Haragban A Világgal

Mától esküvőszervező lettem...

Sok minden történt velem mostanában. Pölö volt egy randim...Érdekes találkozás volt egy érdekes fiúval. Több út vezetett hozzá: a nyilvánvaló gondok a  párommal, az eseménytelen életem, továbbá a srác kitartása. Már jó ideje nem engedek senkinek...örökké nemet mondok, túlzottan féltem magam... Óvom magam a bénázó csávóktól, a fura és kínos beszélgetésektől, a megdöbbenéstől, ami annak szól, hogy igazi határozott különc vagyok..továbbá azoktól, akik csak meg akarnak du*ni...(A párom szerint mindenki csak ezt akarja tőlem, nem szép a szemem, sem a lelkem nem érdekelheti őket... minden pali csak erre gondol...hát aki ismer elmondhatja, hogy ez nem engem minősít, hanem a jelenlegi pasimat...erről ennyit)

Szóval akárhogy bejön egy srác, bármennyire váltanék valahol ... nem merek.

Tehát lett egy randim mégis...ha ezerszer nemet mondok valakinek és ezeregyedszer is van türelme elhívni és érdeklem még, akkor azért adok egy sanszot...

Ez valószínű onnan ered, hogy életemben először egy nagyon odaadó fiú iránt ébredtem szerelemre. Minden csillagot egyenként csomagolva hozott le nekem az égről, és ez győzött meg, lassan így szerettem belé. (A mai napig azt hiszem ő az örök és az etalon, és még mindig nagyon dobog, ha meglátom...bár ironikus, hogy neki sosem mondtam ki a szeretlek szót...csak annyit mondtam: bögre)

Ez az idealizált kép lappangott bennem végig, csak azzal nem számoltam, hogy K.R.-ből egy van a világon. Ergo, ha valaki kitartó, odaadó, akkor én egy idő után analógiás módon hajlamos vagyok elhinni, hogy kellek...igazán számítok.

No Andris pajtink is erőlködött eleget, hogy egy kávéra elmenjek vele. Érdekes volt...szerény, rendszerető, pesti fiú...hömmm...Lili lázongó, bolond lelkéhez

...azt hiszem nem illünk össze...ilyen ez...látszik sajnos már egy óra után...:S

Ilyen vagyok...zárt szirmú virág...

És a sors fintora, hogy mától esküvőszervező lettem, szakmával, vizsgával, oklevéllel...hit nélkül. Ez azt hiszem még az előnyömre válik...nem érzelmeskedem túl, leszarom a fodrokat meg a cukiszíveket, ez az alvállalkozók dolga. Nekem ott a szerepem, ahol szervezni kell. Puszta munka és üzlet...nem hiába én lettem először kész a vizsgán, kiváló eredménnyel...:D

Ma büszkeséggel és elégedettséggel hajtom álomra a fejem. S álmaimban, -mint mostanában minden éjjel- majd Roland, Andris és sok-sok ember kevereg...csak átölelnek vagy megfogják kezem...

...s én ettől boldogan ébredek, mintha megtörtént volna, mintha tényleg a puszta lényem számítana...

Imádom a színeket...

A héten totál kiakadtam...Jövő héten 5 nap 12 órázom, aztán ennyi munka után még a hatodik napra betettek egy megbeszélést...ehhh...Nincs életem...aztán ennek fejében dönthettem maradok és elmegyek olaszra (ismét a tanulás, örökké és örökké a tanulás) vagy haza, karácsony óta először...

...Bedühödtem, itthagytam mindent és felültem a hazafelé tartó buszra. Jó volt otthon nagyon...Anyuka, fodrász, szoli, barátnő (köszi Alanie...jó volt picit kizökkenni, és belegondolni a tavaszra tervezett eszetlen buliba:)

...Aztán két röpke nap és megint a buszon találtam magam a pokoli végtelenségben. Kora délután indultam. A nap ekkor fáradt meg és indult el hosszú útjára a horizont alá. A koszos üvegen át is élet szökött az unott utasok fáradt szemeibe. A napkorong égő narancs fényben teszelgett a bevásárlókomplexum tükör ablakain. Melegség fogott el, öröm...belém égett vérbehajló táncával az egyébként aranyló égitest. Égő narancs, vöröslő arany...színek, csodák...

Gyűlölök télen utazni, csak szürke és fehér és fekete és fehér csak fekete és fehér...mintha a természet meghalna egy picit, tetszhalottat játszik...A jeges szélben hajlongó kórók csak zizegnek, még a fuvallatnak sem enegedelmeskedik testük. Nem hagyja, hogy élet szökjön belé...

Fülemben katica alakú fülhallgatókon egy Ákos dal szólt:

Éberedj fel, kedves
Már közel járnak
Azt hittük nem lesz
Vége a világnak
Van hátra pár nap

Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szíved
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem mered
Nem ringatlak már soká
Nem ringathatsz már soká
Meneküljünk máshová!
Az ég fölé, a föld alá..
Minden most kezdődik el
Aztán úgyis menni kell
Elfordul rólunk a fény
Aztán nincsen több remény

És milyen igaz...gondoltam...énekeltem, hittem...akkor ott..Aztán egy sms kizökkentett; a barátnőm volt Spanyolországból, hogy egyedül érzi magát és elkeseredett. És akkor eszembe jutott, hogy ahogy ő, úgy én sem vagyok egyedül. Minden emberi kapcsolat egy szerződés. És az a szerződés, ahol nincs szükség kiskapukra, ahol nem történik szerződésszegés a legkisebb mértékben sem...az az igaz barátság...

Ő nekem az égő narancs a télben...az élet,  vidámság...és a legkisebb mértékben sincs egyedül...

Hallod Tesóm (bár azt hiszem, te pont nem olvasol:) nem vagy egyedül, amíg élek nem is leszel!

Sütni fog még igazán a nap, tündököl majd a nyár, lesznek még színek...jönnek még fiúk, lesznek még önfeledt mosolyok, röppennek még az ártatlan szőke hajszálak...nyitnak még kaput nekünk a fesztiválok...

Tombolnék veled, ahogy szoktuk, őrülten...minden következmény és gondolkodás nélkül...

Egyszer be kell tépnünk együtt úgy érzem...sör...fesztivál...örömtánc...színek, forgatag...

Hiányzik az ÉLET...hiányoznak a SZÍNEK...