"Van, hogy két ember úgy megy el egymás mellett, ahogy a vonatok találkoznak össze az éjszakában. A kivilágított ablak mögött pár elillanó másodpercre elkapnak egy képet, egy szót, és az emlékfoszlánnyal már futnak is tovább a maguk külön világa felé."

Annyira elkeseredtem...

Összezavarodtam...

Ha az elmúlt három évben valami állandó volt az Béla volt...és bárhogy alakult is, én mindig kiálltam amellett, aki akkor volt, amikor megismertük egymást. Annyira összeillettünk, mint a borsó meg a héja...

Soha senkivel nem volt ilyen közeli viszonyom...a cirkusz, a bobozás, az állatok szeretete, a játékosság, az egyetem...

Most pedig Béla csak hétvégenként van Pesten, egyébként Pécsen dolgozik...

Szombaton itthon volt...találkoztunk hát..

Kitalálta, hogy igyunk az egyik munkatársával...

Örültem neki, mert olyan régen nem szórakoztunk együtt...

És az egyetemet végzett mérnök uram felhozott hozzánk egy csövesnek kinéző izét, akire kb fel kellett volna nézzek, mert nagy név a hangosító szakmában és eszetlen sokat keres...

Állítólag, merthogy látszani nem látszott rajta....

Hozta papírzacskóban a kis Unicumot magával s közölte, hogy még megy melózni este s neki ez kevés lesz hozzá...

Közben olyan történetekkel szórakoztattak, ami egy csapat pasiról szólt, akik az ország másik felén forrasztgatják a kábeleket, de nőt hónapok óta nem láttak...

Béla szerint aranyos dolog, hogy a munkatársuk sokszor nyökög és nem találja a szavakat.

Szerintem ez nem aranyos ilyen idős korban, hanem béna...

Egy Casinoban dolgozott aznap ez a hullott tag, akit persze Béla kívánságára elkísértünk, mondván, ha többet látják Bélát a szakmában több melója lesz...

Vajon mennyi kedvem volt nekem ehhez????

Vajon megint érdekelt ez bárkit is...

Felöltöztem hát csinosba és elindultunk...

Béla szakadék barátja még vett egy 7dl-es Jagermeistert az éjjelnappaliban, és papírzacskót is kért hozzá, mert szerinte úgy diszkrétebb meló közben piálni...

Nem hittem a szememnek és fülemnek...

Hova csöppentem???

Lehet, hogy nincs manim, de szeretek szép, igénnyes tiszta ruhában járni. Nem tudom megtalálni a hangot buta emberek között, mert nem találok közös témát, nem piálok papírzacskóból és főleg nem lenne az a pénz/fizetés, ami miatt ilyen környezetbe száműzném magam...

Bélának van...és élvezi....

Ezek folyamatosan kijárkáltak az előkelő Casinóból meghúzni a papírzacskós Jagert...

Ez már 16 évesen sem volt poén...nem a belváros szívében húszontúl...

Béla jól érezte magát, nem akartam kedvét szegni...

A nagy hétvégi találkozásunkból az lett, hogy Tóth Gabi vernyákolását kellett hallgassam, aki ez estén még egy Guns dalt is megszégyenített...

Az őt követő zenekart vártuk, ahol egy csöcskilógós macát kellett volna elismerjek, mert milyen jó frontember...

Hát leszarom....az a helyzet, hogy nekem ez nem érdem...sőt...

Míg Béla elveszett a potméterek világában én egyedül szenvedtem ebben a torz közegben..

Sírni tudtam volna....főleg a mérnök uram láttán, tudva hogy ezt élvezi...:(

Hirtelen úgy éreztem papírzacskóstul mindenestül, hogy immár semmi közös nincs bennünk...

Igazat kell adnom minden kárálónak, aki valaha megmondta, "Ti nem illetek össze"

Mi lett vele?

Nagyon félek tőle, hogy örökre elvesztem...

De talán attól mégjobban, hogy mióta ismerem most először..

Ő fog elveszíteni engem