"Bármilyen távolinak látszik is a cél, mindig van rá mód, hogy legyőzze az akadályokat. Fontolóra veszi a lehetőségeket, megélezi a kardját, megtölti szívét szükséges állhatatossággal, hogy szembe tudjon nézni a kihívásokkal."

Vannak napok, amikor úgy érezzük, mintha nem magunk döntenénk sorsunk felett...

Apró kis jelek adják tudtunkra a végzet titokzatos jelenlétét...

Ez valamiféle erő, amely egy irányba húz...és az úton tart...küzdeni képtelenek vagyunk ellene...

Ránktelepedik és kisbogozz minden kusza szálat...ha pedig már sehogy sem sikerül elvágja a csomót, hogy rend legyen...

Ilyen nap volt a tegnapi is...

A Váci úti Tescoban robotoltam, ahol nem rég a lövöldözés volt...

Csak álltam a shopban és néztem a mellettünk lévő T-Mobile boltot, ahol a leányzó egész nap Facebookozott és ahonnan hiába vártam, hogy tegnapelőttig  visszaszóljanak egy interjúm ügyében....

Oda sem akartam nézni...elfordítva a fejem csupa boldog korombeli inges igényesen öltözött irodai munkást láttam reggeliért jönni, vidáman mosolyogni...délután párokon legeltethettem a szemem, a szerelmeseken, a gondalanul örülőkön...az este pedig a családoké volt, ahol már messziről érezhető volt az okítás..."kisfiam, ha nem tanulsz te is így végzed..."

Elkeseredtem...11 óra munka, utána pedig még egy meeting várt rám este 10-kor, ahova 2hét után végre elhozza a szerződésemet  a munkaközvetítős maca.

Nem volt kedvem dolgozni...átgondoltam alaposan a helyzetet....és bárhonnan tekintettem is magamra, tudtam, én nem ezért jöttem fel Bpre, nem ezt akarom...

Az álmaim megérnek annyit, hogy űzzem őket...{rendezvényszervezés, média}

Mire eljött a zárás már tudtam este 2 papírt fogok aláírni: egy belépő nyilatkozatot és egy felmondót...így stlíusos nemde?

Az utolsó kulcsfordításkor nem várt telefont kaptam, másnapra már be is hívtak interjúra...média refernsi állás...

Este boldogan, megkönnyebbülve és mosolyogva érkeztem a meetingre aláírni mindkét lapot...

{Belső info: Anikó, Giri és Lili is felondott...mindenki, akit csíptem...persze én lázítottam be őket is...túl nagy hatással vagyok a környezetmre, amikor igazságtalanságokon méltatlankodom...}

No mindegy így is akadtak olyanok, akik vissza akartak tartani és mikor kisétáltam idő előtt az aláírások után...hangosan kiáltottak a csajok utánam---igazán jól esett...

Elcsigázva kizsigerelve, de mérhetetlen szabadon vártam a metrót, amikor észrevettem, hogy egy régi gimis ismerősöm áll mellettem. A srácról már írtam , illetve csak láthattátok a klippben....szóval ő volt a megláttuk egymást és megőrültünk kategória...Az eszetlen ősi vágy..fékezhetetlen indulat...

Úgy 7 éve nem láttam...

Közben híres divatfotós lett .... hangja emelkedett egy oktávot, mintha valami rossz meleg tag lenne...és tuti drogozik...csak úgy cikáztak a szemei fáradt arcán...

Ettől még a szexepilje megmaradt...komolyan néha nem értem miért vonzódom ezekhez az  androgün pasikhoz...

Izgalmas volt a találkozás...

Elkérte a számom...

Hosszan smseztünk aztán...

Azt írta még mindig megvan a varázs...:D

Mint egy ajándék olyan volt akkor és ott...mintha valami borzongás...egy csepp varázs...ami a káoszban vállon vereget és azt súgja:

Ebben a városban még dolgod van..maradnod kell...jó úton jársz a céljaid felé...