Utolsó éjszakám volt a régi albérletemben....
...a könnyeim óceánná duzzadtak...csak egy édes kedves test közelsége nyugtatott...
Könnyebbé tette a szomorú búcsút Béla társasága.
Ő segített költözködni....
Hajnalban a várakozó csomagjaim útjukra indultak....
Az autó vajpuhán suhant sok sok év emlékével....a kelő nappal együtt ébredt tudatom...
...végig zokogtam az utat :(...
Nagyon fáj...
Hontalan lettem...
"Eredj, ha gondolod,
Hogy valahol, bárhol a nagy világon
Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
Eredj...
Szállj mint a fecske, délnek,
Vagy északnak, mint a viharmadár,
Magasából a mérhetetlen égnek
Kémleld a pontot,
Hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.
Eredj, ha hittelen
Hiszed: a hontalanság odakünn
Nem keserűbb, mint idebenn."
A legfrissebb ráreagálások