Haragban A Világgal

...Ma lettem 24

Tagnap ünnepeltük. Anya eljött hozzám Vp-be, meglátogatni és hozott tortát nekem. Két éve nem járt itt, mióta széttört az autónk. Hajnal 6-kor fejezetem be a munkát, ő pedig már fél9-re érkezett. Nagyon kimerült és fáradt voltam, de nagyon vártam. Nem is tudtam aludni reggel. Elmentük a Teázóba, (régen itt dolgoztam) és ő dupla kávét ivott és csokis Marlenkát evett, én pedig egy kis kancsó körtekert teát kértem. Közben arról mesélt, hogy mikor ő fiatal volt és randizott hogy mentek a dolgok. Elmesélte, hogy volt egy fiú, akivel annyi ideig járt kb mint most én a jelenlegi pasimmal, akkor a fiú meg akarta kérni a kezét, vitt egy gyűrűt, amitől anya úgy megijedt, hogy hozzávágta és szakított:) Aztán meg mikor már apával volt, kapott egy kosár rózsát tőle, s valami kis dolgon felbosszantotta anyát, ő hozzávágta az egészet. ÁHÁ ültem és csak nevettem...ennyi évnek kellett eltenie, hogy tudjam kitől örököltem ezt a lobbanékony gyogyós természetemet. Anyától, de úgy, hogy mióta tudatomra eszméltem ő higgadt, nyugodt és halkszavú...Szinte hihetetlen volt nekem, hogy valóban ilyen volt. Nagyszerű...birom az ilyen embereket. Ettől valahogy jobban megszerettem anyát. 

Mivel anya egy igazi nagybetűs NŐ, ezért a következő program a város bevásárló-komplexumainak végigmustrálása volt. Aztán elvittem az itteni nagyon drága, de kedvenc éttermembe, a CafféP-ba. Juhtúróval tölött rántott husit ettünk kapor mártással és rizskörettel. Isteni volt. Nagyon álmos voltam:(

Aztán megnézte az albit, még a szobám is tetszett neki, bár nagyon féltem megmutatni, mert iszonyú apró kis szoba.

Délután érkezett a barátom és az ő legjobb haverja. Nagyon örültem nekik, mert a cimborám az ország másik felén lakik. Végre együtt. Aztán rámparancsoltak, h legalább 2órát aludjak. Így is tettem. Aztán elraboltak és elvittek kávézni.

Visszatérve nagy meglepetés fogadott, mert a kedvenc lakótársam (és barátnőm) odahívta a barátaimat:) Sokan eljöttek, még Ádám és Maci is, akik azt hiszem korábban haragudtak rám. Annyira örültem, hogy remgett a gyomrom. Persze olyan is volt, aki nem jött el, plédául a másik lakótársam, ami nagyon szarul esett. Nemcsak, hogy nem jött el, össze-vissza kammerolt, hogy miért is nem...lol...utálom az ilyet.

Sok szép ajándékot kaptam, könyvet, tollat, karkötőt, csokit, piát...mindenki túlságosan is kitett magáért...

Folyt a pezsgő és a töménytelen tömény:D

Aztán elmentünk bulizni az EX-be. Hihetetlen befodrulós party volt, Depeche Mode est volt. Mi mégis pörögtünk, nagyon jól éreztem magam. A pajti sem cseszte el a hangulatot, pedig ő olyanniyra képes rá, hogy eddig minden éven megtette.

Sőt még én voltam paraszt, mert játszottunk, sokszor vesztettem a már illuminált állapotom miatt, ő meg nevetett. Úgy éreztem kinevet. Leöntöttem hát sörrel. Barom egy húzás volt, de nagyon felidegelt.

Aztán szegény hideg sörös pulcsiban nyomta végig...várt, hogy mehessünk haza. Szegény...

Aztán hazatértünk...akkor már jól elvoltunk, hajnalban még vittem tortát a munkahely éjjeli szolgálatának:D

Sok sok jó dolog...boldogság...

de ma, másnap, a születésem napján csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire szerencsés, akinek van apukája...

blog....

miért? és főleg minek, mikor csak én vagyok...egyedül...haragban a világgal...

Ha majd blogot írok, akkor jó lesz nekem, mert "kibeszélhetem" magam, vagy menő leszek, hogy ilyen is van? Esetleg megírhatom a titkaim, hogy a pasim kiakadjon, vagy ne nevezzek meg senkit és legyek a blogvilág sejtelmes üdvöskéje? Hmmm ... De ha leírok is ide mindent...mindent ami bánt, fáj, a jókat és rosszakat egyaránt mi változhat? Később olvasva nevethetek a rég elmúlt csalódásokon, vagy fejleszthetem az önismeretemet általa? Jézus...értelme semmi...

Szükségem sincs rá...

Esteleg beválhat, mint egy béna, és eredetéből fakadaóan ócska gyógyszer. S ha ezt választom belátom vele önnön gyengeségemet. Pedig nem vagyok gyenge...nem lehetek az. Mégcsak magamat sem szeretném jobban megismerni vagy fejleszteni. Biztosan tudodm, hogy egyedi vagyok, és színes egyéniség. Ezért neveket sem írhatok majd...Örök útvesztő. Ördögi kör.

Hát írok...mert kell, mert fáj.

Nevem: Lili Itt legalább is ez lészen.

Pár nap múlva 24 leszek. És van egy alapvető hibám; minden csalódás után úgy talpraállok, hogy -mint egy kisgyerek, akinek valahogy sosem ér bele mélyen és hosszan a keze a bilibe- minduntalan képes vagyok újra hinni a Földgolyónk parazitájában, az emberben.

Igen, igen...és már hallom is az együtt felzúgó, skandáló sorokat...visszhangozva suttogja a tömeg: SZERELMES. Persze, - mondom én - hisz enélkül az érzés nélkül képtelenség létezni, olyan akár a levegő...nélküle megfúlok. Párom mindig van, mert az élet csodája megosztani a világ varázslatait egy másik lénnyel. {hirhedt vagyok erről a hibámról} Nevet írni tehát nem merek. 

...le akartam írni milyen mélyen bántott ma meg a barátom..de úgy tűnik használ a gyógyszer:D már nem érzem égető fontosságát annak, hogy megosszam...

...így, ahogy kezdtem, úgy végzem is. Nem lett jobb, nem lettek mellettem láthatatlan könnyeket törölgető barátok, nem fordult meg velem a világ sem a szoba. {pedig ezt várná az ember}...egyedül vagyok, mindig, és örökké...S minden egyes élőlény egyedül hal meg...végsősoron az életünket is mélyen legbelül egyedül kell éljük...mindig s minden körülmények közt.

Ezért ha a világ arcon köp, nem lehet többet tenni, mint büszkén bártan szembenállni, és szemethunyorítva haragudni mindenkire és tisztán nagybetűvel

HARAGBAN LENNI A VILÁGGAL