Rebel Without A Cause - ha magyarra fordítjuk, nem teljesen azt jelenti, hogy haragban a világgal...sokkal inkább valamiféle ok nélküli lázadást takar. És itt a történet párja...

Én eddig azt gondoltam, hogy társas kapcsolatban sosem egyedül hozunk döntéseket, sosem egy emberen múlik a dolog. De ma ez alatt is megadtam magam...ha remegek, ha sírok nem tudok többet tenni...

...saját hülyeségétől senkit sem menthetünk meg...

...azt gondoltam vannak az életben olyan dolgok, amiért érdemes küzdeni...de ha párkapcsolatról beszélünk...egyedül nincs értelme küzdeni, csak a széllel szemben pisiliünk és annak tudjuk mi a vége...így is úgyis a saját arcunkat áztatjuk...

A legszebb és legigazabb érzéseket is ki lehet ölni egy emberből, ha ügysen dolgoznak rajta...

Sosem tomboltam még ilyen őszintén magamban, sosem dúltak ekkora harcok....

Levegőhöz kell jutnom...ha százszor fellöknek százegyszer felkelek, ha ezredszer is fellök valaki akit szeretek, akkor csak csendben felkelek, hátatfordítok...és elvonulok...

Nem alázom meg magam...többet vagy mást nem adhatok...aki ismer tudja, ennél nem lehet teljesebbet adni...

Egyedül vagyok...egyedül az érzéseimmel, gondolataimmal, harcomban... szélmalom harc...kiderül, hogy csak magammal viaskodom, nincs ellenség az ablak mögött....tükör van helyette...

[fél óra elteltével, egy zuhany után]

Egy szóban egy egész világ rejtezik...ha azt mondom SZERETLEK...vajon elér-e szavam, vajon érted-e s képes vagy-e értékelni?

A.K.

Mit is adhatnék?

Mondd Istenem te mit adnál annak,

akit igazán szeretsz?

Gondolj hát bármire, hiszen

te mindent megtehetsz.

Neki adnál mindent a Földön?

Hogy önkényes legyen, s céltalan?

Akaratos álmodó ember,

aki szeretetre méltatlan.

Vagy neki adnád a türelmet,

hogy hűvös legyen akár a jég

Nyugalma világbékét teremt,

amiben te vagy a föld, ő pedig az ég.

Talán neki adnád a szépséget?

hogy tőle szebb legyen a világ?

Kihívó küllemét éhes szemek kóstolgatnák

s már nem lenne más, csak egy elrohadt virág.

Avagy neki adnád a szeretet,

hogy ne lásson semmit, csak ami fáj

Egyszerű, ősi, tiszta nemes érzést

Amitől lelke sivatagi, álomi táj.

Én tudom, neki adnék mindent

Mindent ezen a világon

S felváltva sírnék és mosolyognék

ezen a napfényszirmú virágon.

Én ezt tenném őszintén mondom

Talán elfordulsz, s nevetsz

De te mégis mit adnál annak,

akit igazán szeretsz?

Tudom már, neki adnám az égbolt megannyi madarát, ami követi őt

S ha visszatér nekem útinaplót fest

S neki adnék minden egyes csillagot, hogy nyári éjjel rám gondoljon

S ne legyen magányos, ha leszáll az est.

Kisajátítanám, s minden értelmével neki adnám a szót, hogy:

SZERETLEK

De senki nem értené meg, így szavam csak

áruló lenne és eretnek.

Igazán most érzem csak: egész valóm neki adnám,

S bármilyen nagy Úr lehetsz

Vajon mi szebbet is adhatnál annak, akit érzed

IGAZÁN SZERETSZ...

[Újabb szíjjel tépelődött időszak után, véglegesítve a gondolatot]

MA INKÁBB NEM ÍROK SEMMIT, MÁR MINDENT ELMONDTAM, AMIT LEHETETT...

Szeretek játszani...Platon is azt mondja, hogy többet megtudhatsz valakiről egy óra játék, mint egy év beszélgetés alatt. Hát akkor kezdődjön a játék...

