levívott kemény harcokról, boldogságról, felszabadultságról, hogy mivel eddig nem jött szóba köztünk nem is tudtam hova tenni. Azt éreztem csak, most kell meghúzni a képzeletbeli határt. Nyilván az volt  a lényeg, hogy tudja fog még könyörögni, de .....és ott a DE....ennyit hallottam csak meg. Több infóra nem volt szükségem ahhoz, hogy határt húzzak magamban.

Ismét csak egy hosszú őszinte öleléssel búcsúztunk...azt mondta hiányozni fogok....

Ez után képtelen voltam pihenni...kiültem Macival egy hűs megnyugtató Edelweisre a Gino teraszra...Kellett...aludni, gondolkodni képtelen lettem volna...szükségem volt a teljes bódulatra...

"Olyanok vagyunk, mint két hajó, amelyek a maguk útját járják, a saját céljukat követ­ve: utunk keresztezheti egymást és meg is ünnepeljük e talál­kozást, amint ezt valaha tettük -, és akkor a derék hajók nyu­godtan pihentek egymás mellett ugyanabban a kikötőben, ugyanazon a napfényben, olyan nyugodtan, mintha már a célnál lennének, mintha egy lett volna céljuk. Ám küldetésünk elbírhatatlan ereje ismét külön utakra űzött bennünket, különbö­ző tengerekre, más napfényre és talán sohasem látjuk viszont egymást - vagy talán látjuk még egymást, csak nem ismerünk egymásra: mert a különféle tengerek és a különböző napsüté­sek megváltoztattak minket!"

VEN eddig...

Hétfő:

Eszetlen tombolás Zsuval és Hamüvel...egy valószínűtlen találkozás egy idegennel, aki közölte bár én még nem, de ő már ismer engem...

...beszélgetés Bélával...ahol igazából csak én beszéltem...nyilván ömlött belőlem a szarság, a kapcsolatunkról, a csalódásaimról és a gondjaimról...

Szégyenleném is magam miatta, de szinte hihetetlen módon egész tisztán és világosan láttam akkor, ott, hajnalban a témát...

Kedd:

Szíjjel feszengtem magam...éjjel 1re leérkezett S.Ádám és vmi Peti nevű haverja...3órát vezetett azért, hogy 2órát itt töltsön. Nem teljesen értettem miért éri ez meg nekik. Nem inni, hajnalban hazaindulni, munka előtt nem aludni...

Velük voltam végig...sok zene, tánc és mosoly...

Azt mondta miattam érkezett le, s megkérdezte kávézunk-e pénteken egyet a vizsgája után, mert akkor megint jön le.

Szerda:

Előző este Peti telerajzolt valami alkoholos filccel, így reggel arra ébredtem, hogy az Ádi, Peti, Katica, Forever Ven ből az Á betű az arcomra égett éjjel. Szépen néztem ki...

Délben ebéd Bélával...beszélgetésnek kevésbé lehetett nevezni, mint inkább csak találkozónak...

Este msn S.Ádámmal, ahol kifejtette, hogy a haverját Petit teljesen levettem a lábáról stb stb...meghogy jajj a parfümöm nagyon kellett neki...továbbá, hogy pénteken lehet elmarad a vizsgája, de mivel megy a barátnőjéért, beugorhat Vpbe, ha gondolom...

Nem amúgy nem gondolom...nemhogy nem gondolom egyáltalán nem szeretném...

Volt időm gondolkodni....

"Nem, nem hiszem, hogy a boldogság lehetséges, a nyugalom azonban igen. Ezért távol tartom magamat mindentől, ami idegesít."

S.Ádám kurvára nem fogja elhagyni a csaját, mert nem. Béla nem fog közelebb költözni és tenni értünk, mert nem. Andris nem kerül elő soha többé, mert nem...Ergo innen szemlélve csak egy dolgot tehetek...hiszen...

Bár kivárhatnám így mi lesz...stresszelhetnék kinek kellek igazán, kinek nem...megkapom-e amit akarok, remeghetne a gyomrom, fényezhetnék magamban megint egy egyszerű földi halandót a halhatatlanságig...Mégis elegánsabb és...

"Ezer haszontalan mondatnál többet ér egyetlen szó - mert az önmérséklet nyugalmat ad."

Tehát csak egyetlen lehetséges válasz létezik itt kapcsolatra, szexre, barátságra ....mindhármuk számára:

...NEM...

Hello kedves olvasó!

Meg kell osztanom ama hányingeremet, amit önnön erőszkoltam magamra....Visszaolvastam a posztjaimat...Sok minden jutott eszembe, pölö, hogy mindent amit Andrisról írtam törölném...Hiszen megkapóan felemelő volt végignézni FBon a csajával közös képeket, amin nyilvánvalóan látszik, hogy már tavaly tavasszal is együtt voltak......................................