Életem legfontosabb férfi főszereplőivel ezen a héten tisztáztam az erőviszonyokat. Néha simogató néha maró őszinteséget kaptak, de csak azt hallhatták, amit érzek és gondolok. Nem trükközök...kiterítem a lapokat...Most még...Most utoljára beleláthatnak...(persze, ha bele akarnak, csak ha észreveszik a lehetőséget:)

És a tisztaságom ellenére csak bizonytalant kaptam válaszul...olyan döntéseket és mondatokat hallottam, amiket nem igazán tudtam mire vélni. Általában a racionalitáson alapuló következményeket fel tudom dolgozni. Amit megértek, azt magamévá tudom tenni. Ezennel azonban ünnepélyesen, életemben először felteszem a kezeimet, megadom magam és hivatalosan is beismerem:

NEM ÉRTEM A PASIKAT!!!

Ha járni akarnék valakivel, ha számítana a holnap szükségem lenne erre az ismeretre és tudásra...így azonban nincs...a játékhoz nem kell megértenem a partnert. Majd játék közben önmagát lesz kénytelen leleplezni játékmódjával s játékstílusával...Nem csapjuk fel a könyvet...lapozva válunk nyitott könyvé egymás előtt...

A játék ebben a formában, már nem ártatlan és nemes, mint ahogy a kisgyermek gurgatja üveggolyóit a fapadló rései felett...Ez harc, küzdelem...évődés...tánc..és főként vadászat...(csak ajánlani tudom a jó stratégává váláshoz a kedvenc könyvem: Machiavelli-A fejedelem c. művét)

Legfőképp vadászat, férfi és nő úgy űzi, hajtja egymást, ahogy  puskagolyó a vadat. Ugyanakkor tánc is, mint ahogy a gyertyaláng táncol a puszta emberi tenyér irányában, de ha a kéz eléri, elolja azt. Évődés, mint ahogy az eper óhatatlanul vonzza és megköveteli a tejszínhabot, mégis e kettő együtt veszélyes és ellenállhatatlan elegy:D Csendes üldözés, mint az apály és dagály viszonya...És harc...tisztelet követelő felnőtt játék. Itt a tét nem pusztán az üveggolyó birtoklása...itt a legnagyobb nyeremény forog kockán...a másik ember lénye.

Amiből nincs másolat, nincs pótlék...

...a játék végeredménye bináris és irrevezribilis...a célnál csupán szárnyalás létezhet vagy a bukás...

Nietzsche szerint Az igazi férfi két dolgot akar: játékot és veszélyt. Ezért akarja az asszonyt, legveszélyesebb játékszer gyanánt...

Nekem olyan kevés
Elég volna belőled
Nekem tényleg nem kell
Belőled az egész
De te nem tudod nem adni
Nekem az egészet
Úgyhogy elvesztem az egészet ezért.

Nekem nincs több érvem
Talán este majd találok
Most délután van
Hadd feküdjek nyugodtan
A párnámra vannak
Hímezve virágok
Letépek egyet és elhervad nyomban.

Neked olyan kevés
Elég volna belőlem
Neked tényleg nem kell
Belőlem az egész
De én nem tudom nem adni
Neked az egészet
Úgyhogy elvesztem az egészet ezért.

Te visszamennél szívesen
De már nem tudod hová
Minden emlék idegen
Sok régi kép, ami nem hasonlít rád
Egy álmos szerető
Egy majdnem szenvedély
S te nem hiszed már,lehet elég időd
Hogy a pillanatnak élj
Az ami volt, egy szomorú emlék

Hát szabadítsd fel a szíved és szállj
Érezd, hogy újra égni kell
A szavakon túl más szemmel látsz
Hogy nem gyengít félelem
Mert benned még ég az a tűz
De ha nincs miért meghalnod úgy, miért élsz?

"Tisztelem a személyiségedet, és mivel érzem, hogy te is tiszteletben tartod az enyémet, sohasem foglak azzal lealázni, hogy másmilyenné formállak. (...) Amíg velem leszel, szabadon dönthetsz mindenről, még akkor is, ha a döntésed nekem fájni fog."

Tegnap még azon tanakodtam, hogy miként fogok újra megtanulni levegőt venni, hogy mely irányba fog forogni a golyóbis eztán, hogy merre fog az utam vezetni...Aztán pár óra alvás után olasz tanárhoz érkezetem, majd egy fél főtt brokkoli elfogyasztása után konditerembe...s akkor eszembe jutottak a legjobb barátnőm Káosz Kapitány szavai. Azt mondta nekem, hogy büszke rám, amiért ilyen jól bírom a pokoli 12 órás melómat, mellette diplomázom, nyelvvizsgára készülök, és megcsináltam egy esküvőszervező oklevelet is. Ez erőt adott...