Hogy lehetek ilyen ostoba...úr isten...és most pedig napok óta S.Ádám Úr jár az eszemben, hogy mennyire összeillünk és csak bőgök azon a HIM számon (In joy and sorrow) amit átküldött...Nem lehetek ilyen ergya....Nem lehetek 2 hetente szerelmes kapcsolatban lévő csókákba....

Hihetetlen vagyok....belerepülök a lángokba, aztán csodálkozom ha megégetem magam...

Olyan szar a blogom, hogy csodálkozom a napiszar nem adta még nekem a címet, de így még lehet napiszétokádommagamabénaságtól.blog.hu.

Mint egy guriga wc papír....napi lélek adagok belőlem....belőlem, aki mindig zavart, mert elnézte az univerzumot, amiben élnie kellene....

Írni kellene mindennap....aztán másnap törölni és így mindig csak az aznapi díszelegne a puszta semmiben...

Annyi felé szakadt már a lelkem, hogy átmeneti készlethiányt jelentek...nem tudok több embernek adni....és nem vagyok egész...senki ne keresse bennem a hősét...

Ma éjfélkor kezdődik a VEN.....már itt figyel a tálca söröm a szobám padlóján....Átjáró lesz az új életembe, ezért megnyugtat a látványa, ezért nincs még behűtve.

Holnap jön le S. Ádám....örülök és félek....

de írni már nem írok semmit, mert csak magam utálnám miatta...

VEN VEN VEN ....

Gyerünk inkább élni.......Aki keres, jöjjön...megtalál az első sorban, a reflektorok előtt, a pulton táncolva és édesen, önfeledten nevetve...

Most egy picit nem számít mi van belül....nap nap után kiürül....ez az én életem, nem fakad semmilyen reményből jövő...

Most ébredtem {azt gyanítom fáradt lehettem} és Mazsa lakótársam rögtön ezt kérdezte:

"Megyek a gyógyszertárba, kérsz valamit?"

Hát Mazsa engedd meg, hogy itt válaszoljak: bár soha nem szedek gyógyszert, mert gyűlölöm....most igazán hozhatnál valamit szerelem, fájdalom, őszinteség ellen vagy csak szimplán valami ütős drogot a hangok és a fények mellé....

Néha úgy érzem csak egy szenvedélyes jelenség vagyok Vp-ben...tünde a vágyak gyalogútján...

Balzac azt mondja, hogy az első nőnek, az első igazi  nőnek, aki lenyűgözi a férfit..., az ilyen nőnek nem lehet vetélytársa.

Én azt mondom lehet...mert valahogy a lenyűgözésig mindig sikerül eljutni. Belebolondulnak a tekintetembe és az elérhetetlenségembe. Ami megjegyzem nem a szépségből fakad (nem tartom különösebben jó csajnak magam), hanem a kisugárzásomból és abból hogy a testem nem átjáróház vagy váróterem, hanem templom {mindenki maga  teremti az értékét}.... és csak azt engedem be, aki képes imára bírni a lelkem.

"Macskanő vagyok, nálam az élet varázsa. Illatom nem parfüm, hanem a bőröm frissessége, nedveim üde érzete, leheletem könnyedsége. Erőm a szemeim mélyrehatósága, bőröm simasága, testem szorító feszessége, ahogyan befogadok egy másik testet lelkestől. Nőiességem, teljességem az érzékeim vadsága, karmaim, fogaim bántó cirógatása, nevetésem csilingelése. Vonzásom a meghallgatás művészete, a kimondás képessége, az érzékenység kiváltsága."

Ettől az életszemlélettől megrészegülnek, elszédülnek és örvényként rántja őket magával valami megmagyarázhatatlan velem kapcsolatban...

És aztán néha napján akad egy-egy szerencsés utazó, akinek a szíve imára bírja az én lekemet is...mitől pedig az univerzum tárul fel hirtelen. {testiségtől függetlenül}

S mikor az utazók kénytelenek hazatérni a megszokott állomásra....úgy tesznek, mint akik csak álmodták az utat....

Nem próbálnak visszatérni...nem hisznek benne, hogy létezhet...élik a szokásos napjaikat és néha álmukban visszarévednek e tájra...

Sokan azt mondják szerencsés vagyok, hogy el tudom csavarni a fiúk fejét, meg hogy micsoda komoly szavakra vetemednek velem kapcsolatban...nagy szavak, minden esetben túlburjánzó érzelmek...

Pedig igazából végtelen szomorú az életem...hiszen eddig a legnagyobb csodák is visszatértek a kötöttségeik közé, feledve a közös álmokat.

Értékem annyi, amennyit adnak nekem....

...nem érek sokat...

...feledhető vagyok...

...nem megkapható...

...csak álmodható...

Ezért halhatatlan irányomban a vágy...

Hiszen éppúgy mint az eső elől, az álmok elől sincs menedék...

...és mire eldöntik mi az álom és mi az ébrenlét, addig valóban felébrednek... addigra eláll az eső....és engem már nem találnak sehol...

mert addig járom utam lélekről lélekre szállva, míg egyszer valaki meg nem adja az értékemet, azzal hogy fontosabb leszek neki mindennél...