Kétharmad idő alatt lefutottam a magam szokásos 4,5 km-ét...Dühös voltam és zavart...Még jó hogy Guns és GreenDay dübörgött a teremben. Szándékosan magasra emeltem a nehézségi fokot...izzadtam, ziháltam, és a tekintetem szándékosan kerülte a teremfelügyelő srácot, szemem üveges volt, ábrázatom kegyetlenséget sugallt úgyhiszem, az arcom a legkisebb mértékben sem rezzent. Mikor pedig már azt kezdtem érezni, hogy nincs tovább, nem bírom...elérkeztem tüdőkapacitásom határaihoz....akkor eltűnt minden düh...újra megtanultam levegőt venni. Ekkor végtelen nyugodt, hűvös, fanyar mosoly ült ki az arcomra...nem én vesztek ebben a buliban...én nem veszthetek...

"Sokszor éreztem magam megsebezve, amikor elvesztettem azokat a férfiakat, akikbe szerelmes voltam. De ma már biztos vagyok benne, hogy nem lehet elveszíteni senkit, mivel birtokolni sem lehet senkit. Ez az igazi szabadság megtapasztalása: bírni a legfontosabb dolgot a világon, anélkül, hogy birtokolnánk."

Beszélgetés a barátokkal, sokat segített. Tudat alatt segítettek nyerni...Lelkesülve meséltem a keddi bulit, mire egyikük azt mondta, hogy hiszen mióta ismer mindig telepohár van a kezemben...Mindig hoz valaki, mindig zsonganak körülöttem, s hogy nem leszek sokáig "egyedül". Aztán hajnalban az egyik volt fiú osztálytársam elhívott Pestre bulizni. Ebben a buli ott kezdődik, hogy sosem kerestek így fel. Speciális matematika osztályba jártam az ország második legjobb gimijébe (akkori adatok szerint) és 25 fiú és 6 lány aránnyal viszonylag érdekesen alakult a csoportszocializáció. Vagy azért voltam ribanc, mert egy osztálytárssal jártam, vagy azért mert nem... Ám akkor tanultam meg mindent, amivel az élet harctereit nyertesként lehet elhagyni: az alkoholizálást és a taktikázást. És ami szintén buli ebben a sztoriban az Pest, ami az egyik kapcsolatomat megmentette volna, a másikat épp szétzúzni látszik. Tehát kész vagyok egy újabb perspektívából látni és mélyen a szemébe nézni ennek a szörnynek. Elsétálni egyik hídjához és világgá üvölteni, hogy nézd csak itt vagyok!!!! Vártál már, tudom...és te is belémszeretsz...idővel nem engedsz majd el. Pest. Tombolni vágyom...meghódítani a szörnyet, és behódolni mindannak, amit mutathat magából még.

A múlt héten ismét kihánytam a lelkem legszebb tűzvirágát...és ismét szinte értelmetlenül. Forradalmár vagyok, tudja mindenki, nem szokásom hátrálni...olyan szekér után azonban, ami nem akar felvenni...nem futok...

Inkább lezúzom láncaim, áttörök a tükrökön, felszabadítom a tudatom...és kilépek abba a világba, amit már régóta nézegetek...

És a számomra legfontosabbnak üzenem...indulhat a játék:

Catch Me, If You Can...

"Ha akarsz lenni kicsit boldogabb:
Tartsd kicsit távolabb a dolgokat
Magadtól - s nem fognak gyötörni.
Nem fogsz a percek rejtett zátonyán
Boldogtalan hajó Te, összetörni.
Ne ismerkedj a dolgok lényegével,
Csak friss hamvával, csillogó színével.

Úgy, mint a fecske a víz tükörével."

„Senkin nem látszott, hogy észreveszi, mint tölti be az éjszaka egyre jobban a levegőt, úgy, mint amikor tintát öntenek a vízbe, és addig öntik, míg teljesen tintaszínű nem lesz a víz. Aztán feljött a hold, ez az összevisszahorpadt, öreg rézserpenyő, és halvány fénnyel feltűntek a csillagok. Az égbolt kékké feketedett feketéjén csillagködfoszlányok. Amott csillagokba foglalt nagy briliánsok. Megyek az égbolt alatt, fénytelen, egyformán áradó, üres félhomályban, csillag jégeső hull rám.”

Az éjjel angyalok hangja szólt

Szerettek s én viszont szerettem

Hajnalra tűnt a varázs, ami volt

Talán kaptam, talán csak kerestem